Mit tennétek a helyemben?

Te mindennap ugyanúgy érzed magad, ugyanazokra a dolgokra vágysz?

Nyilván nem. :)

Megértem, hogy ki vagy fáradva, de így működik a szoptatás. Pont egy másik témába írtam az előbb, hogy a szoptatás nemcsak etetést jelent - látom, te is leginkább csak innen közelíted meg. Pedig az van, hogy a babád pont úgy csinálja, ahogyan jó neki; te viszont talán nem vagy tisztában minden részlettel.

Persze nem azt mondom, hogy ne lehetne utánajárni, hogy vajon tényleg minden alkalommal szopit kér-e, amikor jelentkezik.. De ha ismered a jelzéseit és úgy tűnik, azt akarja, akkor adj neki, ezzel teszed a legjobbat.

Néhány tipp, ami segíthet: hordozókendő; alszol, amikor ő alszik; fekve szoptatás (így nem kell őt mozgatnod és nem ébred fel olyan könnyen szopi után); illetve éjjeli együttalvás.

Szerintem mérd meg,hogy azután,hogy megevett egy nagyobb adagot amikor megint enni kér valoban éhes? Akkor is eszik,vagy csak "cicizik"?Fontos,hogy megtanuljon egy rendszert követni, mert így sem te, sem ő nem tudja magát kipihenni rendesen.Egy 2 hónapos babának még sok alvásra van szüksége, ekkor fejlődik az idegrendszerer, és ez fél óránkénti, vagy óránkénti cicizéssel sem lehetséges...

Előfordulhat viszont, hogy valóban éhes marad,hiszen nem képes kipihenni magát 2 szopcsi között, elalszik a cicin (mert ez igenis hatalmas munka számukra,kinyerni a tejcsit! Elfárad benne a baba,elalszik...)és amikor felébred ismét kér,hiszen valójában ő még nem fejezte be, csak kimerült...Olyan mint egy ördögi kor... Aludni sem tud az éhségtől, de enni sem a fáradságtól...

Próbáld valahogy lekötni,és szépen lassan eljutni a 3-4 óránkénti etetésig... Menjetek ki levegőzni többet,most úgyis érkeznek már a szép tavaszi napok... Lehet,hogy az elején lesz egy kis hiszti, de gondolj arra,hogy ez neki is a javát szolgálja,és te is kipihent, türelmes anyuka leszel...

(Egyébként amikor bennt voltam a kórházban,és szóltam,hogy a babám nem szopott eleget,mert nem lehetett felkelteni, akkorát csípett a kezébe, hogy rögtön felkelt! Tény,hogy majdnem én is visszacsíptem, de legalább a babám jól lakott.Szerinte olyan nincs,hogy nem lehet egy babát felkelteni... )

Remélem hamar megoldódnak a gondok! Sok egészséget és kitartást kívánok nektek!

2 hónaposnak rendszert, istenem...

Miért nem hiszik el egyesek, hogy a baba képes magától is kialakítani a saját rendszerét? Miért akarja az anyuka jobban tudni, hogy a gyereke mire vágyik? Itt fizológiai szükségletekről van szó, nem arról, hogy a gyerek télen a fodros miniszoknyájában akar bölcsibe menni. Az utóbbiban lehetek én az okosabb (meg kell is), de az előbbiben nem. ÉN soha nem fogom belülről érezni, hogy a gyerekemnek mire van szüksége. A jelzését persze észlelhetem és tudhatom belőle, mit akar - de tényleg akkor teszek jót, ha nem hagyom ezeket kielégülni?

Egy példa: irtó éhes vagyok, elmegyek étterembe, mondom a pincérnek, mit szeretnék. Erre ő, majd 2 óra múlva jöjjek vissza, most nem akar nekem ételt adni, mert Ő úgy gondolja, nincs rá szükségem. Mit reagálnék? - De persze rossz(?) a példa, mert én felnőtt vagyok, tudok főzni, nemcsak egy étterem van a világon és tudom, mi az a késleltetés. Oké, de még ígyis mérges leszek, mert mi az, hogy most vagyok éhes és nem adnak nekem enni? Ha ilyet hallanánk egy étteremben, legalábbis biztosan nagyot néznénk. Akkor a magatehetetlen babával - aki nem tud főzni, akinek csak egy "étterme" van és nem tud késleltetni - vajon mi van? Miért nem lehet elhini, hogy neki a szopira komoly szüksége van, és nem azért, hogy minket ugráltasson? És hogy pontosan tudja is, mire van szüksége és ezt közölni is tudja? Nem a feladó készülékében szokott a hiba lenni, hanem a vevőében.

