Hogyan lehet időre szoptatni?

Legközelebbi emlős rokonaink, a csimpánzok is magukon hordozzák az utódaikat, mégis valahogy önálló lények lesznek belőlük. Az embergyerek sem azért születik, hogy aztán ráb@sszák az ajtót, hadd sírjon (hadd vigye el az oroszlán az őskori Szavannán). Teszem hozzá, az egy dolog, hogy nyilván egy csepp anyai ösztön nem szorult abba, aki ilyet tesz, de az ún. józan paraszti ész hiányában is szenved az ilyen, hiszen ha csak egy pillanatra is elgondolkodik az ember, akkor ott van ez a pici lény, akinek egy ismerős dolog van a nagyvilágban, és az az édesanyja, az ő hangja, a szívdobogása, egyszer csak kirángatják abból a meleg, ölelő közegből, majd az az elvárás, hogy 3 órán át kussoljon és 20 perc alatt lakjon jól, miközben előtte a köldökzsinóron keresztül 0-24-ig folyamatos ellátást kapott, ráadásul olyan izmokat kell hirtelen megmozgatnia, amiket előtte sosem használt. Összehasonlítva ez olyan, mintha egy felnőtt embert kiraknánk a dzsungel kellős közepén, ahol lehet attól rettegni, hogy mikor esik ki a borkorból valami, ami a a vacsorájának nézi, hiába visít és kér segítséget, csak röhögnek rajta és nézik, ahogy vergődik. 3 óránként kap egy kis tejet, de azt is szigorúan szabályozva, holott a nagy kétségbeesésben, és a folyamatos menetelben nyilván volna igénye hősünknek ennél többre. Mindamellett elvárják tőle, hogy nulla edzettségi múlttal tegyen meg 30-40 km-t. Félelem, fáradtság, elhanyagolás, a biztonság teljes hiánya.

Kézhez szoktatás? Aki ilyet kiejt a száján, az hány felnőtt embert látott már, akik az anyjuk mellét szopják és rajtuk csimpaszkodva élnek? Az gondolom, hogy aki ilyet gondol, az részint elképesztő módon buta, már-már értelmileg sérült, részint kegyetlen, szadista állat. Őszintén szólva, ha megtudnám mondjuk a saját anyósomról, vagy az anyámról, hogy olyat csinált, mint amit a 2-es válaszoló írt és mindezt röhögve meséli el, kitépném a szemét, aztán a nyelvét és én is röhögnék, ahogy visítozik. Ezt érdemli az ilyen. Nem beszélve arról a tényről, hogy az veszélyeztetés, hogy le is takarták. Gyilkossági kísérlet. Lehet megsértődni, aki magára ismert.

De eleve hogy tud valaki úgy nyugodtan lefeküdni aludni,leülni,csinálni valamit hogy hallja nyöszörögni,sírni,majd ordítani a gyerekét?

Hogy jut eszébe a füldugó ahelyett,hogy bemenne hozzá és felvenné? Nem is értem,hogy az ilyen minek szül vagy szült anno is.

Oké,hogy sokan tanácsolnak valamit,de egy normális szülő meg tudná állni,hogy a keservesen síró csecsemőhöz vagy babához ne menjen be?

Az ilyen nem is szülő,miket beszélek..ha hisztizik a gyerek se b*szom rá az ajtót,nem dugok be füldugót,mert az nem megoldás.Azért sír,mert baja van.A hisztis gyereknek is van baja! Eleinte az,hogy valami nem úgy van ahogy ő azt szeretné,majd rossz kedve lesz és ezt ők még nem tudják kezelni.Azzal büntetni,hogy egyedül hagyod minden feszültségével,rossz érzésével és aktuális 'világ fájdalmával' nem segít,hanem ront a helyzeten.Én legalábbis sose hagytam magára a hisztiző gyereket se.Volt,hogy földhöz vágta magát,volt hogy mérgében a saját haját húzta,mert nem tudott mit kezdeni sem az érzéssel sem a helyzettel.

Perceken belül az ölembe borult sírni.A legnagyobb f*szság ilyenkor nem ott lenni akár érzelmi támasznak.Nem hozzá szoktatod ezzel a hisztihez,hanem segítessz neki nyugalmat találni,ami fontos.Felesleges a gyerekekben mindenféle stresszt hagyni..

