Miért dönt valaki úgy, hogy nem akar szoptatni?

van aki undorodik a szoptatástól. van akinek teher odafigyelni arra, hogy mit eszik a szoptatás ideje alatt, tápszeres babánál nem kell erre figyelni, agyalni hogy most vajon mitől fájhat a hasa mit ettem... más is meg tudja etetni, éjjel kelhet apa is a babához. nem kell fejni, nem feszít, nem gyullad be, stb.

mindezek ellenére én is azt mondom hogy megéri szoptatni, de egyéni döntés, és szerintem nem elítélendő az sem ha valaki úgy dönt, nem fog szoptatni. van aki félti a mellét, hogy hogy fog kinézni mire a végére ér, mennyire lesz nehéz leválasztani..

Szerintem az lenne a legjobb, ha a sajàt dolgoddal foglalkoznál.

A szoptatás nem buli, a fájdalom, az idő amit elvesz a fejés, túl sok /nem elèg. Annyi stresszt tud ez gerjeszteni a szoptatás , hogy az nem csak az anyàra hanem a babára is káros. Ha valaki ezeket előre ki akarja kerülni, ő dolga. Ennyi.

Nem kell, hogy megértsd csak fogadd el. Én ugyanígy nem szoptattam, mint a barátnőd, mert egyszerűen több pozitívumot láttam a tápszerben.

Örültem, hogy szabad maradtam szülés után is. Engem nem maga a szoptatás taszított (bár nem is tetszett), hanem az a kötöttség, hogy csak én tudom ellátni a gyereket. Olyan jó volt, hogy a kezdetektől közösen láttuk el mindenben a babát az apukájával.

Nem stresszeltem, boldog voltam és nálunk ez nagyon jó döntés volt.

Mindenki csinálja azt, ami az ő családjához és élethelyzetéhez passzol.

Én 1 hónapos koráig szoptattam kb a fiamat, azt is 'muszájból', mert a környezetem elég nagy nyomást helyezett rám emiatt. (Anyukám, mamám, férjem családja, védőnő stb)

Egyszerűen nem jó érzés számomra, taszít, nem tudom jobban elmagyarázni, az egyéb fájdalmakról nem is beszélve. Na meg nem tudtam soha, hogy eleget evett-e, volt hogy órákig 'etettem', mégse volt elég.. Bár nálam ez inkább lelki eredetű szerintem.. utána egyszer csak közöltem, hogy elapadt a tejem és kész. Jött a tápszer.

Nekem a kórházi tartózkodás második napján olyan szinten fájt már a mellbimbóm amiről éreztem, hogy indokolatlan. Mint valami debil hintáztam előre miközben a kvázi újszülött rajtam volt. Jeleztem, szépen kértem a csecsemőöket meg a gyn oly nagyratartott suoptatási tanácsadót, hogy adjanak tanácsot mit csinálhatok rosszul de csak legyintettek. Majd nagykegyesen a tanacsadó átvette a fiam megnézte, közölte lenőtt nyelvvel született, mostmár érti mibajom....kösz...gyors elvittél rutin beavatkozásra, visszahozták tolták rám ismét, borzasztó volt. Közben a kisfiam mindig csak sírt ha nem kapott pótlást.

Hazamenetelkor még az ügyeletes gyerekorvos volt normális, mondta, hogy akárhogy alakul majd, de most vegyek tápszert.

Végül maradt a tápszer, és nembánom.

Ha lenne tesója szivem szerint neki is azt adnám egyől. Persze ezért megszólás jár, lásd kérdező, meg amiket itt is kapnak a tápszeresek ismetetlen nőktől. Borzalmas.