Mit tennétek a helyemben?

Kedves, ne ostorozd magad! Nem egyenlő azzal, hogy szülőként megbuktál!!!Rosszabb lesz, ha gyötröd magad. Én úgy voltam vele, hogy 18 évesen a kutya nem lesz rá kíváncsi, hogy szoptattam-e vagy sem. Nekem mindenki azt mondta, hogy ha 3 hónapos koráig szopik valamennyit, az már jó, az a lényeg, hogy valamennyi anyatejet kapjon. De ha nem megy, egy bizonyos fok után ne erőltesd.

Én úgy vettem ki a szavaidból, hogy egyenlőre nem arról van szó, végleg elapad a tejed, hanem hogy pótlás kell. EZ NEM BAJ! Szoptass, utána pótlás. De ne legyen a tápszer miatt lelkiismeretfurdalásod.

Én úgy voltam vele, hogy ha nem elfogadott a baba sírni hagyása elalváskor, akkor az miért lenne jó, ha a cicimen hagyom sírni az éhségtől?

Én is a halasztásra akartam utalni, bár nem tudom, megengedhetnétek-e magatoknak.. Szerintem ez is belejátszhat a dologba. ? Nem érzelmileg, mert lehet, hogy tényleg kikapcsol téged, ha tanulsz; de az biztos, hogy a suli mindenképp időt és energiát vesz el tőled, amit ugye a szopira is fordíthatnál.

És igen, tudom-tudom, írtad, hogy már eddig is sokat próbálkoztál, sőt, már inkább ebbe kezdesz beleőrülni. Nyilván nem olyan tanácsra vágysz most, hogy de gyerünk, kínlódj tovább. De nem is erről van szó! Hidd el, többünknek is ismerős a helyzeted. Én pl. 11 hónapig "kínoztam az agyamat", mire megtanultam ellazulni. Szóval tudjuk, miről beszélünk. Lehet, hogy mi kívülállók vagyunk, de talán ezért néhány dologban kicsit objektívebben tudunk gondolkodni, hm?

Nézd, én ezt tudom neked mondani: ha szeretnél még szoptatni és nyitott tudsz maradni ilyen állapotban is, próbálkoznál még és meghallgatnád a javaslataimat, akkor keress meg priviben, ha gondolod. Nagyon szívesen beszélgetek veled akár telefonon is, és megpróbálunk valamit együtt kitalálni, ha szeretnéd. Én 3 éve szoptatok és szakmailag érdekel a téma, ezért vagyok itt. Többen kerestek már meg innen mailben és pár anyukával beszéltem is. De ha nem szeretnéd, persze nem erőszak, csak egy lehetőség.

Hm... Nem mondom, hogy ritka az ilyen apai hozzáállás, de nyilván nem túl szerencsés. :(

Én mostanra azt megtanultam, hogy ha valamit el akarok érni a férjemnél, akkor rafináltan kell csinálnom. Igaz, ő szinte mindig segít, ha kérem, de más dolgokra piszok nehéz rávenni: ilyenkor kell a női fondorlat. Most hirtelen nem jut eszembe semmit konkrét, hogy mit csinálhatnál - de inkább te írd le, Kérdező, hogy mi az, amiben a segítségedre tudna lenni?

"De ne haragudj, mi az, hogy nem normális, ha a férjet nem érdekli, mit eszik a baba? csecsemőkről beszélünk,"

Én azt írtam, ha EGYÁLTALÁN nem érdekli az apukát, azt látom én bajnak. Ezzel nem utaltam egyik korábbi válaszolóra sem (akinek nek inge, ugye), mindössze a Kérdezőnek szerettem volna jelezni, hogy ilyen szempontból sem szerencsés talán, ha végletekbe esünk. Az egész hsz-em ezt irányzott mondani.

Másrészről visszakérdeznék: akkor te úgy gondolod (a válaszod alapján), hogy a csecsemő táplálása kevésbé fontos dolog (akár az apának, akár általánosságban), mint egy kisgyereké? Mert ha igen, azzal megint nem értek egyet.

Manapság rendszeresen felbukkannak nagy szélt kavart kutatási eredmények, miszerint borzasztó rossz evők a magyar gyerekek, elhízottak, egészségtelenül esznek stb. És igen, ennek nagy része már a bölcsiben, oviban kezdődik, pl. a nassolnivalókkal és műkajákkal. Ezzel egyet is értek. De. Szerintem nem jó, ha ezzel összemossuk a csecsemők anyatejes táplálását / szoptatását, mondván, utóbbi kevésbé fontos! Mert lehet, hogy a nasik miatti elhízás látványosabb és jobban lehet vele figyelmet felkelteni - de az egészségvédelem szempontjából az anyatejes táplálás is legalább ennyire fontos téma, ha nem fontosabb. Csak ez még "nagyon az élet elején van", idővel nem tartjuk már fontosnak (lásd x év múlva úgyse fog senkit érdekelni) és nem is gondolunk bele szerintem, hogy mekkora hatása lehet a későbbiekre. Mert biztosan van, ez tagadhatatlan. Csak nem olyan látható, egyértelmű, nyilvánvaló stb.

És mivel mind "szopipártiként", mind dietetikus-tanoncként fontosnak tartom az anyatejet, ezért azt is fontosnak tartom, hogy mindkét szülő (apuka is) tudja, hogy ez a lehető legjobb. És mindkettő - a tőle telhető módon - dolgozzon meg érte.

