Én vagyok az egyetlen aki nem szeret szoptatni?

Én se élveztem. Most a harmadikat szoptatom, de én se érzek ilyen földöntúli örömet meg hogy alvás közben is szoptatok stb.

Engem igénybe vesz sokszor fáj is érzékeny a mellem, folyik a tej stb. szóval semmi romantikusat nem látok benne.

Ettől függetlenül addig szoptattam amíg kérték. A harmadik még szopik. (1 éves).

Bár én nagyon nyilatkozni nem tudom, mert szinte egy percig sem tudtam szoptatni, de megpróbáltam mindent.

Nem jött össze, és egy idő után leálltam. Nem gondoltam,hogy most akkor hónapokig erőlködnöm kellene, már-már az idegbetegség határát súrolva.

Úgy voltam vele,hogy megteszek, amit tudok, ha nem sikerül, hát van más megoldás. Kicsit túlmisztifikálják szerintem ezt az egészet.

Szerintem én sem imádtam volna!

Szia!

Bocs, hogy linkelek, de erre válaszoltam nem olyan régen, itt sokan írtak:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szopta..

Én szeretek szoptatni csak dühít hogy nincs elég tejem van szopipárnánk ügyesen szopik még sincs elég,vettem kézi és elektromos mellszívót de még sem elég a tejcsim sőt vérzik a mellbimbóm a mellszívótól,amikor meg ordít mert éhes maradt és tápszert kell adnom a szívem megszakad,sajnos ezek miatt kezdem megutálni a szoptatást!

Boldog lennék ha sok tejem lenne!

NEkem volt sok tejem, lanyom 6 honapos koraig csak anyatejes volt. Utana elvalasztottam, mert baromira elegem lett a szopibol. De mar az elejen elegem volt belole, de ugy voltam vele, hogy a baba miatt huzom.

Egyszoval nekem sem az ahitat jut eszembe a szopirol.

Nekem is nagyon elegem volt már belőle. Örültem, mikor a fiam 11 hónaposan leválasztotta magát.

Nekem a legnagyobb bajom azokon túl amiket már felsoroltatok, az volt, hogy a szexre gondolni sem bírtam, nem kívántam, konkrétan majdnem ráment a házasságom a szoptatásra! Vagyis a szoptatásokra, mert az elsőnél ugyanez volt, és utána nem soká jött a második.

Azóta minden oké, szerelmesebb vagyok, mint valaha, és apa is. :))

De én is utáltam főleg a nagynál, hogy órákig lóg rajtam, sehova nem tudtam menni, mert mire abbahagyta kezdődött elölről az egész, soha nem tudtam kényelmesen elhelyezkedni, ráadásul bimbóvédővel tudtam csak szoptatni, mert még selejtes is vagyok! :))

Szóval nem vagy egyedül az érzéssel, é szerintem nagyon sokan vannak így, de még maguknak sem merik bevallani!

hát én is néha kivagyok, főleg mert nekem sem megy úgy ahogy a nagy könyvben megvan írva.. nekem is bimbóvédővel megy, mindig épphogy elég a tejem, éjszaka is felkelek fejni, hogy legyen tartalék, ha netán pótolni kell. mert kell esténként néha. nagyon nem erre számítottam, mikor megszületett a lányom, és csalódott vagyok. nem áll be a kereslet-kínálat (sokkal több a kereslet, ezért nagyon gyakran cicin van a kicsi, hogy legalább ennyi legyen),és frászt kapok, mikor türelmetlenkedik a picim, az egyiket ráadásul az esetek nagy részében nem is fogadja el. de már nem agyalok rajta, lesz ahogy lesz...valahogy csak kihúzzuk egy éves koráig, hátha később jobb lesz. most 3,5 hónapos

azzal vigasztalódom, hogy ez a legjobb, amit adhatok neki, és ha felnő, büszkén elmesélem, hogy kitartottam, mert ő a mindenem.. :)