Meg sem akarom próbálni a szoptatást? Akkor mit kell majd tegyek?

Én sem szoptattam, nem is nagyon akartam gyereket, nem éreztem a vágyat és késztetést, de a barátom nagyon szeretett volna, évek óta boldogan egyutt éltünk és nem akartam emiatt szakítani és megfosztani őt ettől, úgyhogy bevallaltam és bár nagyon kemény menet volt és még most is az, elvagyok. De a szoptatásrol én sem akartam hallani sem! Párommal is megbeszéltük, hogy nekem a munkám nagyon fontos, szóval ő marad otthon a babával első perctől és megyek vissza dolgozni. Igyis lett. Már csak ezért sem lett volna opció a szoptatás, hisz nem én maradtam vele otthon.

A kórházban nem csináltak belőle ügyet, adtak tapszert és kész! Nem érzem magam kicsit sem emiatt rossz embernek, önzőnek aztán meg pláne nem! Igyis tökéletesen egészséges és épp a kisfiunk, úgyhogy nem kell ezt túlragozni!

#11-es te meg nem tudom kinek képzeled magad, hogy így beszelj másokkal.. Mi az hogy meg sem érdemli, hogy terhes legyen??! Azért mert nem fog szoptatni?? Azert mert ő nehezebben elte meg a terhességet, mint pl masok? Na és? Attól még kihordta a gyereket, hamarosan megszüli és vélhetően tisztességesen fel fogja nevelni, akkor most mit kell itt beszologatni??

Csak imádkozni tudsz, hogy ne olyan babát "dobjon a gép", aki mellett mozdulni sem tudsz majd, és az egyetlen, ami megnyugtatja, az a 24 órás ringatás.

Nem szoptatsz, oké, értjük. Mt tervezel arra az esetre, ha a babád üvölt, ha elmozdulsz mellőle?

Tudom, miről beszélek. Egy extrán anyafüggő kisfiúval ajándékozott meg az ég, életem legszuperebb függősége. Már 4 éves, de még nindig függ tőlem.