Nem akarom szoptatni a gyerekem! Hogyan mondjam el a férjemnek? Félek hogy ideges lesz pedig én csak miatta teszem hogy ugyanugy tetszek neki és ne kelljen máshoz mennie.

Isten lássa lelkem, nem rosszindulatból írom, de mielőtt a tettek mezejére léptek, álljatok meg egy kicsit mindketten és gondolkodjatok el, hogy felnőttetek-e már a feladathoz. Mert az általad leírtakból perpill úgy sejlik, hogy még nem...

Én mondjuk már azt is problémásnak látom, hogy mindketten megcsaltátok egymást, főleg, ha a második amolyan "visszavágó" volt csak (ez kicsit éretlen dolognak tűnik), de mondjuk ha ezt sikerült anno letisztázni és azóta relatíve jól megy a kapcsolat, az némileg azért bíztató.

Másodszor, az, hogy a párod gyereket szeretne, egyáltalán nem rossz dolog. Mint ahogy az sem, hogy fontos neki a párja külseje, ez is korrekt. De a kettő együtt már lehet átmenetileg és némileg ellentmondásos.. Mert az, hogy egy nő terhes lesz és utána szoptat, alapból egy csomó mindent megváltoztat, nemcsak belül, de sokszor kívül is. És ez nem feltétlenül elhízást meg lógó melleket jelent; de hogy valamennyire meg fogsz változni ezekben a szakaszokban, az biztos. Namost, ha valaki ezzel így nincs tisztában, akkor rá kéne erre világítani előtte. És főleg, el kellene ezt fogadnia, mert ez az élet rendje, ha apa (anya) akar lenni.

Viszont, itt felmerült egy kérdés is: mondta ő neked bármikor is, hogy valóban így gondolkodik? Mert érzésem szerint inkább csak te gondolod róla, hogy így áll hozzá.. Viszont ilyen sejtésekre meg ne építs semmit! Ha aggályod van, kérdezz rá nyíltan, ő mit gondol erről; hidd el, nem éri meg találgatni, mi játszódik le a másikban. Nem vagyok öreg, de azt már régen megtanultam, hogy azért van szánk, hogy kérdezzünk vele, ha valami nem tiszta. (Pl. néha egy-egy megcsalást is meg lehetne így előzni talán...)

Harmadszor, azért a jelen állapototok se túl rózsás, mert bár talán túl vagytok a korábbi megcsaláson, de most sem őszinte a kapcsolatotok, hiszen hazudsz neki a gyógyszerről. És ez megint nem annyira bíztató..

És végül, a te elgondolásod, miszerint inkább nem szoptatsz, csak hogy őt megtartsd, megint nem tűnik annyira érett hozzáállásnak. Persze valahol érthető, de aki már idősebb és/vagy gyakorló anyuka, az pontosan tudja, hogy ezt a két dolgot nem lehet egy lapon emlegetni. Egy férfit nem lehet/érdemes ilyen játszmákkal megtartani; ha máshogyan (a lényeddel, szerelmeddel, támogatásoddal stb.) nem tudod, akkor csak csupán a külsőségekkel sem fogod tudni, pláne hosszú távon és gyerek mellett. Tudod, erre szokták azt mondani, hogy a gyerkőcöt nemcsak megcsinálni kell, hanem felnevelni is - márpedig ez hatalmas és élethosszig tartó feladat és jobb, ha felkészülten érkezik oda az ember (már amennyire lehet).

Szumszum, szerintem mindkettőtöknek meg kéne még fontolni ezt a gyerekvállalós dolgot, mert az írásodból most még nem tűnik úgy, hogy készek vagytok rá.

És úgy tippelem, hogy még elég fiatalok is vagytok mindehhez, bár mondjuk maga az életkor még nem jelenti azt, hogy valaki ne lehetne érett rá.