Ajánlom figyelmetekbe Maslow szükséglet-piramisát és a hozzátartozó elvrendszert!

Ezzel persze nem azt mondom, a szoptatás csak etetés, sőt, és nem is azt, hogy az anyukának teljesen ki kell készülnie az egész napos készenléttől. Kismillió módja létezik az "időnyerésnek" és a pihenésnek - de szerintem nem az a jó út, amikor a szoptatás és a baba igényei látják ennek kárát.

Érdemes lenne azokra is hallgatni néha, akik össze tudták egyeztetni a kettőt, nem vagy-vagy alapon döntöttek.

Nálunk hasonló a helyzet. Sokszor a pelus zavarja. Mi adunk neki cumit, hogy megnyugodjon, ha evés után nem sokkal enni akar. Néha adok még neki egy picit, mert lehet, hogy szomjas, vagy csak meg akar nyugodni, és a cicin a legboldogabbak, de ezt azért ritkán, mert nem tudom én sem egész nap tartani. Nálunk még evés után csuklani is szokott, így még ezért is újra előveszem a cicit egy pár korty erejéig.

A védőnő is a cumit javasolta, ha belakott és mégis elégedetlen utána.

Érdekes amit írsz, mert az én 2 hónapos babámnak van rendszere, amit ő maga alakított ki, úgy hogy ÉN figyelembe vettem az ő igényeit! A baba kismillió ok miatt sírhat,és neked meg kell próbálni megérteni az ő nyelvét. ÉN tisztelem az ő akaratát, és nem akarom elhallgattatni úgy hogy cicit dugok a szájába amikor sír...

Te sem örülnél,amikor fáj a hasad akkor valaki kolbászt tömne a szádba hogy ne beszélj...

A rendszer nem azt jelenti,hogy éhezteted a babát,hanem hogy tiszteled őt és figyeled a jelzéseit és ennek megfelelően cselekedsz!Valószínű a kedves válaszoló még életében nem olvasott arról mit is jelent ez a rendszeresség... Egy kis ízelitő:a dolgok sorrendje számít. A 4É módszernek elnevezett rendszer szerint az evés (Étkezés) után mindig játék (Ébrenlét) kell, hogy következzen, majd jöhet az alvás (Édes álom), és ekkor jut idő végre magunkra (Én). Ez a módszer az első hónapokban jól követhető, és kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy az anyuka se vesszen el teljesen a teendők tengerében és a baba is jólérezze magát. Ha idő előtt megéhezne (pl. növekedési ugrás miatt), a játékidőben kedvére ehet, és nem következhet be az, hogy evés után elalszik, aztán felkel és megint éhes, de megint bealszik szopizás közben. Számára is jó, hogy az alvásidőre kifárad és kevesebb gond van az elaltatással, hiszen pontosan tudja, mikor kell elaludnia és már eléggé fáradt is akkorra.

Azzal,hogy állandóan etetem amikor sír mit lehet elérni? Kiszívja az előtejet, fájni fog a pocija sír...Az anyuka ismét mellre teszi szegény gyereket, nem törődve a sírás valódi okával gyorsan nyugtassuk meg egy kis cicizéssel...Szegény babó megint eszik,mégjobban fáj a hasa,hiszen köztudott,hogy az előtej magában csak csikarja a babó hasát...Hát ez szerintem elég furcsa "modern" felfogás,és minden csak nem csecsemőcentrikus... ÉN tudom,hogyha jóllakott a babám és sír 4 óra előtt,akkor bizony nem éhes,valami más baja van,és igyekszem AZT megoldani,nem a gyermeket elhallgattani...

Ajánlom neked:A suttogó titkai című könyvet! Nagyon jó, megérni legalább elolvasni