Mindenki eliteli a 3 ev utani szoptatast?

Meglepődtök, hogy mennyi támadás éri azokat, akik sokáig szoptatnak, miközben ti is ugyanúgy "támadjátok" vagy elítélitek azokat, akik másként tesznek.

Nekem Stefixnél csak egy dolog szúrt szemet:

"Nekünk a szülői gondoskodás ideje nem áll meg a csecsemőkor végén" Hmm???

Aki nem szoptat sokáig, annak megáll?

Sokat foglalkozom a lányommal, nagyon szeretem, és gondoskodok róla, és nem sürgetek semmit.

Én sem állítottam lábra 7 hónaposan és nem járattam 9 hónaposan...

Én egy évig szoptattam, amiről ezidáig nem gondoltam volna, hogy rossz dolog. Mégis jól le lettem pontozva.

Ha ti nem akarjátok erőszakkal leszoktatni a ciciről, akkor én miért is akartam volna erőszakkal beletömni, ha nem kéri? Mert nem kérte. 1 évesen úgy döntött elég volt.

Viszont soha senkinek nem számoltam be arról, hogy miként, mikor, hogyan szopik. Ismerőseim, rokonaim nem tudtak a mi szoptatási szokásainkról. Így bármit is tettem, nem tudnak megszólni.

Mert tartom ahhoz magam, hogy ez az anyuka és a baba dolga. A külvilág pedig nem érdekel olyankor. Szerintem ti se foglalkozzatok mással, ne akarjátok megváltani a világot, csak annyit tegyetek, hogy szépen csendben szoptassátok a gyermeketeket, addig amíg úgy érzitek, hogy ez jó neki és nektek.

Előzőnek: olvasd el még egyszer, amit írtam, mert benne van a válasz a kérdésedre; csak ugye megint a lényeg mellett megy el az ember (igaz, jól eldugtam a szövegben)...

Korábbi anyukának, aki kérdezett tőlem:

Én úgy gondolom, hogy bizonyos keretek között egyáltalán nem baj, ha egy gyerek (akár fiú, akár lány) megismeri az anyja testét, már kisgyerek korában. Sőt, talán ilyenkor még kevésbé zavaró (nekünk), mint nagyobb korában lesz majd esetleg..

Nálunk pl. nemrég fordult elő néhányszor, hogy a 3,5 éves lányom "megvizsgálta" a mellem, este fürdés után jól megnézte magának. De amikor már himbálni, lökdösni kezdte, csak hogy tesztelje Newton törvényét:), azt én is leállítottam, mert azért az már kellemetlen és fáj. Én mondjuk egyébként sem vagyok előtte szégyenlős, nem érzem magam kényelmetlenül: a mosógép tetején ülve rendszeresen nézi, ahogy fürdök, és újabban - a szobatisztaság okán - azt is figyelemmel kíséri, hogy mit működöm a wc-ben. De ez engem nem zavar, sőt, nagyon sokat tanulunk közben, mert nem a (szégyellni, tatakargatni való) testiségre, nemiségre megy ki a dolog, hanem a napi rutin, a tisztálkodás stb. gyakorlására. Najó, meg azért esetenként arra is, hogy megállapítsuk, apa mitől fiú és mi mitől vagyunk lányok. :) (De apa már rendesen feszeng a lánya előtt.:)

Szóval szerintem otthon a négy fal között és tanító jelleggel egyáltalán nincs kivetnivaló abban, ha a gyerek ismerkedik a felnőtt testtel.

De azzal már én se értek egyet, hogy a gyerek tényleg csakúgy játsszon az anyja mellével, mondjuk unalmában, vagy hogy úton-útfélen megnézhesse, tapogathassa, akárcsak ellenőrzés gyanánt is, hogy "jól van, még megvan a cici, minden ok". Mert az rendben van, hogy egy gyereknek sokáig igénye lehet pl. a szopizásra (ha épp úgy alakul), de azért 2-3 évesen már simán képes annyit megérteni, hogy bizonyos dolgokat nyilvánosan nem lehet csinálni. A magyarázatot még nyilván nem érti, de nem is kell ilyen mélyre menni. Ha már a napi rutint látatlanban, fű alatt úgy alakítja az anya, akkor fel sem merül a gyerekben egy idő után, hogy házon kívül akarjon bármi ilyesmit. Szóval igen, ilyen esetben hajlok azt mondani, hogy ez már nevelési probléma és nem a gyerek természetes igényéről szól.

