Gondolkodunk a gyermekvállaláson. A várandósságot gyönyörűnek gondolom, a szüléstől még nem félek, de, ha a szoptatásra gondolok ki ver a víz. Miért van ez?

Én vagyok az a szerencsétlen, akire a 4-es gondolt. Hidd el a 9 hónap alatt még egy egyszerűbb terhességnél se fogsz a szoptatáson rágódni. Érdemes szoptatási tanácsadóval beszélni, vagy elmenni egy előadásra, hogy hogyan van ez az egész. Utána pedig eldöntöd, hogy mit szeretnél.

De azért meg mosolyogtam, hogy a terhességre azt mondtad, hogy gyönyörű. 😀 A szüléstől pedig tényleg nem kell félni, én is úgy várom már mint magát a messiást.

Nekem begyulladt és kőkemény lett, pokolian fájt, segített a védőnő, masszírozás,a férjem és a facebookon lévő szoptatási csoport kalauzai is segítettek. Nem vészes, nekem a császárhoz képest bakfitty. Ha lövell a tejed, ami nem feltétlenül lesz akkor érdemes legejni előtte. Etetés előtt felmelegíted a cicit,utána lehűtöd ha fáj. Közte bekened a mellbimbód krémmel.

Nincs ebben semmi gusztustalan, sőt aranyos ahogy az enyém rofogve fejét enyhén dobálva keresi a cicit, aztán elégedetten sóhajt egyet.

Én más szoptatós anyákat is bizarrnak láttam terhesség előtt és még alatta is. Nem bírtam elképzelni, hogy fogom én ezt csinálni, az egész témát "behajítottam egy fiókba", minél jobban erőltették, hogy ez mennyire fontos, milyen nehéz, hány hosszú, apróbetűs szakirodalom kell hozzá, hogy egyáltalán képes legyél rá, annál jobban idegesített, hogy na jól van hagyjuk már, ha ennyire lehetetlen, nehéz és bizarr dolog szoptatni, akkor majd szórakozik vele más. Még tápszert is vettem előre, ennyire nem érdekelt az egész.

Aztán megszületett a kisfiam, és már az aranyóra alatt az volt az első gondolataim között, hogy meg kell szoptatni. Úgy tört rám ez az ösztönszerű inger, mint nem is tudom mi, sose éreztem így, de hirtelen teljesen normálissá vált, hogy az a gyerek márpedig be fogja kapni a mellemet, mert így fog enni, és meglepődtem rajta mennyire normális érzés lett az egész, sőt, amikor a teljes elzárkózásom ellenére mindennemű nehézség nélkül sikerült szoptatni, gyakorlatilag első perctől, akkor kifejezetten jó érzés töltött el, hogy a testem tud még hallgatni az ösztönökre és tudja mit kell csinálni. A tápszer azóta is ott figyel a szekrényben, bontatlanul. :D Viszont kellett vennem fejőgépet, mert már nem győzök mit csinálni a rengeteg tejjel.

Nekem sebes se lett a mellem, csak érzékeny volt az elején kicsit, de lehet kapni védő krémet, amit nem kell lemosni (lansinoh márkájú), az nekem bevált, pár hétig használtam, most már nincs szükség rá. Úgyhogy ne aggódj, és ne foglalkozz a millió paráztató emberrel, csak arra koncentrálj, hogy milyen belső instrukciókat mondanak az ösztöneid. Azok tényleg tudni fogják, hogy mire van szükség.