Mért a szülőknek kell megoldaniuk a problémákat? Ez nem az iskola/pedagógus feladata lenne?

Most erre: "hivatkozott dolgozat javítást sem érzem értékarányosnak - ha tényleg ennyi időt fordít rá a tanár. a javított dolgoztatok továbbra sem tartalmazzák a helyes megoldásokat, így a diák nem tudja mi a jó válasz"

Ezt honnan veszed? A dolgozatok mindig megbeszélésre kerülnek, aki akar, odafigyelhet.

Egyébként a tanár nem azt várja el a szülőtől, hogy tanuljon a gyerekével, és tanítsa meg arra, amit az iskolában nem tanítottak meg, hanem azt, hogy figyeljen oda, hogy tanul-e a gyereke, foglalkozik-e az anyaggal, stb... Otthon már csak gyakorlás és ismétlés van.

Azért lássuk be, ha egy gyerek órán nem figyel, nem azt teszi, amire kérik (azt már meg sem említem, hogy másokat is akadályoz), otthon elő sem veszi a füzetét, akkor milyen kimeneti teljesítményt is várunk tőle??

17:47-es válaszoló. Amennyiben úgy érzed, hogy a dolgozatok kijavítása és a helyes megoldások megbeszélése a jó út, szerintem tévedsz. 1. éppen a tanárok által hiányolt szülői támogatás nem biztosítható. MIvel a diák az 1-es, 2-est rossz jegyet hozza haza, továbbá a szóban elhangzottakra általában sehogy sem emlékszik a "bizonyítvány magyarázatakor - értsd nem tud válaszolni a mit rontottál el kisfiam kérdésre - nehezen fogadható el a szülő számára tanár hitelessége. (vö.: fogadó órán a javított dolgozat pár másodperces szülői megszemlélése sem teszi hitelesebbé). Tessék beleírni a dolgozatba a helyes választ, és hazaküldeni a diákkal. (Nem, engem szülőként nem érdekel, hogy a tanárnak hogyan és miként kell dokumentálnia saját magát és hitelességét a rendszer felé. Engem a rossz dolgozat érdekel, és az hogy felém ilyen módon legyen bizonyítva a gyerekem nem tud.) Mit segítsen tehát ilyen helyzetben a szülő: irgum burgum kisfiam figyelj oda jobban? Anya, mire figyeljek jobban? És hopp már nem tudom rá szülőként a választ. A kérdező éppen ezt fogalmazza meg szerintem. HOgy nem tud az ő szülője sem segíteni.

Válaszodban valóban írsz egy dolgot azonban, amire figyelemreméltó. A diákok helytelenül úgy érzékelik, hogy az iskolai bentlét elegendő a tananyag elsajátításához. A jelenlegi rendszer szerint ez nem így van. Valóban a jelenlegi rendszer szerint további munkálatok (otthoni tanulás, ismétlés, stb.) szükséges ahhoz, hogy a tananyagot valóban tudja a diák. És sajnos tapasztalatom szerint is a diákok egyre kézenfekvőbbnek tartják, hogy további munka nélkül elérhető a tananyag tudása. A kérdés az, hogy ezen ki tud változtatni? A szülő? A diák, A tanár? A rendszert kellene hatékonyabbá alakítani, hogy a napi 6 órás bentlét legalább ne legyen teljes értelmetlen? Azt hiszem mindegyik együtt.

Utolsó:

A dolgozatos eszmefuttatásodhoz:

Vegyünk alapul mondjuk egy történelem esszét. Legyen rövid, mondjuk 2 oldalas házi feladat.

Legyen 25 fő az osztálylétszám, és akkor az egy egészen kis létszámú osztály manapság.

Az 50 oldal. Egy oldal kézzel írott macskakaparás elolvasása mondjuk 2 percet vesz igénybe (csak az OLVASÁSA!) Ez 100 perc. Vegyük hozzá, hogy mondjuk a tanár simán, egyszerűen pirossal alá/át húzza a marhaságokat, amiket a diák leírt. Ez legyen ismételten 2 perc átlagosan, hogyha lesz olyan dolgozat, ami közel hibátlan és lesz olyan, ami hemzseg a hibáktól.

Ez 200 percet jelent. Osztályonként.