A másik kérdés: Én pártolom a várandósság alatti szoptatást, ha az anyukának is jó még és a nagytesó is igényli. De, attól a pillanattól kezdve, hogy eü. kockázata van, vagy az anya úgy érzi, nem megy tovább (fáj, kelemetlen stb.), akkor itt az ideje, hogy ezt a nagyobbik is tudomásul vegye. Persze itt sem mindegy (sőt, talán itt fontos különösen), hogy hogyan mondja ezt el az anya, nehogy a nagyobbik pl. féltékeny vagy dühös legyen miatta. De szerintem ezt is meg lehet úgy oldani, még ha nem is azonnal, hanem esetenként sírás és sértődés árán, hogy végül mindenkinek jó legyen. Az anyukán megintcsak sok múlik itt is: neki kell tudnia, látnia, hogy mit és mikor kell tennie, hogy elérje, amit akar. Egy terhes anyának x éves gyerek mellett már magára (és a babára) is gondolnia kell és lehet is. Ezt a nagyobbnak is muszáj megértenie, ez az élet rendje. Ha nem sikerül, akkor lehet, hogy pl. az anya nem elég erős vagy kitartó. De következetesség nélkül ez sem fog menni.

Ja igen, és volt olyan opció is az előbb, hogy "egyéb ok miatt" kellemetlen már a szoptatás az anyának, de a gyerek csak nem akarja abbahagyni.

Na, ez egy jó kérdés, mert itt szerintem két dolgot lehet/kell nézni: az anya mennyit bír még el és a gyereknek mennyi (és milyen, tényleg valós?) igénye van még rá. Ha úgy látszik, hogy a gyereknek még kell egy ideig, akkor talán érdemes lehet még hagyni, ha belefér - de ha már fogytán a türelem, akkor az anyuka lassan kezdhet rásegíteni az elválasztódásra, hogy ennyivel is gyorsabban menjen. De ha már nagyon vége van, akkor szokták egyesek hirtelen elválasztani a gyereket.

Én mondjuk nem vagyok híve az utóbbinak. Nemrég írtam erről valahol egy hsz-t, amiben azt (költői) kérdeztem, hogy nade azok, akik végső elkeseredésükben döntenek úgy, hogy azonnal vége, azok miért nem kezdik már el hamarabb a rásegítést? Mert valószínűleg érezték már egy ideje, hogy lassan kezd sok lenni a szopi... Nem túl szerencsés, ha az anya semmit nem változtatva csak némán tűr és várja, hogy a gyerek majd lassan kinövi a dolgot. Mert van ilyen is, aki egyik napról a másikra hagyja el, de ők a kivételek. Ez legtöbbször egy lassú folyamat, amit ki kell várni, ha valaki egyszer ezen az úton indult el.

Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket csecsemőként igény szerint (sokat) hagynak szopni, jó eséllyel válnak hosszan szopizóvá - de erre nem minden anyuka van felkészülve vagy nem gondolnak előre bele. És sokan pont úgy 2 éves kor körül unják meg a szoptatást; pedig ekkor már inkább nehéz szándékosan, erőltetve elvenni a gyerektől a mellet. Sokkal könnyebb lett volna korábban - vagy akkor már hagyni kéne magától elválasztódni.

Szóval itt is sok múlik az anyukán. Neki mi a hozzáállása, mi és mennyire fontos, mennyire rugalmas/türelmes vagy sem stb. Meg persze hogy a gyerkőc miben működik együtt. De olyan választ, hogy mondjuk hány évesen "kellene" egy gyereket elválasztani, nem tudok adni. Amikor a gyerek érett rá és az anyuka is szükségét érzi (de mindkettőt lehet azért tologatni). Ez teljesen egyedi.

Én nem itélem el,csak nem értem meg az olyan eseteket,mikor az anyuka már szabályszerűen undorodik attól,hogy szoptassa az ovódáskorú gyereket, az emlitett fórumon sok ilyet olvastam.

