Miért van ekkora ellenségeskedés a szoptató és a tápszerező anyukák között?

öhm...elárulok valamit: az állatvilágban ezer féle dolog van máshogy, mint az embereknél. Ez nekem egyértelmű, de ha másnak nem, hááát.....

És nem mindenki tud szoptatni. Aki nem a szopiszopiszopi szekta tagja, hanem egy átlagos édesanya, tudja.

Tipikus. Aki sokáig szoptat, nem hiszi el, hogy valaki nem tud. Ez olyan, mint aki mondjuk terhesen csalamádét kíván, azt gondolja, minden más terhes nő is. Vagy mondjuk akinek hányás volt a terhesség jele, ő azt hiszi, mindenki másnak is.

Mondok valami állati érdekeset: NEM MINDEN NŐI SZERVEZET EGYFORMA. Wow, ez most gondolom új volt :)

Én elárulom, hogy 3kisfiam van, és egyiket sem tudtam szoptatni!! és nem azért mert nem akartam- igenis nagyon nagyon akartam. Csak semmi de semmi tejem nem volt!!! És akár hiszitek akár nem- ilyen is van!! Az elsőt 2hétit, a két kicsit 3-3hétig folyamtosan éjjel-nappal próbáltam szoptatni, de pár csepp tejnél több nem jött, 3hét után meg semmi az égvilágon.

Születésüktől tápisok voltak. És jó anya vagyok, nagyon szeretjük egymást a fiukkal- nem mondhatnám, hogy nem szoros a kötelék köztünk! :))))

Szóval én boldog vagyok velük, és ne aggódj kérdőcske, ha nem sikerül a szoptatás, akkor nagyon jó tápszerek vannak, és egészségesen és boldogan fog felnőni a babád tápszerrel is! Persze azt nem vitatom, hogy a legjobb táplálék a babának az anyatej, de ha nincs, akkor a második legjobb a tápszer! :)))

Gabka77-nek!

7.vagyok.

Nem magyarázott nekem be senki semmit!Nem volt tejem!!!!!!!!!Ennyire nem lehet felfogni?????De tök mindegy nem fogok itt veled vitatkozni.Mert tudod mi a különbség kettőnk között?Te tipikus az a nő vagy aki el se tudja képzelni,belese fér a fejébe hogy igenis van olyan hogy nem indul be a tej.A hozzád hasonlók képesek éheztetni napokig is a babát mert abban vannak hogy akkor be fog indulni a tej ha állandóan cicin van az a szerencsétlen baba.Én meg az a fajta vagyok aki nem éhezteti a gyerekét mert tudomásul tudom venni hogy nincs tejem.A kórházban éjjel óránként kelt a kislányom mert éhes volt 4napon keresztül.Otthon megfogadtam nem éheztetem.Mikor adtam neki tápszert lássanak csodát 3 óránként kelt enni.Na?

Ha azt olvasod hogy ettol vki jobb anya lesz hogy szoptat,mint aki tapszert ad a gyerekenek akkor kosd fel gatyad mert sok ilyen dologgal fogsz meg talalkozni!

A dontes viszont mindig a tied lesz es ez a legfontosabb mert ezek reven fogsz anyava,jo anyava valni folyamatosan mig a gyermeked felcseperedik, es nem attol pl. hogy meddig szoptatsz!

Lányok ugyan mit kapjátok így fel a vizet!!!!

Ki így gondolja,ki máshogy,Gabka leírta a véleményét kultúráltan,ennyi!!!

Én nem tudtam szoptatni,nem csináltam belőle tragédiát.Szerettem volna,de nem ment,már a kórházban problémáim voltak.Lehet genetikailag nem sikerült,de az is lehet,hogy lehetett volna segíteni a dolgon ha az ott dolgozó nővérek,csecsemősök akár csak egy cseppnyit is segítettek volna,de azt nem tették.Pár napig agyaltam rajta,az első két hónapban én is szégyenkeztem minden egyes :"Na és van elég tejcsi?Szoptatsz?" kérdésnél,de most 11 hónapos a lányom és már a kutyát nem érdekli.Felnő tápszeren,egészséges,és hát lássuk be,mint ahogy az anyatejnek a tápszernek is meg van az előnye.