Ha egy történelemtanár mondjuk 6 osztályt tanít (aminél a valóságban valószínűleg akár többet is tanítania kell) és minden osztályban heti 1 ilyen esszét kér számon (ami még kevés is) akkor hetente 1800 percet szán a javításra.

Ha 5 napot dolgozik (merthát a tanár is ember) akkor ez napi 6 óra plusz munkát jelent! És akkor nem készült az órákra (amikre muszáj), nem tartott szakkört, nem utazott haza akár órákat. Hogy a szakmai továbbképzést pl. ne is említsem.

Szóval az, hogy te "el sem tudod képzelni", hogy mi az a sok munka amit a tanár még elvacakol a dolgozatok javításával az egy dolog.

Ha minden egyes gyereknek még egy fél oldalas szájbarágást írna a dolgozatára a tanár, hogy Katika legközeelbb erre és erre figyelj, ezt és ezt nézd át jobban és amúgy meg ne az Ipododat nyomogatsd az órán hanem figyeljé' rám akkor ez a napi 6 óra úgy kitolódna, hogy gyk. aludni sem maradna ideje...

Bőven elég, ha aláhúzzák a hibát a nebuló meg visszakapja a dolgozatot, megnézni mi a hibás benne, fogja a kis könyvecskéjét, leül a kis seggecskéjére és megkeresi benne a helyes választ.

Az meg már a non-szensz határát súrolja, hogy azt kérded mi van akkor, ha a "szülő sem tudja a választ". Egy mérnök úrtól / asszonytól elvárná az ember, hogy ha általános iskolás anyagból kérdeznek tudjon rá válaszolni, vagy ha az nem megy akkor nyissa ki a könyvet vagy a 'zinternetet amiért súlyos pénzeket fizet naponta oszt' guglizza bele.

Gondolkozni kéne néha írás helyett.

Anyám tanár és a jelen állás szerint - legalábbis papíron - én is az leszek majd. Szeretnék eloszlatni pár tévhitet. Olyat is ami itt felmerült és olyat is, ami itt nem került fel, de gyakran hallom. Előre szólok: baromi hosszú lesz.

Először is: tanítás nélkül nincs tanulás, ahogy tanulás nélkül sincs tanítás. A folyamat a tanáron ÉS a gyereken múlik. A gyerek nem egy nagy edény, amibe a tanár kanalanként adagolja a tudást könyörgöm! Ha a gyerek nem hajlandó tanulni, akkor a tanár megszakadhat. Persze lehet mondani, hogy hülyék vannak. Persze. Lusták még többen. Több olyan osztálytársam is volt, akiknek vágott az eszük, mint a borotva, mégis bukdácsoltak, mert a szülő le sem tojta. ÉS bizony ez volt a gyakoribb. Nem akarok itt szociológiai elemzésekbe menni, egyrészt mert nem akarok sokoldalas kommenetet írni, másrészt mert nem értek hozzá eléggé. De ha kicsit körülnézel, láthatod, hogy bizony a gyerekek igen tekintélyes része csonka családban nő fel. Abban a kb. 30 fős osztályból, ami anno gimit elkezdte velem együtt anno (és ahonnan elballagtam aztán) egy kezemen meg tudom számolni hány olyan gyerek volt, aki a vér szerinti szüleivel élt. És bizony a legtöbb esetben az ő teljesítményük is volt kiemelkedő. (NEM mondom, hogy ez mindig igaz és nem akarom lekezelni a máshogy felnövőket, ne értsék félre!) Egy jó részük pedig egy szülővel élt, akinek így meló mellett (próbáltál már egyedül fenntartani egy háztartást és gyereket nevelni?) alig maradt szusszanásnyi ideje a gyerekre. Így aztán az otthoni nevelésre fordított idő nagy általánosságban kevés. Az, hogy szülő leül a gyerekkel tanulni, kikérdezi olyan ritka, mint a fehér holló. Általában az ellenőrzés annyiból áll, hogy megkérdezik: na fiam/lányom végeztél a leckével. A gyertek meg rávágja, hogy persze, hisz úgysem kell tanúbizonyságot tennie a dologról. Persze ez is durva általánosítás, de kapásból tudnék több tucat ilyen példát hozni gondolkodás nélkül. Tehát alátámasztható. Visszakanyarodva: kontroll nélkül a gyerekek többsége nem fog tanulni otthon. Tegye a szívére a kezét itt mindenki és őszintén válaszoljon: tizenévesen mit csinált inkább: tanult vagy szórakozott (bármilyen szabadidős tevékenység ide értendő)? A szülő szerepe vitathatatlan abban, hogy a gyerek tanul-e. Ha a szülő nem készteti a gyerekét tanulásra, akkor veszett fejsze nyele. Akkor is, ha botor módon ezt utólag a tanáron kéri számon.

