Mindenki eliteli a 3 ev utani szoptatast?

Szerintem mindenki addig szoptat, amíg jól esik neki.

Magasról teszek rá, hogy ki mit gondol rólam.

36 hónapos koráig szoptattam a lányomat.

Én sem ítélem el, mert magam is három és fél évig szoptattam a középső lányomat, a kisfiam is lelkes szopizó, 2 és fél éves:)

Több a pozitívum ebben, mint a negatívum, úgyhogy ne hallgass azokra, akik szerint még 25 évesen is rajtad lóg majd a gyerek, akik szerint káros az anyatej, akik úgy gondolják, magunkhoz akarjuk láncolni a gyereket, és még sorolhatnám az emeletes butaságokat;)

Na, akkor most egy kis "ízelítő" azoknak, akik saját tapasztalat híjján is biztosan tudni vélik, hogy miről szól egy ennyi idős gyerek szoptatása:

(Kérdező, remélem, nem haragszol, hogy én is reagálok, bár nem nekem szóltak a kérdések; de talán neked is vannak hasonló élményeid.)

A Kérdező esetében még mindig mellen alszik el a gyerkőc délután - nálunk is sokáig tartott ez az időszak, bár azért nem ennyi ideig. A lányom 24 hós korában hagyta ezt el, kb. egyidőben du. és este. Teljesen egyedül kezdeményezte és legnagyobbrészt ő is inrányította a folyamatot, nekem nem volt más dolgom, mint figyelni rá, türelmesnek lenni és segíteni neki. Másfél hét alatt gond nélkül "megtanult egyedül elaludni" (bár én inkább azt szoktam mondani, hogy megszokta) és soha nem volt emiatt egyetlen "hiszti" sem. - Nem tudom, hogy az én gyerekem mennyire különleges, de biztos vagyok benne, hogy nemcsak az ő (vélt/valós) jó habitusa, hanem az én megfelelő hozzáállásom is kellett ahhoz, hogy mindenféle fennakadás nélkül hagyjon fel a szopis elalvással! Az ugyanis, hogy soha nem erőltettem a szopis dolgokat, hanem meghagytam mindent a maga tempójában menni. Ha néha úgy tippeltem, hátha, akkor próbálkoztam, de ha nem sikerült, akkor vártam még. És biztos vagyok benne, hogy ennyi, mindössze ennyi kell ahhoz, hogy egy gyerek saját maga, különösebb külső behatás nélkül is le tudjon mondani a számára fontos és megszokott dolgokról. De leghamarabb csakis akkor, amikor eljön az ideje! Az már persze más kérdés, hogy a szülő ki tudja-e várni ezt az időt (és a körülmények engedik-e)...

Mert nem a gyereken van a hangsúly, amikor egyesek azon problémáznak, hogy úristen, még szopival alszik el egy x éves; hanem azon, hogy a többi anyuka, a közösség emiatt hogyan néz (rosszallóan) a másik anyukára. Azon, hogy ezt abnormálisnak veszik, mert úgy hiszik/látják, hogy nem ez az átlagos. De attól, mert esetleg tényleg nem ez a tipikus, még egyáltalán nem biztos, hogy rögtön velejéig rossz is. Vegyük csak a dohányzást: minden 3. felnőtt gyakorolja, szóval tipikusnak vehetjük - de mennyire jó is valójában? Költői kérdés... Szóval nem mindig az a feltétlenül jó, amit a többség gondol, csinál. Általában több szem többet lát, de van egy ún. csordaszellem is, mint tudjuk.. Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni.

A következő dolog. Nézze csak meg mindenki a saját gyerekét: igen valószínű, hogy mindegyiknek megvan a maga alvós kütyüje, maci, cumi, párna stb. A Kérdezőnél pedig ő maga az, aki segít elaludni a gyerekének. Ja, hogy ez annyival rosszabb? Igen, nyilván más, mert a legtöbb gyerek ennyi idősen már képes elaludni egy műanyag tárggyal is, nincs feltétlenül szüksége szülői asszisztra. (Bár mondjuk érdekes lenne arról felmérést készíteni, hogy vajon hány 3-4 éves "idegesíti" azzal a szüleit, hogy rendre ébred/ébreszt éjjelente vagy megy át minden hajnalban a szülői ágyba... Lehet, hogy ledöbbennénk az adatokon. De azt azért akkor is érdemes lenne meglátni, hogy utóbbi gyerekek is általában ugyanazon okból csinálják ezt, amiért a szopó gyerek mellen alszik el: mert vágyik a szülői társaságra.)

De vajon tényleg annyira vérlázító, hogy a Kérdező nem erőlteti a gyerekére a tárgyakkal való elalvást? Igazából mit nyerne ezzel? Mert ha várhatóan valami nagyon tuttit, akkor biztosan kipróbálta volna már, gondolom.. Én, mint olyan anyuka, aki már végigcsinálta ezt egyszer, nyugodtn állítom, hogy semmi extra nyeremény nincs benne! A gyerekem ugyanúgy elaludt anno mellen is, mint ahogy most elalszik cumival és párnával, semmit nem befolyásol ez se pro, se kontra.

És még egy fontos tapasztalatot ajánlanék itt az ellenzők figyelmébe, amiből ők értelemszerűen megint kimaradtak eddig, ezért nem tudják: egy 3 éves már minden gond nélkül elvan az anyja (és a szopizás) nélkül, ha tudja, hogy nem elérhető a számára! Magyarul, ha anya házon kívül van, akár több napig is, nem fogja keresni sem őt, sem a szopit. Ellenben, ha anya visszajön, újra indulhat a menet. - Épp ezért teljesen felesleges attól félni (akár érintettként, akár idegenként), hogy jaj, mi lesz majd a Kérdező gyerekével az oviban. Semmi, mert vidáman el lesz anya és a szopi nélkül is! Nem fogja keresni, mert tudni fogja, hogy már enélkül megy az alvás.

