Gondolkodunk a gyermekvállaláson. A várandósságot gyönyörűnek gondolom, a szüléstől még nem félek, de, ha a szoptatásra gondolok ki ver a víz. Miért van ez?
Nem tudom elképzelni, hogy szoptassak egy babát. Alapból útálom, ha a mellemhez érnek, nem, hogy még egy puszit is adjanak rá. Nem érzékeny, csak undorodom. Ez miatt rossz érzéseim vannak. Láttam már többször cicizés közben babákat, azt szépnek és meghittnek gondolom, nem zavar. Tudom, hogy ez fontos dolog és az anyatejre szüksége van egy csecsemőnek, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy én ezt csináljam.
Volt valaki így? Változott ez szülés vagy néhány szoptatás után?
Dehogy! Elkapnád a gólyát és agyonvágnád! :DDDDD
A szoptatás tanulható. Pszichológust keress előre, és készülj fel rá, a születése után pedig egyeztess laktációs szaktanácsadóval. Ha szeretnéd, meg tudod csinálni.
Ha nem szeretnéd, akkor meg nem muszáj, van tápszer és kész.
Érdemes elgondolkodni rajta, TE mit szeretnél, magaddal vinni tovább ezt a fóbiát, vagy letenni, ha már itt a lehetőség. Döntés kérdése.
Én is így voltam, már terhességnél azon gondolkoztam, mennyire nem tudom elképzelni hogy szoptatok, nem szeretem ha a mellemet birizgálják és beleborzongtam, ha eszembe jutott, mi lesz, de ehhez képest 6 hónapja csak amyatejet kap a baba.
Persze nem mondom, hogy az eleje egyszerű volt, seb, mellgyulladás, de 1 honap alatt ez lement és most már el is alszom közben 😁
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!