Mit csináljak hogy majd a kistesó szopizzon?

Ez babafüggő is, lehet, hogy a kistesó ügyesebb lesz a nővérénél. Próbálj meg ne stresszelni rajta - főleg ne előre. Ha nehézségbe ütköznél, szoptatási tanácsadótól kérj segítséget, de ha végképp nem menne, ne emészd magad, az a babának sem jó. Persze, hogy az anyatej fontos, de nem MINDENÁRON. Nekem az első kisfiam ügyesen szopizott, 5 hónapos koráig, de a kisöccse hasonló volt a Te kislányodhoz: erősen rászívott, de 2 perc után belealudt, letettem, visszavettem.. az egész napom gyakorlatilag egy véget nem érő szoptatás-fejés volt, mégsem tudott szívott eleget, így aztán kiegészítést kapott, két hónaposan már tápszeres lett. Engem is bántott, mert nem értettem, hogy nála miért nem úgy működik, aztán rájöttem, hogy tényleg mindent megtettem, és a babámnak is jobb, ha erre nem megy rá a mentális egészségem.. Ma már féléves, és egy rendkívül kiegyensúlyozott, egészséges, boldog baba!

Sok sikert, és sok boldogságot!

Nekem is ugyanez az aggodalmam, és sokat gondolkodtam már, hogy legyen a kistesó szoptatása. Nálunk az volt a gond, hogy nehezen jött meg a tejem, aztán el is ment, mire a koraszülöttjeim szoptathatóvá váltak. A fejés meg nem segített, vagy én voltam béna, nem tudom.

Nemrég elmondtam mindent őszintén a védőnőnek (Istennek hála, nagyon jó védőnőnk van most), aki megígérte, hogy segíteni fog, és adott esetben szoptatási tanácsadóhoz is eligazít. Egyik nap néztem az lll.hu honlapját, lehet, hogy majd fel is hívok onnan valakit, csak hogy mondjon pár bátorító szót vagy jótanácsot előre is.

Remélem, minden rendben lesz veletek, bízzál magatokban!

Először is nem idegeskedj a szoptatás miatt. Nekem, ha apad a tejem, az mindig a stressz miatt van. Másodszor is bízz magadban.

Az első gyermekemet nem tudtam szoptatni. A csecsemősök első nap közölték velem a kórházban, hogy ilyen cicikkel ne is akarjak szoptatni. Próbálkozzak bimbóvédővel. Ebből az lett, hogy több mint fél évig fejtem a fiamnak, de jórészt tápszeres lett, mert nem tudtam szaporítani. A bimbóvédőt köszönte szépen, be se vette a szájába.

Végigidegeskedtem azt az időszakot.

A második babám szopizott volna (persze bimbóvédővel), de én annyira féltem tőle, hogy ő is tápszeres lesz, hogy valami brutál módon elkezdtem fejni a tejet (Medela Swing mellszívóval - gyanítom a kézi aventes is közrejátszott abban, hogy a fiamnál nem volt elég tejem), hogy mikor eljött a kajaidő, nem volt elég tej a cicimben. Így persze rövid idő alatt cumisüveg-függővé vált. De legalább anyatejes baba. Az anyukám, mivel az első hetekre hozzánk költözött, látta, hogy mit szenvedek a tejért, illetve, hogy mennyire kiborulok, ha időnként becsúszik egy-egy adag tápszer, apuval együtt csak azt hajtogatták, hogy nem ér ennyit, hagyjam, nem dől össze a világ, ha tápszeres lesz a kisbabánk. Hát bennem összedőlt volna. Bíztam magamban, én hetente talpra álltam, mikor apadt a tejem, s mostanra kitapasztaltam, hogy mi az, ami segít, s mi az, ami visszaveti a tejtermelésemet. S igaz, csak előre lefejve, de anyatejet eszik a babám. A tápszert meg el is felejtettük, hogy létezik.

Amit én elhibáztam, az az, hogy állandóan fejtem, s inkább odaadtam üvegből, ahelyett, hogy a cicit kínáltam volna. De én anno így voltam nyugodt, hogy van mit ennie a babámnak.