Nem akarom szoptatni a gyerekem! Hogyan mondjam el a férjemnek? Félek hogy ideges lesz pedig én csak miatta teszem hogy ugyanugy tetszek neki és ne kelljen máshoz mennie.

Akkor? Babát vállalni (tudatosan, szándékosan legalábbis) akkor "érdemes", ha mindketten készen álltok rá.

Ha te tudod magadról, hogy nem vagy így, és ez kifelé is így tűnik, akkor ez a kérdés szerintem nem kérdés többé...

Ne haragudj, de nekem is egyre problémásabb ez az egész... Csak annyit látok, hogy egyikőtök se érett még (eléggé) a szülőségre.

Nem derült ki eddig, hogy a párod miért akarja ennyire a babát, de az, amit róla is leírtál, szintén nem túl bíztató. Az, hogy fontos neki a külsőd, érthető dolog, de ha nincs tisztában azzal, hogy a terhesség és anyaság meg fog téged változtatni, akkor megeshet, hogy jókorát fog csalódni benned (illetve magában a helyzetben). Ugyanígy, az, hogy állandóan a gyerekről beszél, lehet valahol jó is (bár inkább ez a ritka), viszont az, hogy a gyerkőc "gyártása" közben ennyire nincs tekintettel a leendő anyja igényeire, sőt, fájdalmára, az megint gáz szerintem. Nem tudom, de kicsit úgy tűnik, mintha te csak egy tárolóeszköznek tűnnél a szemében, aki arra való, hogy gyereket szüljön neki és előtte-közben-utána csinosan mutasson mellette... Márpedig szerintem (remélem), hogy te is érzed, ez mennyire rossz felfogás.

És itt vagy te is, már megfelelő korban, de a saját bevallásod szerint még nem állsz készen a gyerekvállalásra. Lehet, hogy te is gondolsz rá, de hogy nem igazán érzed a súlyát, az biztos. Úgy látszik, mintha a párodnak való megfelelés - mindegy, milyen áron, még akár a gyerkőcöd legfontosabb! szükséglete! (szopizás) ellenére is - mindennél fontosabb lenne a számodra. Lehet, hogy te is inkább a külsőségek embere vagy (ami gyerek nélkül még oké, gyerekkel már nem), vagy ezzel akarod megtartani a párodat (ami szerintem nonszensz), vagy egyszerűen nem tudsz még eleget a gyereknevelésről, elméletben és sejtés-szinte sem.

Szóval mindezek alapján szerintem abszolút nincs még itt az ideje annak, hogy gyereket vállaljatok, mert egyikőtök sincs rá felkészülve. Sőt, kicsit olyan érzésem van, mintha alapból pont olyan tulajdonságokkal rendelkeznétek (perpill), amik épphogy nem kívánatosak egy szülő-jelöltnek. Én azt gondolom, hogy ha köztetek már eddig is felmerült a baba-téma, akkor ezeket is vegyétek figyelembe, mielőtt tényleg összehoznátok egy picit!

Tudod, az én nagyobbikom nem tervezett baba volt anno, alig 1 éve voltunk még együtt a férjemmel. Egyikünk se volt még rá felkészülve, bár néha-néha beszéltünk róla, hogy de jó lesz majd egyszer. Szóval mi se indultunk alapból jó helyzetből, fiatalon, tapasztalatlanul, saját egzisztencia nélkül. De, veletek ellentétben, attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, babánk lesz, fejben is fel tudtunk nőni a feladathoz. Nyilván nem lettünk egyik napról a másikra szuper-szülők, sőt, de a korábbi életünket és nézeteinket sikerült gyorsan olyanná formálni, hogy az már megfeleljen a leendő-szülő elvárásoknak. De ehhez kellett két olyan ember, mint pl. mi, akik alapból nem voltunk (ennyire) külsőségesek, komolyan szerettük és tiszteltük egymást, meg tudtunk beszélni dolgokat, és konkrét babás tapasztalat nélkül is tudtuk (sejtettük), hogy gyereket nevelni komoly feladat.

Szóval, bár kívülről nézve mi se indultunk ideális helyzetből, de a terhesség és a szülőség jó irányba vitt bennünket, úgyhogy végülis nem vált kárunkra (és a lányunkéra sem), hogy nem álltunk erre direkte készen.

De mindezt abból, amiket itt leírtál, bennetek nem érzem most. Márpedig (ha jól látom és tényleg így van, akkor) megeshet, hogy nemcsak ti ketten, hanem a leendő babátok is megsínylené azt, hogy nem gondoltátok végig elég alaposan ezt a döntést. Azt írtad, nem akarnál rosszat a babádnak - akkor fontold meg még párszor, hogy tényleg most van-e itt az ideje annak, hogy legyen. És talán azt is, hogy pont attól az embertől legyen-e, akivel éppen együtt vagy.

most komolyan a ciciről meg a szoptatásról megy itt a vita???

már bocsi kérdező, de ha férjednek ennyire a külsőségek számítanak, akkor nem a löttyedt mell miatt aggódnék, hanem a terhesség utolsó 2 hónapa miatt....óriási has, ami nem kizárt,hogy csúnyán bereped és ez maradandó...shrek lábak a vizesedés miatt, feldagadt arc, ujjak és mellé sokszor egy hisztis, labilis érzelmi állapot.Persze nem minden nő ilyen, na de ki tudja ezt előre kiszámítani???

Aztán szülés után nagy valószínűséggel megmarad még a pocak, ami olyan mint egy félig leeresztett lufi, ha császár akkor ott a vágás, ha nem császár, akkor alul van varrat, ami miatt egy ideig nem megy majd a szex és még sorolhatnám....szóval bocsi, de én ilyen férj mellett, aki képes a külsőségek miatt megcsalni nem a szoptatás miatt aggódnék....

Olvasd el, aztán mérlegelj..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szopta..

"Jaa , és a gyerek miatt naponta 2-szer csináljuk , de nehezen birom mert egyszerre beteszi tövig , hiába mondtam , hogy fáj"

KAMUKAMUKAMU - hosszú hétvége van, a 12 évesek meg unatkoznak.....