Ellenben a tanárok sem szentek és tökéletesek. Pl. ahol anyám (matek/fizika szakos tanár) dolgozik, ott az alsós tanítás kritikán aluli. A feljővő alsósokat neki kell megtanítania alapműveletekre is, de sokszor még olvasni is, mert a legegyszerűbb szöveges feladatot sem tudják értelmezni. (Arról nem is beszélve, hogy időnként az alsós tanerők olyan ótvar nagy baromságokat tanítanak - tudom, oda jártam és azóta nem változott a tanári összetétel alsóban -, hogy anno már alsós gyerekként is az motoszkált a fejemben sokszor, hogy "Mi ez a marhaság?". Nem is szerettek túlzottan.) Viszont, ha a szülő otthon ezt úgy kezeli le, hogy "ne törődj vele fiam/lányom, a tanár a hülye", akkor ezzel nem csak annak az egy tanárnak ássa alá a tekintélyét (amit nem tudok sajnálni), hanem általában a tanároknak. Hiszen a gyerekben az rögzül, hogy a tanár hülye, neki meg igaza van. Ami viszont később, ha új tanárhoz kerül a tisztelet alapvető hiányához vezet. Persze lehet mondani, hogy kezelje a tanár a helyzetet. Igen, mégis mivel? Kirúgni az iskolából a gyereket nem lehet (maximum, ha másik intézmény átveszi), büntetni jogilag nem lehet, a figyelmeztető megszerzése leginkább menő (főleg, ha tekintéllyel nem bíró tanártól kapja a gyerek, amelyik tanárnak meg van tekintélye, az meg nem szorul erre az eszközre), sőt a gyereknek annyira vannak jogai, hogy a szülőt még csak nem is mindig tájékoztathatná a tanár a problémáról.

A tanárnak két lehetősége van igazából: biztos állásra megy és betű szerint követi a szabályokat. Ezzel viszont gyakorlatilag kiadja a kezéből a fegyelmezés minden eszközét. A gyerek nem fogja tisztelni, hisz hamar rájön a tehetetlenségére. A szülő nem lesz partner igen jó eséllyel, főleg ha heti kétszer mehet be, mert a tanárnak más lehetősége sincs, mint behívni. A másik lehetőség, hogy a tanár kisebb-nagyobb mértékben áthágja az őt gúzsba kötő szabályokat, de ezel az állásával játszik. Elég egy kompromittáló hangfelvétel vagy videó (ami ugye a mai kamerás mobilokkal gyerekjáték) és komoly bajba kerülhet. Ugyanis az osztálylétszámok folyamatos növelésével az az abszurd helyzet állt elő, hogy gyakorlatban túl sok gyerekre túl kevés a tanár, mégis túltelített a tanári pálya.

