Ellenérzések a szoptatással kapcsolatban?

Kérdező, nem baj. Akkor ne szoptass. Tényleg van egy minimális előnye, de ha úgy kell magadra erőltetni, azt azért a baba valahol megérezheti, szerintem úgy már nem biztos hogy jobb a babának.

Magad miatt megfontolnám a pszichológust. Bármi is az ok a háttérben, lehet más hatása is. Ha csak a szoptatás múlna rajta, nem mondanám olyan fontosnak, de elég valószínű, hogy más köntösben, de újra jelentkezni fog ez az eltemetett valami, amit te se tudsz, micsoda. A pszichológus képes lehet olyan biztonságos közeget létrehozni, ahol sikerül kiásni az okot és meggyógyítani.

9# De nem szólított fel téged válaszra a kérdező. Nem kötelező megnyitni a kérdést és válaszolni. Azokat szólította meg, akik hasonlóan vannak. Az ilyennek nyilván nincs keresnivalója itt.

6# Azért molesztálás, mert van aki gusztustalannak tartja? Hát elég érdekes álláspontod van, de jólvan. Akkor elég sok mindenkit, mert bizony nagyon sok mindenki így érez, csak sokan fel is merik vállalni már és nem molesztálás miatt. Ennyi erővel lehetne azt is állítani, ami szintén baromság, hogy ha te meg élvezed, hogy lóg a melleden valaki, akkor azért molesztáltak. Na ugye hogy baromság?

Kérdező, megmondom őszintén én a szülés, terhesség előtt voltam így, hogy na ezt el se tudnám képzelni, de készültem rá. Majd mikor megszületett nálam át kapcsolt minden és a legnormálisabb dolgának tartottam, fél évig küzdöttem is, hogy legyen elég anyatej végül. Ettől még megértem, hogy van ilyen, babacsoportba az együtt szülő nőknél is voltak többen, akiknek egyszerűen nem ment, sajnos. Megpróbáltad és már az is szép dolog, szerintem. Amúgy az egyik mondatoddal nagyon sokan egyetértenek, de azért ilyen sértőn nem írták volna le.

A generációkon átívelő traumák és kötődési zavarok kapcsán olvastam azt, hogy általában a saját határaink ott vannak a gyerekkel szemben, ahol nekünk is meghúzták azokat. Tehát most egyszerűsítve, ha csecsemőként azt tapasztaltad annó, hogy nem szoptattak igény szerint, esetleg később született testvéreknél ezt láttad az édesanyádnál, hogy undorral, kényszerűen csinálja, akkor simán elraktározhattad magadban ezt a tapasztalást zsigeri szinten, és most azt tükrözöd vissza a saját gyermeked felé. Nem mondom, hogy 100%, hogy ez az oka, lehet egyéb tényező is, pl a neveltetésed során hogyan viszonyultak a testedhez, mennyire tartották tiszteletben a határaidat, volt e kötelező rokon csókolgatás üdvözléskor, mert "jajj egy puszi a mamának NA", levágatták a hajad, mikor hosszút akartál, vagy esetleg fordítva, és a többi, amikkel mások akarták beszabályozni a tested feletti kontrollt. Ezekkel mind meg lehet alapozni akár olyan ellenérzéseket is, hogy már a szoptatás gondolata is kiborítson, hisz ez egy bensőséges, intim dolog, amit nehezen élhet meg az, akinek ez kiskorában nem megfelelően volt tanítva/kezelve.

Ilyesmiket végiggondolhatsz, hogy nálatok a családban hogy kezelték ezt a témát.

Üdv: egy boldogan szoptatós anyuka, de nagyon szurkolok, hogy megtaláld a válaszokat, amiket keresel

Remélem nem leszek emiatt lepontozva, de, ha igen azt sem bánom, mert legalább a kérdésre válaszolok.:)

Lassan 7 hónapos terhes vagyok és már a fogantatás előtt tudtam, hogy sosem fogok szoptatni. Hasonlóan érzek, mint te, én is undorodom ettől az egésztől, viszont a körülöttem lévők, természetesen ide azokat értve, akik közel állnak hozzám (család, barátok) senki nem ítél el miatta. Nekem ez segített sokat. Kifejteni én sem tudnám miért érzek így, de számomra visszataszító ez az egész.

Emellett én egy pillanatig sem ítélem el azt, aki csinálja/ szereti csinálni, de én nem fogom és kész.

Én most fogok menni pszichológushoz, mert az ért inkább most "traumaként", hogy lett előtejem, pedig tudom, hogy ez várható volt és nem szeretném, hogy a későbbiekben még nagyobb gond legyen.:)

Az elején pokolian fájt,de aztán ez is megoldódott. Úgy voltam vele ha nem sikerül az sem a világvége. Én azt nem értem ha valaki eldönti hogy ez undi és meg sem próbálja,de az más ha meg próbálja és akkor jön rá hogy mégsem bírja.

Nem gond ha egy idő után rájön az ember hogy neki ez nem megy vagy nem szereti.

Amúgy számomra a szoptatás nem volt undorító csak örültem hogy a babám elégedett a teli pocakkal és közben gyönyörködtem benne. A cici igazából csak erre van semmi másra, már ami a biológiai részét illeti. 2,5 éves korig szoptattam, nem bántam meg.

De megértem ha valaki a tápszert választja.