Régóta szoptató Anyukák! Nem unjátok?

na és, ha ötévesen az óvóbácsi lábát rugdosná, vagy tízévesen felgyújtaná a garázst a cigivel, akkor se szólnál rá, nehogy elsírja magát?

Mert én ismerek ilyet, és nem jó. Ahol gyerek van, ott sírásnak is lennie kell.

"Egyébként a sors fintora, hogy korábban irtóztam a gondolattól is, hogy egy járó, beszélő nagy gyereket szoptasson az anyja, szerintem így vagyok most megleckéztetve, hogy vegyek vissza, hiszen ez nem fekete-fehér"

Erre van az a mondás (nem tudom kitől származik), hogy korábban hat elméletem volt a gyereknevelésről, most van hat gyerekem és elméletem egy sem. :-)

Amúgy én is úgy terveztem, hogy fél évig csak szopi, egy éves koráig kap anyatejet, és esetleg 1,5-2 éves koráig szoptatom a gyerekeket. Ehhez képest a nagyobb lányom 4 éves koráig volt rámcuppanva.

Lassan 39 hónapja szoptatom, de nem tartom unalmasnak. Fáradtnak már érzem magam néha, de unni sose untam.

Sőt, most, hogy már a látóhatárban van az elválás, kicsit szomorú is vagyok, mert lassan vége egy szép és élménygazdag korszaknak.

EGyébként meglep, hogy ennyien így vélekedtek. Megértem, de akkor is fura.

Gyanítom, hogy a többségnek voltak/vannak szopis problémái, ami valószínűleg oka/fokozója is az érzéseiteknek. De ha ezeket (megfelelően) tudnátok kezelni, talán a hozzáállásotok, érzéseitek is pozitív irányba fordulhatnának... Hm?

Nálam legalábbis teljesen így volt.

Én 36 hónapja szoptatok,volt mikor untam,volt ,hogy azt mondtam ezt nem lehet túlélni,de mostanra rendeződött minden.Eljött az idő,hogy megérti,csak elalváshoz kell már neki.Sőt ,csak délben alszik el cicin,este apa mellett.

Nem bánok semmit.Mondjon akárki akármit ,megérte.

A szoptatás az életem része lett,mint evés,alvás vagy bármi más.Volt időszak amikor azt mondtam,annyira reflexes dolog,hogy ha sírni hallok egy gyereket,előveszem a mellem.Na ez azért nem így van,erre jó a fokozatos elválasztás.