Van meg valaki rajtam kivul, aki nem szeret szoptatni?

Jó volt az előző válaszokat olvasni..... Szóval akkor én sem vagyok "rossz" anya!!!!

Kisfiamat 17 hónapig szoptattam, ami akkor egyáltalán nem jelentett problémát, sőt, nagyon is kényelmes volt! Mikor éhes volt, szopizott ügyesen annyit, amennyit akart!

Most viszont a kislányom egyáltalán nem szopizik! Az első három hétben még szopizott, majd mikor kezdődött a hasfájós időszak, feladtam a kínlódást, amit a szoptatás jelentett! Vergődött csak a mellemen, alig evett néhány grammot! Azóta FEJEM a tejet és annyi van, hogy az Anyatej gyűjtőbe küldöm (heti 2,5 liter +, azon kívül amit a lánykám megeszik)! Teljesen kikészít a fejegetés. Utálom, hogy állandóan feszül a mellem, állandóan szoros toppot kell viselnem, csorog a tej rajtam, mikor fejem, rettentő időigényes, macerás. Az eszemmel tudom, hogy a picinek ez a jó és csinálom is még egy darabig, de nagyon sokszor sírógörccsel ülök a kád szélén, hogy legyen már elég és apadna már el a tej.... Persze a stressz, a feszültség akadályozza a tejleadó reflexet, így csak küszködök sokszor a fejéssel! Nagyon várom már, hogy vége legyen ennek a "fejőstehén" időszaknak!!!! Belőlem nagyon sokat kivesz! Egyébként, amíg szoptattam a kislányomat, azt sem szerettem!

Végre egy ér(z)telmes kérdés...

Én nem magát a szoptatást utálom, mert bár az elején véresre rágott a babám, de túl vagyunk rajta.

Viszont állandóan "szórakozik" velem, hol szopik rendesen, és termelődik a tej rendesen, hol meg két-három napig csak nyammog, alig eszik, én minden kajálás után fejem a mellem, hogy nehogy elapadjon az amúgy is nehezen összehozott tejem, és így is baromira lecsökken a mennyisége, akkor azon aggódom, hogy nem lesz elég neki, a lefejt tejből kiskanállal adom a pótlást...

Aztán pár nap múlva - mikor már meggyőzöm magam róla, hogy tuti tápos lesz, mert nem akar normálisan szopni - újra elkezd rendesen szopni, én megnyugszom, hogy végülis elég lesz neki a tejem, mert újra beindul a tejtermelésem az igényeinek megfelelően...

Aztán eltelik két hét, és megint nem eszik két-három napig... és kezdődik az egész elölről.

Ja, és közben nem tudok felvenni melltartó, mert iszonyú fájdalmaim vannak, pedig már kétfélét is vettem, de egy óra múlva az egy számmal nagyobb méretben is fájok. A melleim már akkorák mint két görögdinnye, és utálom magamat. Hát ennyi.

Kösz, hogy kiönthettem a szívemet.

Megint nemevős korszakon vagyunk túl, tegnap kétóránként szoptattam, és négyóránként fejtem, meg adtam neki kanállal a pótlást, hogy visszajöjjön a tejem, és meglegyen neki a napi tápanyag-mennyisége.

Fáradt vagyok.

Belefáradtam a szoptatásért küzdésbe.

Utálom az egészet!

De legalább erőt ad a küzdéshez, hogy vannak sorstársak... kicsit megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül a küzdelmemmel... :-)

Kösz, hogy kiírtad a kérdést.

Még magamnak is csak hatalmas lelkiismeret-furdalás mellett merném bevallani, mennyire utálom az egész cécót.

Viszont, mivel anyuka a legjobbat akarja a gyerekének, hát csinálja... :-) Érte azért megéri.

utolsó válaszoló