Mit tennétek a helyemben?

He? Mi a fenét tud egy férfi a szoptatásról?? Elképesztő...

Ha nem megy hát nem megy, ha stresszel csak még inkább nem fog menni! Mondd meg neki, hogy foglalkozzon férfiasabb dolgokkal, a szoptatást meg hagyja meg a nőnek! Ha a gyerek éhes igenis kell a tápszer! Vagy sajnálja rá a pénzt, vagy mi a gondja?

Még annyit hozzátennék, hogy 2 hónapig volt tejem, sok mindent kipróbáltam, de nem volt elég a babának, az én férjem fogta magát és ment tápszer receptért a dokihoz, neki az volt a fontos hogy jóllakjon a baba!

Első voltam...

4 hónapos volt a fiam, mikor elapadt a tejem. Addig sem volt sok, végig kapott kiegészítést a baba, de az utolsó hónapban már ordított, ha cicire raktam. Nem csodálom, minek küzdött volna, ha tényleg nem jött semmi a mellemből? (fejéssel 20-30ml/két mell/NAP!!!) Úgyhogy már én is sírtam minden szoptatáskor. Végül apránként elmaradt a tápszer előtti szopi.

A párom mindig azt mondta, neki mindegy, tápos vagy cicis a babánk, csak lakjon jól. Más őt nem érdekli. Hálás voltam, hogy nem hibáztatott, engem eléggé megviselt ez a kudarc. Most egy éves a fiam, nagyrészt feldolgoztam.

Nem akarlak elkeseríteni, de nappali egyetem mellett nem túl jók a kilátásaid.. :( Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de ilyen pici babát nagyon nehéz "rendesen" szoptatni suli mellett, pláne, ha még érzelmileg se vagy rendben.

Én a 2,5 évesem mellől mentem el Pestre, esti tagozatra, de fél év alatt ígyis gyönyörűen lecsökkent a tejem. (Igaz, én már nem is nagyon fejtem, amíg távol voltam.)

A párodhoz (próbálok objektív lenni):

Azt mindenképp méltányold benne, hogy támogatni próbál téged a folytatásban, ez nagyon szerencsés dolog ám! Az, hogy ezt nem mindig a legfinomabban és neked megfelelően teszi, nyilván okozhat neked fájdalmat; de a jószándék biztosan ott van benne, próbáld meglátni!

A férfiak sok mindent másként látnak, mint mi, nők - nekik a szoptatás is valahol természetes női dolog (már ha egyáltalán érdekli őket a téma), nem mindig jut eszükbe, hogy ez bizony kőkemény meló. És nyilván emiatt sem egészen tud téged megérteni, nem látja meg/be, hogy neked mik a gondjaid és miért.

Szóval az biztos, hogy le kellene ülnötök és őszintén, higgadtan beszélni erről a dologról. El kell neki mondanod, mit érzel, mi miért nehéz neked és kérd őt, hogy segítsen neked. De ez még nem elég; próbáld neki megmondani, kitalálni, HOGYAN segítsen. Ha sokat van távol tőletek, biztosan fáradtabb is, úgyhogy túl sok terhet szerintem ne rakj rá most hirtelen egyszerre, mert az megint feszültséget okozhat. De mondd, hogy neked sokat segítene azzal, ha érzelmileg is támogatna téged. Te pedig minden kis segítséget, amit kapsz tőle, köszönd meg neki, éreztesd vele, hogy nagyra becsülöd: ezzel tudod őt a leghatékonyabban motiválni arra, hogy folytassa, amit csinál.

Neked pedig néhány jótanács: nem tudom, a te párod milyen, de nekem az az általános tapasztalatom, hogy a férfiak sokkal "földhöz ragadtabbak", mint mi. Ők nem értenek annyira az érzelmekhez, nem is tudnak velük annyira mit kezdeni. Ha azt mondod egy pasinak, szomorú vagy, azt mondja, foglald le magad valamivel. :) Kevés az olyan, aki annyira empatikusan tud viselkedni, mint amennyire az átlagnő elvárná tőle.

Épp ezért, legyél türelmes és toleráns a pároddal. Neki is biztosan sok új változást hozott az, hogy apa lett; leginkább a felelősséget érzi ebből, gondolom. És emiatt neki is nehezebb, talán több gondja is van, csak - mivel férfi - nem biztos, hogy elmondja neked, vagy nem egészen úgy, ahogy kellene (pl. nem szóban, hanem tettekben). Ezért szerintem akkor, amikor leültök beszélgetni, necsak arról szóljon a dolog, hogy te "panaszkodsz" neki; őt is kérdezd meg, mit gondol, hogy érzi magát, mit szeretne.

Próbáljatok mindketten nyitottak és türelmesek maradni egymás felé, csakis így fogtok előrébb jutni.

A szoptatásra visszatérve pedig: nagyon úgy tűnik, hogy tényleg a stressz megy a tejedre. Szerintem te magad is tudod a megoldást... csökkenteni kell a feszültségedet. Hgy ezt pontosan hogyan csináld, azt neked kell kitalálnod, hiszen te tudod legjobban, mi az, amitől feszült vagy (és nemcsak a szoptatást illetően).

Én azt mondom neked, legyél bátor és próbálj meg javítani. Ha ehhez nagy döntést kell meghoznod, akkor lépj nagyot. Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom a szoptatást (pláne pár hónapos babával), úgyhogy én megpróbálnám úgy intézni az ügyeimet/inket, hogy erre jusson a legtöbb idő és energia.

Az összes többi szopis gyakorlati dolog csak ezután jöhet szerintem (pl. a tápszer elhagyása).

(Olyan pedig nincs, hogy vizes tej, ezt tudd! A tejed mindig olyan összetételű, hogy a legjobb legyen a babád számára!)

Kérdező, szerintem pont az a "nem normális", ha valakit egyáltalán nem érdekel, hogy a saját gyereke mondjuk mivel táplálkozik. Még akkor is, ha nem az ő melléből kell ennie.

Nem azt mondom, hogy ffi létére szakirodalmat kell bújnia meg szaktanácsadót hívni, ha gond van (bár nem látom rossznak, ha ezt megteszi); ezek tényleg inkább női dolgok.

De az, hogy szinte szó nélkül reagálja le, hogy a gyermeke "elesik" az anyatejtől, szerintem legalább annyira nem jó, mint a másik véglet.

Nem tudom, mi mindketten tapasztalatlanul lettünk szülők, és a férjem, becsületére váljon, lehetőségeihez képest megpróbált engem támogatni, amikor gondom volt. Szakmailag neki se volt köze a szopihoz, de próbált bíztatni, hogy ne adjam fel, sőt, még pár javaslatot is mondott (igaz, elég kezdetlegeset meg néha rosszat is, így utólag látom). De vigasztalt, amikor sírtam és mindig megvolt benne a segítő szándék. Elvégre ő is a legjobbat akarta a lányunknak. És azt azért ő is tudta, hogy az anyatej az.

Stefix, eddig szerettem a válaszaidat, nekem is próbáltál segíteni, a szopitanácsaidat eltettem a következő babázásra. De ne haragudj, mi az, hogy nem normális, ha a férjet nem érdekli, mit eszik a baba? csecsemőkről beszélünk, nem arról, hogy füstölt csülköt vagy chipset egyen-e a gyerek biopüré helyett...szerintem ha egy pár hetes babáról van szó, az a fontos, hogy ne éhezzen. Ilyen szempontból viszont tényleg mindegy, mit eszik, mert ha nincs tej, mit egyen???sok választásunk nincsen sajnos...

3. válaszoló voltam.