Én is megdöbbenek, hogy néhányan milyen durva módon nyilvánulnak meg ezekről a régi módszerekről. Igen, elavultak, ma már tudjuk, hogy ez így nem volt helyes, de nem azért csinálták, mert nem szorult beléjük anyai ösztön, hanem mert őszintén elhitték, hogy így kell. Anyukámnak is megmondta a gyerekorvos, hogy két ok miatt ne kapkodjon fel, és ne szoptasson össze-vissza: egyrészt, hogy ne fájjon a hasunk, másrészt, hogy erős, egészséges, önálló ember legyen belőlünk. Igen, tudjuk ma már, hogy pont fordított az összefüggés, de nem akartak az akkori anyák se rosszat.

Most én is olyat fogok írni, ami durvának fog hangzani, de vállalom: egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a ma evidenciának ható korai bölcsibe, oviba küldés, vagy a teljesen életidegen iskolarendszer miatt nem fognak majd rólunk is hasonlókat írni a gyerekeink. Ahogy a csimpánzkölyöknek természetes, hogy megkapaszkodhat az anyjában, ugyanúgy természetes az is, hogy nem intézményesítik a csecsemőkorból éppen kinőve, hogy az anyja "ne csavarodjon be tőle", és nem várják el tőle kölyökkorában, hogy az egész napját csendben, hátratett kézzel ülje le. Ma ugyanis ezt csináljuk. Ha valaki a babáját bőgeti, mert nem akarja megszoptatni, azt elítéljük, de ha a kétévese sír magából kikelve a bölcsiben, mert hiányzik neki az anyja, arra a vállunkat vonogatjuk, hiszen szokja meg, ez az élet rendje. Ha meg a 6-10-14 éves gyereke nem bír napi 8 órát a fenekén ülni, akkor megbünteti vagy gyógyszerrel leszedálja.

Higgyétek el, lesz a következő generációknak mit a szemükre vetniük.

14 Hidd el a szülők 99%-a nem jókedvében adja bölcsibe a gyerekét. Sajnos ma Magyarországon ki.aszott nehéz egy fizetésből megélni. Ha tehetném én is itthon maradtam volna akár 4 éves koráig mert évvesztős és megtehetném. HA nem 37 ezer forinntal szúrnák ki a szemem.🤷

Az hogy valaki hallgatja a síró babáját viszont barmi egyszerűen megoldható lenne. Az én édesanyám már akkor is igény szerint szoptatott minket mikor még nem is ismerték a kifejezést. Mert ő érezte, tudta hogy nem jó kedvünkből sírunk.

Figyelj, az én lányom is járt bölcsibe, ugyanemiatt. De attól még nem természetes dolog, és éppúgy ellene megy a gyerek és az anya normális természetének, mint az egyedül altatás és a bőgetés. Most pedig a fiammal szívok, mert nem képes az egész napját nyugalomban, csendben figyelve tölteni az iskolában, és ezért ki van kiáltva problémásnak. Igen,e z van, ezt kell szeretni, de totál természetellenes, és ki tudja, milyen károkat okoz a későbbiekben.

Azzal sem értek egyet, hogy a szülők 99 százaléka nem jókedvében adja bölcsibe a gyerekét. Legalább a fele meg tudná oldani, már csak azért is, mert a bölcsis gyerekek nagy részének otthon van az anyja a kistesóval, és szintén további igen nagy százalékuk nem anyagi okokból megy vissza dolgozni, hanem mert már unja otthon. Csak erről ma nem illik beszélni, és kábé megkövezik azt, aki szóba meri hozni. Pedig semmivel sem kisebb önzés ez, mint a csecsemők ridegtartása. Csak most épp az egyik pont elítélendőnek számít, a másik meg támogatott. Néhány évtized múlva talán pont fordítva lesz.

Szerintem Te ítéled meg inkább azokat, akiknek szerinted nem kellene bölcsibe adni a gyereket.

Pedig ha az érvelesedet nagyon komolyan vesszük, akkor adná magát a kérdés, hogy mért vállal gyereket bárki, aki nem tud vele 3 évig maradni, hisz különben a gyereket biztosan súlyos lelki károk érik.

Ez éppúgy túlzás, mint ahogy az "unatkozás" amit írsz, az meglehetős túlegyszerűsítés, és érzelmek és helyzetek széles skàláját foglalhatja magában, beleértve az anya vagy a párkapcsolat vagy az anya-gyerek kapcsolat lèlektanát.

De ha tényleg unatkozik valaki, akkor gondolod jobb a gyereknek egy vele unatkozó anya?

Szerintem ez az évekig anyával kettesben közös lelki mocsárban dagonyázás sem biztos, hogy szuper, és a gyereknek másfajta kapcsolatok megélese előnyére is válhat, egy más temperamentumú, máshogy kommunikáló, kevesebb érzelmi töltetű, kevésbé sorskönyvi hatású, és mintakövetésre sarkalló személy. Mint pl egy baby sitter vagy kisgyerekgondozó.