És ha esetleg nekem van igazam, akkor meg minek siettesse az ember a tárgyakkal való elalvást? Fog még a gyerek eleget aludni egyedül, magában, állatkákkal stb. körülvéve; nem hajt a tatár. Nem az a cél (legalábbis remélem), hogy minél hamarabb kirakjuk a gyereket a biztonságos közegből, sőt, pont fordítva.

És már megint az a gond, hogy a másik anyuka mit gondol az egyikről. Megint nem a gyerek a lényeg - mert a gyereknek az a jó, ha mindent a saját tempójában csinálhat, ahogyan az ő saját genetikai kódja és fejlődési üteme diktálja. És ezt a ritmust a szülői nevelés nyilván módosítja: de biztos, hogy annyira káros, ha egy 3 éves gyerek az anyja mellett van? Még elalváskor is? - Mert lehet, hogy ma már sajnos nem ez a normális, de hogy nem kapásból rossz, az is biztos!

Azon is el lehetne gondolkodni, hogy mindez hogyan függ össze távlataiban azzal, hogy a pszichológusok folyamatosan arra figyelmeztetenek, hogy a mai gyerekek egyre inkább elfordulnak a szüleiktől, érzelmi analfabéták lesznek stb. És nyilván nem az a fő oka ennek, hogy a gyerekek már 3 hónapos koruk óta egyedül voltak kénytelenek elaludni az emeleti gyerekszobában - hanem az, hogy az a szülő, aki ehhez hasonló (minél inkább szélsőségesen) elválasztó nézeteket vall, az képtelen lesz azt megtanítani a gyerekének, hogy hogyan érezze magát bárkihez is közel felnőttként is. A szülői attitűd, az egész anyai értékrendszer a fontos itt, lányok, nem az az egyetlen dolog, hogy ki hol és hogyan alatat! Az, hogy meg akarom-e adni a gyerekemnek a biztonság, a nyugalom érzését vagy sem.

És ez nem azt jelenti, hogy aki nem altat mellen még 3 évesen is, annak ne lenne fontos a gyereke vagy (szlogenszerűen) rossz anya lenne. Nem! Mindössze arról van szó, hogy mi, "ősanyák" másképpen gondolkodunk a nevelésről, a gondoskodásról. Nekünk ez folyamatos és aktív szülői jelenlétet jelent, valószínűleg sokkal több területen és sokkal mélyebben is, mint azon szülők számára, akik ennyire nem nyitottak. Nekünk a szülői gondoskodás ideje nem áll meg a csecsemőkor végén, nem az a célunk, hogy a járó-beszélő gyerek már szuperül önálló legyen és minél hamarabb. Hanem az, hogy velünk együtt legyen, közel hozzánk, amíg csak lehet, mert ezen keresztül fogja megtapasztalni, hogy milyen a feltétlen szeretet és bizalom. És ez nem majomszeretet, magunkhoz láncolás vagy az önállóság gátlása, egyáltalán, sőt - ebben a biztonságos háttérben érzi magát igazán jól egy gyerek.

Nekem szemszer mindez azt jelenti, hogy a gyerekem igényei (és a saját ehhez mért belátásom) szerint fogok cselekedni, amikor csak lehet; nem a környezetem elvárásai szerint. Valószínűleg azért is gondolom így, mert az én lányom speciel sok területen komolyan le van maradva a kortársaihoz képest - márpedig ilyen helyzetben ostobaság lenne őt egy elvárt ideálhoz, normához mérni, annak megfelelően kezelni, mert sokszor nem éri el azt a szintet. Muszáj vagyok őt önmagában nézni és saját magához hasonlítani. De pont ezért, idővel megtanultam elvonatkoztatni a nagy átlagtól és már nem máshoz mérem őt. Már nem érdekel, hogy valaki sápítozik, ha meghallja, hogy ennyi idősen még nem szobatiszta vagy nem beszél folyékonyan, mert én tudom, hogy mi ennek az oka. De tudom, hogy már eddig is sokat fejlődött önmagához képest. És csak ez a fontos.

Még sokat tudnék írni ezekről a dolgokról, de most inkább hagyom, mert már ígyis regényt írtam..

Stefix!

Remélem, még olvasod. :)

A beszámolóidból nekem az derül ki, hogy Nálatok normális keretek között megy ez a dolog, de neked, mint hosszan szoptató anyukának, mi a véleményed arról, ha egy 2-3 éves vagy idősebb gyerek az anyukája mellét fogdossa? Akár nyilvánaosan, akár a négy fal között. Szerinted egészséges dolog, vagy nevelési hiba, ha szól, hogy "a cicik azt akarják, hogy piszkálják őket", és az anyja erre boldogan felhajtja a pólóját, hogy a gyerek a melleit himbálja? És ha várandós az édesanya, vagy egyéb okok miatt már nagyon fáj neki a szoptatás, de a nagy gyereke naponta több alkalommal órákig csüng rajta, és akkor sem hagyja abba, amikor az anyja sírva könyörög neki?

Kérlek, ne vedd támadásnak a kérdéseimet, ezeket a példákat a már említett fórumon olvastam, és úgy tudom, Te eléggé szakértője vagy a témának. :) Tudom, egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy 3 éves gyerek szoptatásakor ilyen problémák lépjenek fel, de ha mégis, akkor szerinted ez baj?