A férjem 59 évesen lesz (újra) apa, és szorong emiatt. Aki ismer ilyen családokat, leírná, hogy mik a tapasztalatok? Azon vagyok, hogy ne bánja meg a gyermekvállalást, de nincs előttünk hasonló példa egyáltalán, amivel nyugtathatnám.

9 hónappal ezelőtt nem szorongott?

Mert egyébként jogos: pl. mire a gyereke leérettségizik, 77 éves lesz. Őszintén szólva nagy marhaságnak tartom ennyi idősen gyereket vállalni.

Én olyat ismerek, ahol 1951-es születésű apának 2002 nyarán lett (szintén második házasságból) fia. De ő is 8 évvel fiatalabb korában lett apa, mint a te férjed.

A gyerek már leérettségizett, egyetemre jár. Az apa még bírja a munkát, pedig nem is nagyon törődik az egészségével, erősen el van hízva, sokat dolgozik. Voltak már váratlan rosszullétei, távolítottak el polipot a beleiből, de egyelőre mindenből felgyógyult.

Volt ilyen osztálytársam gimiben, az apja 75 éves volt mikor ballagott, az anyja fiatalabb volt valamennyivel, szinte sose láttuk, nem vett részt programokon, szülőin se volt soha stb, mikor nála voltunk akkor is alig láttuk, csak bent volt a szobában, olyan volt mint egy szellem.

A haverom csak panaszkodott rá, óriási generációs problémák stb.

Ez 10 éve volt.

Nekem apukám 56 éves

3 unokája van, legidősebb 4,5 éves

Már akkor szorong, ha egyre kell vigyázni.

Nagyon jó a kapcsolata a gyerekekkel.

Sokat foglalkozik velük, sokat tanulnak tőle.

Van, amiben sokkkkkal jobb, mint velünk volt fiatal korában.

De anyukàm (58) és ő is túlzóan féltőek.

Velünk lazábbak voltak.

Ennek nincs köze ahhoz, hogy unokák, hanem a kor.

Álandóan azon kattog milyen baj lehet ebből, abból.

“Úristen, leesik, elesik.. “ stb

Egyszerűen nem tudnak lazulni.