Nem kell ráparázni semmire.Ha van tej akkor szoptass,ha nincs akkor azért van a tápszer,hogy lehessen adni!Ennyi!

Kedves Kérdező, sajnos pl. az ilyen kérdések feltétele is fokozza a szoptató és tápszerező anyukák közti ellenségeskedést... Persze tudom, hogy nem ez volt a szándékod a kérdéseddel, sőt:), de megint ez lett belőle, mint ahogy mindig. (Máskor, ha javasolhatok neked, nézz szét az archívumban, mielőtt ilyen megosztó témában szeretnél írni, mert ez a kérdés kb. havonta felbukkan itt ilyen-olyan megfogalmazásban. Szóval olvashatsz róla rengeteget +1 kérdés nélkül is.)

Egyébként teljesen érthető, hogy már várandósan is felmerült benned ez a kérdés, mert tényleg széles a szakadék a két "tábor" között. Én, bár a (sokáig) szoptatók csoportjához tartozom, úgy gondolom, hogy mindkét oldalnak komoly felelőssége van abban, hogy itt tartunk.

Először is, ha szakmai oldalról nézed a témát, soha egyetlen (megbízható és komoly!) szakirodalomban sem fogsz olyasmit olvasni, hogy "csak az a jó anya, aki szoptat" és hasonlók. Szerintem ez inkább az anyukák fejében "fordítódott le" így ilyen-olyan hatásokra.(!) Ellenben, olyat sokszor találhatsz, hogy a szoptatás fontos, természetes, támogatandó, kötődést segítő stb. dolog. Viszont, az utóbbi megfogalmazások sem elvakultságból születtek, hanem egész egyszerűen ezek az objektív tények! Számos kutatás és felmérés (meg szerintem talán a józan emberi ész is) arrafelé mutat, hogy a szoptatás jó, sőt, a legjobb dolog egy babának. Ezért indokolt, hogy támogassuk és szorgalmazzuk.

Namost, az egyik csoport, aki szoptatni akar és tud is, annak ez egyrészt evidens, másrészt tapasztalatból IS tudja már, hogy mennyire fontos és előnyös a szoptatás. De, azt azért tudnod kell (és a másik "táborba" tartozóknak is kellene), hogy a legtöbb szoptató anyukának is voltak/vannak szopis nehézségei, sőt, sokan közülünk csak nehezen tudták megmenteni a szoptatást, mert itt-ott mi is hibáz(t)unk. (Én magam is sokat küzdöttem az első évben.) Vagyis, mivel sokan MINDKÉT oldalt megjártuk, talán egy hajszállal még jobban értékeljük a szoptatást, illetve még pontosabban látjuk, hol és mivel lehet félrecsúszni. Ez szerintem logikus is; nem véletlenül tartja úgy a mondás, hogy "rablóból lesz a legjobb pandúr". ;) (Ezért van pl. az is, hogy a legtöbb szoptatási tanácsadó maga is ugyanilyen cipőben jár, általában nekik is vannak korábbi tápszeres élményeik.) Ezek miatt a tapasztalatok miatt van az, hogy a szopisok sokszor (túl)hangsúlyozzák a fenti dolgokat. Szerintem a többségünkben az az elsődleges szándék, hogy segítsünk másokon, akik még éppúgy küzdenek, mint mi anno. Mert mi picit még jobban látjuk, mit lehet mindezzel nyerni. (Már akinek ez hasonlóan fontos.)