És ha már itt vagyunk: aki komolyan azt hiszi, hogy tanárnak az megy, aki ért a gyerekekhez, szereti őket és elhivatott, az gigászi tévedésben van! Egyrészt a "régi garinitúrából" is vannak olyanok, akikről halvány lila segédfogalmam sincs, hogy mi a túrót keresnek a pályán. Olyan tanár, aki az elsős matekórán minden számológéppel számol. Vagy olyan, aki rászól a diákra, hogy túl változatosan olvas ne játszon a hangsúllyal annyit. Vagy olyan, aki képtelen visszaemlékezni miről volt szó előző órán (kétszer adja le ugyanazt újként, vagy éppen olyant kér számon, amiről szó sem esett). És igen, ezek kivétel nélkül elsőkezű tapasztalatok. Tény hogy vannak rossz tanárok. indig is voltak, mindig is lesznek. És vannak jók is. Olyan, ak i ingyen és bérmentve heti két órában korrepetálást tart a lemaradottaknak. Aki hétvégéjét osztálykirándulásra áldozza, mert az iskola házirendje megtiltja (!) a tanítási időben való osztálykirándulást. Olyan, aki komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a katasztrofális családi hátterű nebuló ne zülljön le teljesen. Nagyjából kiegyenlítik egymást az arányok tapasztalataim szerint. A probléma az új generációs tanárképzéssel van: a tanári hivatás ma amolyan parkolópálya. Ha valaki elmegy egyetemre, aztán rájön, hogy annyira nem megy a dolog. Vagy hogy annyira nem érdekli. Vagy csak nem tudna elhelyezkedni azzal az egy szakkal (pl. történelem), akkor jön az, hogy oké, felvesz egy második tudományágat minorba, letesz egy tanári diplomát, aztán majd csak lesz valahogy. A jelenleg tanári pályára készülők többsége így került a tanárképzésre (közvetlen környezetemben nem ismerek ellenpéldát). A legtöbben ugródeszkának tekintik, hogy innen majd tovább megy. Nagyon, nagyon kevesen vannak köztük, akik tényleg hivatásból és nem kényszerből (jobb híján) vagy átmeneti melóként kezelve csinálják. Ehhez jön az az idióta intézkedés, hogy nincs egyszakos tanár képzés. Csak és kizárólag kétszakos tanárt képeznek ma már és aki még a régi rendszerben egyszakos volt, az is igyekszik valami másik szakot elvégezni (gyorsítottan, egy évben). Költséghatékony, szó se' róla, de a minőség rovására megy. A tudományágak egyenként is akkora tudásanyagot jelentenek, hogy átfogó ismeretük csak iszonyú mennyiségű tanulással sajátíthatók el. Két tudományág átfogó ismerete már szinte sehogy. Persze szerencsés esetben vannak a rokontudományok oktatói: kémia-fizika, matek-informatika, irodalom-nyelvtan. Ezek egymáshoz szervesen kapcsolódnak is. DE még így is sok pluszmunka. Persze lehet mondani, hogy nem kell mindent tudniuk, ott a könyv, tanítsanak abból. De akkor minek képzik őket? Ennyi erővel leadhatnék (töri maior, angol minor szakkal) egy biológia órát. Csak szöveget kell érteni és előadni könyvből. De mi van a ha a gyerek visszakérdez? No igen, meg vagyok lőve. Ahogy bizony a - főleg újonc - tanárok nem elhanyagolható része is meg van. Ez a felületes tudás, hivatástudat hiánya, megbecsülés totális hiánya és társadalmon belül - főleg a tiniknek ugye - céltáblává válás együtt az oktatás színvonalának katasztrofális eséséhez vezethet, sőt meggyőződésem, hogy lassan már vezetett. Erre lehet reagálni hogy na tessék, a kárdezőnek adok igazat. Pedig nem. A szülő neveli a gyereket. A szülő felügyeli a felnőtté válását, fegyelmezi, tanítja meg viselkedni. A tanárnak egy dolga van: a tudást átadni a gyereknek. Semmi más. És bizony ezt nagyon sokan túlteljesítik: sehol nincs előírva a tanárnak, hogy szervezzen iskolán kívüli programot a gyereknek. Vagy osztálykirándulást. Vagy hogy ha a gyerek kialvatlanul, esetleg kisírt szemekkel jön be az iskolába, akkor diszkréten félrehívja és megkérdezze mi a baj. Ezért a tanár semmit nem kap. Pénzt sem, de lassan egy elismerő szót sem.

Ha a szülők ideális hátteret biztosítanának, "ahogy az a nagy könyvben meg van írva", akkor a tanárnak elég lenen órán leadni az anyagot és kész. De mivel ez sosem lesz így, ezért amit tenni lehet:

1) Ismét normális tanárképzés visszaállítása.

2) A szülő nevelje a gyereket és ne kérje számon a tanárt mindenért. Csak a tananyagért, amit lead. Hogy a gyerek megtanulja, az már nem a tanár felelőssége!

3) A tanár nem ellenség! A gyereket arra kell nevelni, hogy a tanárnak engedelmeskedjen és ha valami nem tetszik, akkor nem feltétlen a tanár a hülye!

4) A szülő nem ellenség! Ha a gyerek nem engedelmeskedik, először nézzen magába a kedves tanerő, mielőtt a szülőt előveszi!