Akkor miért nem mondja azt,hogy kész,elég ennyi volt,elfogyott? Én egy viccnek tartom,hogy egy 3-5 éves gyerek lelkibeteg lesz ha elválasztják,meg ilyen olyan pszichés rendellenességek állnak be a személyiségében..hagyjuk már ezt a sületlenséget.

Nagyon szép dolog,és teljesen természetes,hogy egy anya előtérbe helyezi a gyerekei VALÓS igényeit,de mikor már átmegy mártirkodásba,nehogy a gyereknek egy haja szála meggörbüljön,vagy nehogy hisztizzen fél órát éjszaka (miközben a gyerekek jórésze 1-2 nap alatt alkalmazkodik pl ahhoz,hogy éjszaka nincs szopi,nem kelünk óránként) ,na EZ az amivel én nem értek egyet és abszolút nem szimpatikus.

A család az nem csak a gyerekből áll,és korlátokat is kell nekik szabni,tévedés,hogy az lesz a legjobb a gyereknek ha mindig ő irányit.

Ha az előzőek is hoztak példát,hogy mihez van köze ,hogy az emberek elfordulnak a szüleiktől,nem képesek normális kapcsolatok kialakitására,akkor én meg azt mondom az új generációban rengeteg az elkényeztetett kismajom,ennek epdig ahhoz lehet köze,hogy a szülők fényesre nyalják a gyerekek popóját,amig ki nem repülnek a családi fészekből.

Persze ezzel már jó messzire eltértem a kérdező témájától,mielőtt valaki azt szűri le belőle,hogy aki 3 évesen szopizik,az elkényeztetett lesz NEM EZT MONDTAM.

Ezzel nem volt sértő szándékom,ez csak privát vélemény.

"miközben a gyerekek jórésze 1-2 nap alatt alkalmazkodik pl ahhoz,hogy éjszaka nincs szopi,nem kelünk óránként"

Ezzel maximálisan egyetértek! Én is több mint egy évig etettem éjjel, mert rettegtem, hogy jaj, a gyerek majd sírni fog, ha nem kap cicit, és a sírástól lelkibeteg lesz stb. Aztán egyszer, amikor pár napja folyamatosan óránként ébredt, azt mondtam, elég volt. Nem hagytam egyedül sírni, de csodák csodája, egy kis víztől meg simogatástól hamarabb visszaaludt, mint a szopitól, és kb. egy hét múlva átaludta az éjszakát. Erre tényleg felesleges volt így ráparázni.

Természetesen nem egy pár hónaposról beszélek, aki még valóban megéhezhet éjjel. És igen, messze kerültünk a kiinduló kérdéstől. :)

Stefix, neked pedig köszi a normális választ, jó látni, hogy évek szotatása után is lehet józanul állni a kérdéshez!

Szerintem nem én vagyok itt az egyetlen, aki tudja ezt ésszel kezelni, sőt, csak nem mindenkinek van türelme ezt újra és újra elmagyarázni annak, aki más cipőben jár. Tudod, ugyanolyan ez, mint a tápszeres anyuka folyamatos magyarázkodása a szopisoknak, csak ez a másik véglet... :)

Én azt látom, hogy azok, akik tényleg értik és gyakorolják a hosszú távú szoptatást, azok hasonlóan gondolkodnak. Azok az esetek, amiket ti láttok pl. a játszótéren meg a pláza közepén (pólóhúzkodás, hiszti, "cici"-zés stb.) nekem is fura és visszatetsző, mert egy 3 évesnek egyáltalán nem kell így viselkednie. Sőt, szerintem a legtöbb ilyenkorú szopizó gyerek nem is ilyen. Én akiket ismerek hasonszőrű anyukák, mind konzervatívak ezen a téren.

Csak az a "baj", hogy a környezet igen hajlamos azt hinni ezekből a hangos és látványos esetekből, hogy "hú, akkor biztos mindenkinél ez megy", pedig nem ez a norma nekünk sem. Ezért is örülök az ilyen kérdéseknek (a tiédnek is, kérdezőm) és igyekszem is megpróbálni elmagyarázni, hogy hogy van ez a gyakorlatban, mert fontosnak tartom, hogy ne csak a "rosszat" lássák ebből az egészből. Ha kedvet nem is kaptok hozzá, de talán jobban tudjátok tolerálni, ha kicsit megismeritek a részleteket.