A másik csoport, a tápszerező anyukák, már nem biztos, hogy mindig egyetértenek a szoptatás (ugyanilyen szintű) fontosságával. Legalábbis én így tapasztalom. Lehet, hogy azért nem, mert alapból sem tartották ezt fontosnak; vagy néha talán azért, mert mivel nekik nem sikerült, idővel úgy alakítják a véleményüket, hogy az jobban passzoljon a saját gyakorlatukhoz. Ez mindenkinél más. (Tudod, a pszichológiában is lehet ezzel találkozni, teljesen természetes viselkedés: az ember mindig arra törekszik, hogy a felfogása és a cselekedetei között összhang legyen.) De ezek a folyamatok is teljesen érthetőek és normálisak!

Gond akkor lesz mindebből, ha vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét oldal elbeszél egymás mellett, nem képes a másik meglátását jól(!) értelmezni ill. tolerálni.

Pl: A szopisok sokszor kétkedve fogadják, amikor egy tápszerező (vagy afelé haladó) anyuka azt írja, hogy nem, neki akkor sincs teje, akármit csinál. Lásd feljebb is. (Igen, tényleg igaz az, hogy lehet olyan, akinek "belső okok" miatt nincs teje; de az is tény, hogy sokkal ritkábban van így, mint ahogy általában hisszük; ezért a szkepticizmus. - Ezt minden esetben alapos kikérdezés tudja/tudná csak tisztázni, de ez meg általában elmarad.. szóval maradnak a feltételezések és megérzések itt is, ott is.) Ezen aztán a tápszerező anyuka időnként jól felhúzza magát, mert úgy érzi, végtére hülyének nézik, lebecsülik őt, aki nem képes helyesen megítélni a saját helyzetét, gyerekét. Illetve hogy nem törekszik eléggé arra, hogy kijavítsa a hibákat, lusta, nemtörődöm stb... szóval csupa olyan dolgot lát mögé, ami a "rossz" anyaság felé mutatna; HA volna ilyen kategória. - Én sokszor azt látom, hogy a tápszerező anyukák túl érzékenyen reagálnak az akár objektív, akár segítő szándékú válaszokra is; ott is gyakran támadást és bántást látnak, ahol egyáltalán nincs szó ilyesmiről. Vagyis: masszív félreértés pipa. És itt aztán elindul a lavina. Mindenki a maga igazát hangoztatja és nem látja be a másik igazát vagy a saját hibáit...

Nagyon nehéz ám ezzel a helyzettel mit kezdeni. Tudod, én már lassan 3 éve vagyok itt, szakmai indíttatásból is próbálok segíteni, és magamon is látom, hogy néha piszok nehéz jól csinálni a "tanácsadást". Pontosan a fentiek miatt nagyon oda kell figyelni, hogy az ember mikor, mit és hogyan mond. Tisztában kell lenni azzal, hogy akinek szopis gondja van, az alapból nehezebb érzelmi helyzetben van, vagyis érzékenyebb lehet, mint mások. És ezért nagyon meg kell válogatni, hogy mit mondjunk neki. Különben könnyen belecsúszunk a félreértelmezésekbe...

Szerintem mindkét oldalon több higgadtságra és türelemre lenne szükség. A szoptató anyukáknak rugalmasabban, kevésbé vádlóan kellene hozzáállni azokhoz, akik nem tudnak vagy akár nem akarnak szoptatni. És körültekintően fogalmazni, ha a másik esetleges hibájára akarják felhívni a figyelmet. A tápszerező anyukáknak pedig nem szabadna minden mögött támadást és bántó szándékot feltételezni, mert legtöbbször nem is erről van szó.

A tápszerezés = "rossz anyaság" kategóriája pedig csakis a fejekben (illetve hasonló kérdésekben, cikkekben, félreértelmezések miatt) létezik szerintem. Aki kicsit is ért a lélekhez és az élet dolgaihoz, az tudja, hogy nem kizárólag a szoptatáson múlik az anya-gyerek kapcsolat. - De, aki kicsit is ért a lélekhez és az élet dolgaihoz, az azt IS tudja, hogy MENNYI múlHAT a szoptatáson ilyen szempontból...

;)