És ezzel nem az érintett anyukákat és/vagy apukákat akarom dorongolni, újfent. Megint általánosságban írtam, amit írtam. Én így gondolkodom.

Szia!

3 gyermekes anyuka vagyok. Az első gyermekemet Pesten szültem császárral, és a korházban senki nem segített, senki nem mutatta meg, hogyan szoptassak, mert befeléforduló a mellbimbóm.

Mivel én is aggódó anyuka vagyok, egyáltalán nem szopizott, rögtön adtam neki a tápszert. Persze a nagymamák rögtön támadtak, hogy szegény gyerek, de senki még a védőnő sem segített, hiába kértem!

A második gyerkőcöt Székesfehérváron szűltem simán, ő már elkezdett szopizni, de mivel senki nem segített, hogy hogyan is kell ezt "rendesen" csinálni, kisebesedett a mellbimbóm és a fájdalomtól sírva szoptattam kb.: 5 hetes koráig. Tovább nem bírtam, és feladtam!

A harmadik gyermeket is fehérváron szűltem, hiába kértem, hogy segítsen valaki megmutatni rendesen, ne csak az észt osszák, nem történt semmi. Babóka elkezdett szopizni és megint kisebesedett a mellem. Olyannyira, hogy már nem mertem a szájába adni, de mivel nem ürült ki, és a fájdalomtól én sem fejtem rendesen, begyulladt és belázasodtam.

Visszamentem a kórházba, ahol csak felírtak egy gyógyszert, de ott sem mondták el hogyan kéne szoptatni! Lehet, hogy sokan értetlenűl néznek rám, hogy mit kell ezen mutogatni, de mivel nagyon /tüzön-vizán át/ akartam szoptatni és a másik kettőt nem tudtam, jó lett volna ha valaki segít! Hiába órákon keresztül olvatam róla és hiába néztem utána.

Miután begyulladt, egy ismerősöm a korházban elvitt egy nyugdíjas szülésznőhöz, aki megmutatta, hogy mit csináljak. Potyogtak a könnyeim, iszonytosan fájt, de megmutatta, hogyan fejjem le és hogyan tudom a szájába tenni, hogy ne legyen sebes. Kaptam a férjemtől hiper-szuper elektromos fejőgépet, pedigcsak kb. 2 perc alatt meg kellett volna mutatni, hogy mit és hogyan csináljak!

Utána még napokig fájt, összeszorított foggal szoptattam, de meggyógyult! Mivel annyira szerettem volna nem adtam fel! Mikor begyulladt én is féltem, hogy éhezik és adtam neki tápszert. Mellette fejtem, biztosra vettem, hogy kevés a tejem, de egyszer csk a babóka "mondta" azt, hogy kössz nekem csak a cici kell! Annyiszor raktam mellre ahányszor akarta! Ha fél óránként akkor úgy! Mellete nem fejtem, mert rájöttem, hogy úgyis lesz annyi, amennyi kell!

A 3. gyereknél jöttem rá, hogy nem kell semmivel foglalkozni, nem kell idegeskedni, ő annyit fog enni, és lesz is annyi, amennyi neki kell! Pedig a védőnő, aki mellesleg nem tud semmit, még gyereke sincs, sokszor hápogott, hogy kevés! Én pedig magamban nevettem rajta!

Elnézést, hogy így elkerítettem, de azért írtam le, hogy ne idegeskedj! Ha Te szeretnél szoptatni akkor lesz annyi tejed amennyi kell!

Az a legszomorúbb, hogy a gyerekorvosok, /tisztelet a kivételnek!/ rögtön azt mondják, hogy anyuka adjon tápszert, ahelyett, hogy a védőnők, vagy az orvosok segítenének! A tanácsadóban is hallom, hogy tápszert is kap, mert nincs elég tejem! Már miért ne lenne?

Csak az anyuka megnyugszik, hogy nem fog éhezni, és már onnantól kezdve nem foglalkozik a dologgal!

Én is szedtem homeopátiás bogyókat, ittam a szoptatós teákat, a férjem állandóan "piszkált" , nagyanyáink sem ittak ettek ilyeneket! Amikor elgondolkodtam ezen és nem szedtem őket: hoppá ugyan úgy volt tejem, magyarul nincs rá szükség!

A legfontosabb, hogy ha Te szeretnéd szoptatni, akkor egy pár napos kitartás kell! Lehet, hogy félóránként akar cicin lenni és majd azt mondják anyuka nem szabad, mert megszokja, és majd nem akar átállni, de ez nem így van!

A lurkó elmúlt 1 éves és még mindíg szopizik is! Gyönyörűen fejlődik, sokkal nyugodtabb mint a két testvére! A másik védőnő és az új gyerekorvos mindig megdicsérnek, hogy még mindíg szopizik!

Én megkínlódtam a szoptatásért, és örökké hálás leszek annak a szülésznőnek, aki segített, mert nélküle már 2 hetes korától ő is tápszeres lenne, ami persze nem baj, a testvérei is azon nőttek fel, de ha van tej, akkor az a legjobb! Nem kell hozzátáplálni!!!!!!!!

Elnézést egy kicsit hosszúra sikeredett, de azóta akik a szoptatáson aggódnak annak szeretnék és remélem tudok is segíteni!

Szia! Jó babázást!