Napi 8-12x szoptató anyukák! Hogy találtok időt evésre, főzésre, hogy többet ne is említsek? És idegekkel lehet ezt bírni?

Kérdező!

Ha már kerestél priviben, az jó, remélem, tudtam neked hasznosat mondani. :)

Egyébként pedig: kicsit azt érzem rajtad, hogy bár tudod, hogy a gyakori (igény szerinti) szoptatás lenne az üdvös módszer, valamiért mégsem akarod/mered ezt teljes valójában bevállalni. Pontosabban, a soraidból nekem úgy tűnik, hogy még nem barátkoztál meg a gondolattal, illetve kicsit szkeptikus vagy. Nu, ha megengeded, picit "lírázok" neked (magamról is) ezzel kapcsolatban, hátha segít.

Ilyenkor általában az a legfontosabb, amit tisztázni kell, hogy valójában mi a baba "baja", amikor a szokásosnál pl. többször jelentkezik.

A szoptatás ugye nemcsak etetést jelent, hanem más hasznos funkciói is vannak. Emiatt tulképp jogosan lehet azt mondani, hogy relatíve széles körben alkalmazható, ha a babának gondja van. De! Nyilván nem minden esetben kell/lehet/jó/szükséges szoptatni. Az, hogy mikor szoptass és mikor ne, vagy egyáltalán hogyan, milyen gyakran, mennyi ideig stb. sok mindentől függ: baba kora, egészségi állapota, a sírás valódi oka stb. Újszülött esetében még szinte minden nyikkantás szopiigényt jelez - később azonban a baba megtanul árnyaltabban is kommunikálni, illetve más igények is kifejlődnek benne. Ekkor már értelemszerűen nem a szoptatás lesz minden kérdés "alfája és omegája".

Namost. Nem tudom, te hogy állsz jelenleg a babád nyelvének "dekódolásával", de néhol picit azt érzem, hogy talán nem érted meg őt teljesen. Pedig ahhoz, hogy igazán jól működjön a kettőtök közti kapcsolat (és így a szoptatás is), nagyon fontos, hogy odafigyeljetek egymásra. Ez pedig ott kezdődik, hogy te árgus szemekkel lesed, mikor mire hogyan reagál és ezeket az infókat használod fel később. Éééés. Itt jön valami fontos!

Én anno elkövettem ebben 2 hatalmas hibát: (Sajnos időhöz kötötten kezdtem el szoptatni a szülés után, aminek meg is lett az eredménye: )

Egyrészt, nem voltam képes időben megtanulni, hogy a lányom hogyan (próbál) velem kommunikálni. Annyira el voltam havazva a min. 2 órás várakozási időkkel meg max. fél órás szopiidőkkel, hogy teljesen letompítottam magam a gyerek felé. A mai eszemmel nézve elképesztő, hogy hogyan lehettem ennyire korlátolt, hogy nem a saját gyerekemre figyeltem az ő saját igényei tekintetében... Nagggyon sok időmbe és munkámba telt később, amíg bepótoltam/kijavítottam ezt a kezdeti hiányt.

Másrészt, miután végre utánajártam anno a szoptatás elméletének, kezdtem már-már átesni a túloldalra is: körmömszakadtáig próbáltam ragaszkodni az "előírásokhoz" és kényszeresen igyekeztem valamiféle rendszert, ismétlődést találni és kialakítani a szoptatásban (is). Határozottan emlékszem: amikor egy-egy nap valamiért jól sikerült a dolog és elégedett voltam magammal, este azon agyaltam, hogy mit és hogyan csináltam napközben; és hogy mindebből mi az, amit másnap is használni tud(hat)ok majd. A baj csak az volt, hogy mindezt nem rugalmasan, irányjelzésként kezeltem, hanem szinte "kicentiztem" magamnak a menetrendet. Márpedig ez így nyilván nem megy.

Szóval. Azt biztosan megtanultam magamon, hogy az igény szerinti szopi nagyfokú nyitottságot követel az anyukától. Jó, ha a gyakorlat mellett azért tudod az elméletet is, mert így bármikor tudsz segíteni magadon, ha kell - de közben mindig az a vezérfonal, hogy a saját babád szerint kell működnöd!

Az ő jelzéseire kell figyelned, neki kell megpróbálnod segíteni ill. megfelelni, vele kell tudnod jól kommunikálni. (Ilyen értelemben tulajdonképpen valahol mindannyiunk kommentje, tanácsa csak másodlagos..)

Ehhez pedig az kell, hogy ellazulj, kvázi "kinyisd" magad. Hogy hidd, hogy ez működik és jó is így. Hogy bízz magadban, hogy képes vagy rá. - És ide jön még egy fontos dolog: az anyai ösztön! Mindenki beszél róla, az is, aki férfi:), és/de tényleg működik is. Feltéve ha hagyjuk, hogy működjön! Valamelyik szopis könyvemben olvastam egyszer, hogy "olyan tanácsot nem szabad megfogadni, ami első hallásra zsigerben ellenkezik az ösztön-súgta elképzelésekkel". Mert az a javaslat valószínűleg nem is lesz jó. Én szemszer sokszor tapasztaltam már, hogy ez tényleg jól működik így.

Mindezt valószínűleg te is tudod már, nem hiszem, hogy annyi újat mondtam volna. De talán nem volt felesleges, mert lehetséges, hogy ezen a "szinten" is helyre lehet/kell tenned a szopit.

Még mindig csinálod? Azt hittem már rég békésebb utat választottál, mert szerintem neked nem ez lesz a megoldás. sokan mondtuk már...

Pihenj már, aludj egy jót és beindul a tej, vagy legalább visszaáll.Ha majd őrülten fájni fog a melled mert teljesen kicsináljátok, akkor nem fogod tudni megetetni.

Akkor sem fog fájni az anya melle, ha napi 24 órát szopik a baba, ha helyesen van mellre téve. Az én kisbabám az elején rengeteget szopizott mind gyakoriságban, mind időtartamban. Semmi baja nem lett a mellemnek, mindössze serkentette a tejtermelést... na de:

xStefix nagyon jól leírta a dolgokat, nekem is sokat segített a tanácsaival!

Kedves Kérdező: ügyes vagy, hogy nem adtad/adod fel, és a legjobbat szeretnéd kihozni!!! Csak így tovább!