A kislányom idén lesz 4éves és még mindig szopizik, most már nagyon jó lenne abbahagyni, de amikor próbálom megmagyarázni neki, hogy fáj, vagy nem akarom oda engedni úgy ordit, mint akit nyúznak. Valami ötlet?

kedves kérdező, 7-es vagyok. továbbra is tartom, hogy nem bántottalak, nem szóltam be.

de akkor nem kell reagálnod. gondolom, nem tudsz vagy nincs mit. kiírtad a kérdést, sok választ, tanácsot kaptál, van, aki indulatosabban tanácsolt(pl. én), van, aki szépelegve, van, aki tényszerűen. lényeg, hogy válogathatsz kedvedre. tehát volt értelme kiírnod a kérdést.

Kedves 20-as!

Nem is kérlek rá, hogy érts egyet velem, ahogyan soha senkit nem próbáltam rábeszélni a hosszú szoptatásra.

Csupán annyit várok el, hogy ne támadjanak, ne bántsanak, ne állítsanak be valami nemnormális lénynek azért, mert így tettem.

Tudod, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb hosszan szoptató nő nem úgy áll ennek neki, hogy már a terhességkor eldönti, hány évig fog szoptatni. Egyszerűen így alakul. Nekem a 3. gyerekem igényelte ennyi ideig, nekem pedig nem volt ellenemre. És nem voltam olyan felelőtlen, hogy ne vittem volna el dokihoz, amikor 1 évesen a táplálékának 80%-a anyatej volt. És ahogyan mi, a dokik sem egyformán látják ezt a helyzetet. A mi orvosunk azt mondta, alapvetően nem baj, nézzünk a gyereknél vasat, ha kevés, maximum pótoljuk. Nem volt kevés. Nekem azt javasolja, hogy szedjek multivitamint, táplálkozzak egészségesen, figyeljek a testem jelzéseire. Amikor 2 éves lett, és már rendesen eszegetett, ugyanez a doki engem küldött el vérvételre, és mivel minden értékem rendben volt, továbbra is támogatta a szoptatást, csak fél évente küldött kivizsgálásra. A hajam dús maradt, a körmeim erősek, a fogammal sem lett gond, gondolom, ebben része volt a genetikának is. Tehát fizikailag nem volt káros. Azt sem gondolom, hogy lelkileg bárkinek ártottam volna, elég ránéznem a lányomra.

Nem tartom missziómnak a hosszú szoptatás hirdetését. Csupán megértést várok el, ha leírom a tapasztalataimat, mert kérdeztek. Ugyanígy kiállok azokért az anyukákért is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szoptatni, és ezért kővel hajigálják Őket. Hiszen nem a szoptatás az egyedüli eszköz a kötődéshez. Az sem ad kevesebbe a gyerekének, aki a karjában ringatja, szeretettel veszi körül, miközben üvegből eteti.

Hosszú ideje próbálom megértetni veletek, hogy attól, hogy más másként csinálja, még nem feltétlenül csinálja rosszul.

És még valami, Kedves 20-as!

Két szó ragadta meg a figyelmemet a nekem írt kommentedben: a "hiába" és az "értelmetlen".

Elég szomorú az, ha az ember hiába fogalmazza meg gondosan a mondanivalóját, hiába érvel, mert az emberek többsége nem tapasztalatot gyűjteni jár ide, vagy megismerni mások látásmódját, hanem mereven ragaszkodni még ahhoz az elképzeléséhez is, amiről nincs is saját tapasztalata.

És szomorú az, hogy értelmetlennek nevezel valamit, amit nem ismersz közelről, és nem tudod mennyit adott nekem, és sok más anyukának, gyerkőcnek is.

Nem akarom megcáfolni a hosszú szoptatás értelmetlenségét számodra, bár tudnék példákat írni. Csak gondolkodj el azon, hogy mennyi mások számára értelmetlen dolgot csinálunk mi magunk, illetve engedünk meg a gyermekeinknek. Ettől vagyunk emberek. Nem feltétlenül csak a hasznos dolgok tarthatnak számot az érdeklődésünkre, néha csak azért csinálunk valamit, mert az örömet okoz számunkra.

Kedves Kérdező, én is egyetértek a fenti javaslattal: ha tényleg úgy döntöttél, hogy vége, akkor tartanod kell magad a döntésedhez. Ez így logikus és konzekvens magad felé és a lányod felé is. - De, ha ezt eddig nem tudtad megtenni, nem lehet, hogy még nem vagy eléggé biztos magadban...? Ezen szerintem gondolkozz el.

Mert egyrészt érthető, hogy a te életednek is a része lett a szoptatás, ez egyáltalán nem baj, mindketten ragaszkodtok hozzá. Másrészt, az is normális, ha idővel kezd átbillenni a mérleg vagy nálad, vagy őnála; ez is éppúgy az élet rendje. Én ebben a témában (is) amondó vagyok, hogy akkor lehet igazán jó döntést hozni és akkor fogod tudni véghez vinni a dolgokat, ha teljesen magabiztos vagy/leszel. Azaz, szerintem várd meg azt a pillanatot, amíg eljutsz addig, hogy már őszintén azt fogod akarni, hogy vége legyen a szopinak. Ezt persze meg tudod sürgetni azzal, hogy többször végiggondolod a témát; de szerintem mindenképp érdemes kivárni az idejét. Mert amíg ez nincs meg, valószínűleg újra és újra "el fogsz csábulni" a lányodnak; ami nem baj, csak a szopi befejezése szempontjából most épp nem szerencsés.

Vagyis, amíg nem döntöttél, addig inkább hagyd neki, hogy szopizzon; de ha már fixen érzed magadban az erőt:), akkor legyél következetes. Ez így fair magatokkal szemben. Hidd el, nem lesz olyan nehéz, mint ahogy most gondolod.