Tudom, van apuka de az átlag családban ő amúgy is akkor dolgozik, amikor a bölcsi van, tehát vele általaban nem kontaktál kevesebbet egy bölcsis gyerek, és azokban a helyzetekben sem vesz részt kevesebbet, ahol a család családként együtt van.

Ráadásul lehet, hogy szerinted valaki meg tudná oldani, de megsem tudja, mert ugyan nem halnak ehen meg egy évig, de közben más kerül a munkahelyi pozíciójára, ami pedig hosszú távon az egész családnak kedvező lenne valami okból.

Szerintem nem lehet azért minden bölcsibe kerülésre azt a sablont húzni, hogy a kisgyerem végső kétségbeesésben várja 8 óràt az anyját es rá se néz senki. Ha meg így van, akkor a bölcsödék gyakorlati működésével van a baj. Külföldön pl van ahol 4 egykorú picivel van egy gondozó. Nem gondolom hogy biztos rosszabb, mint 1 anyának egy temperamentumosabb és figyelemigényesebb fajta 2 évessel és egy 8 hónapos fogzó szepással meg egy háztartással napszámra...

Az iskolarendszer szerintem is gáz és a korosztály természetes igényeivel teljesen szembemegy.

Oké. De akkor a te érvelésedet visszafordítva az eredeti kérdésre: nem jobb a gyereknek egy kiegyensúlyozott, kipihent anya, aki pontosan ki tudja számítani a következő etetés idejét? Nem éri meg néhány estés sírás, ha utána mindenki kipihent és nyugodt lesz? Miért kell egy anyának napi több órát a kezében/magára kötve tartani a gyerekét, és teljesen kiszámíthatatlan időközönként szoptatni, ha ez számára frusztráló és kényelmetlen? Ha az anya boldog, boldog lesz a baba is, és ha ehhez az kell, hogy az első pillanattól tanítsuk meg átaludni az éjszakát, és szoktassuk hozzá ahhoz, hogy a nap nagy részébene gyedül foglalja el magát a kiságyban, akkor azt kell tenni.

Ez az érvelés ma a legtöbbeknek elfogadhatatlan, mert milyen már. Hasonló érvrendszerrel lepattintani egy 1-2 évest viszont tök normális.

Amúgy láttál már belülről külföldi bölcsit? Mert én láttam. Sok ilyen helyen dolgoztam Angliában (beugrósként, tök mindegy). Igen, valóban 1:3 volt a gondozó-gyerek arány a 2 éve aluliaknál, de attól még egészen elborzasztó helyek voltak, a kutyámat nem küldeném oda, nem hogy a gyerekemet.

A kérdes az mindig hogy mi áll szembe mivel. Minek és mekkora kockázata/károsodása milyen valószínűséggel milyen áron.

Alapból nem biztos, hogy rossz az adott gyereknek az adott bölcsi. Ha egyértelműen rossz, akkor én biztos kivenném, ha meg csak nem jó de nem is rossz akkor mérlegelném, hogy tényleg mi van a másik serpenyőben.

A babás példád szerint pl a baba szakadatlan 3 órás sírása van a körömreszeléssel szemben?

Vagy egy nagyobb csecsemő csak nyüszög ott melletted, és még 10 perc kell Neked a hússütéshez? Vagy igazából olyan baba, aki nem is sír és simán elnézelődik? Vagy sírdogál az apja karjában, de Neked orvosi vizsgálatra kell menni? Vagy boldogan gügyög a fölé hajló nagymamával? Vagy sír a gyerek, de épp a párod újraélesztésèt kell elkezdeni? Érted...

Aki régen tényleg 3 órára etetett, és hagyta sírni a gyereket, azzal szerintem is baj van, akár csak gyenge a hite önmagában.

De a többség nem ezt csinálta, csak akkor olyan volt a háztartás (pelusok kifőzése, félkész ételek hiánya), hogy egy folyton síró baba mellett nem tudta ellátni az asszony, és nem úgy ahogy mi nem tudjuk, hogy na jó, legfeljebb kupi van és rendelünk pizzát....

Anyunak pl még ilyen kifolyatós mosógépe volt. Télen az összes befőtt, lekvár, savanyuság az volt amit leszedett nyáron és eltette telre. Nem volt decemberben friss zöldség a tecsóban meg bolti kompót stb.

A takarítás is más volt. Az emberek maguk varrták, javították a ruháikat. Karácsonyra kézzel csomagolták a szaloncukrot stb.