5) Jogokat a tanárnak! Nem állapot, hogy a gyerek korlátlanul azt tesz, amit akar, felelősségre vonásnak akár csak a kockázata nélkül.

Végezetül két eset.

1) Anyámmal évekkel ezelőtt volt egy elég "érdekes" eset. Felhívta egy szülő, bemutatkozás helyett elmondta mindennek (nem tűrné az itteni cenzúra, szóval nem idézném). Anyám végighallgatta (bár láttam, hogy roppantul bántja), utána higgadtan elmagyarázta az apukának, hogy ez nem egészen úgy volt, ahogy a fia előadta. A pasas persze győzött bocsánatot kérni. Mikor letette a telefont, megkérdeztem, hogy egy ekkora tajparasztot (aki még csak józan sem volt teljesen) miért nem hajtott el a fenébe vagy tette le a telefont. Válasza: Fiam, a szállodában a vendégnek, az iskolában a szülőnek van mindig igaza, akkor is, ha éppen nincs.

2) Fizikai eszköztárról: gimis tanáron a kísérletek talán ha a felét be tudta mutatni, az esetek többségében kihozta a rég tönkrement eszközt és szóban elmondta, hogy mit kéne látnunk. Ami működött, az vagy toldozott-foltozott matuzsálem volt, vagy a saját fizetéséből vette. Anyám iskolájában pedig egy kiadós zápor után úszik a félépület. És ez így is van már egy ideje, nincs pénz rá.

Kedves Utolsó válaszoló,

Köszönöm értékes kommentedet.

Nagyon nagyon sok ponton egyezik véleményem a Tiéddel.

Sommázva írhatnám, hogy együtt bízunk Hoffmann Rózsában. Mert ha ő nem, akkor az a kevés is elromlik, amivel még javítani lehet. Szeretnék mégis valamit kiemelni válaszaidból. a tanárok neveléssel kapcsolatos eszköztelenségéről és a gúzsbakötöttségéről írsz. Egyetértek Veled - bár egy korábbi kommentemben a tankönyv kiírásra vonatkozó szabadságukat éppenséggel kifogásoltam. Magam is úgy gondolom, hogy amíg egy ország csámcsog azon hogy egy akármilyen tanár ellen egy gyerek fizikai erővel felléphet, addig nincs értelme másról beszélni. Drámainak tartom azt a szülői nevelést is akadályozó "diák"jogokat, mellyel egy gyereket megilletik. Nonszensz. Meggyőződésem, hogy nekem nem lenne türelmem "nem felképelni" az órát zavaró diákot. (Eminens tanuló voltam egy pocsék iskolában, tudom hogy a diák számára is zavaró, hogy a tanár egy hülyegyereket fegyelmez tanítás helyett. ) Ki változtathat ezen? A szülő? Mondd meg hogyan, megteszem. Hatalmazzalak fel szülőként? Fel vagy hatalmazva. Érted mi a baj? A "rendszerrel" a szülő sem tud mit kezdeni. Remélem, hogy korábbi kommentjeiből is inkább az szivárgott ki, hogy az oktatási rendszerrel vannak komoly bajaim, nem a tanárokkal. Amiben a tanárokat okolom, hogy ezen a hozzá nem értő szülő semmi nem tud segíteni; ezen a tanár tud segíteni, változtatni a megfelelő fórumokon. Tudom, hogy nehéz, de süssétek meg mit tegyek mint szülő? Menjek Veletek? Veletek megyek. Csak mondd meg, mert Te értesz hozzá, én nem. Én csak a hibát és a rosszat látom.

Szerintem az a szülő, aki egyébként saját maga okán kitaposná a gyerekéből a tanulást, az sem tudja megtenni, mert tényleg hitelét vesztette az oktatási szisztéma, tananyag, a tanár.

17:47-es!

Arra lenne eszed mi, hogy hazakéresd a dolgozatot?! Persze, a dolgozatfüzetecskéből pedig lefénymásoltatnád a következő dolgozatot, majd segghülye gyermekecskéd fejébe belevernéd a válaszokat, hogy legközelebb 5*-öst kapjon.

Azon miért kell röhögni, hogy a gyerek 2-est kap, miközben előtte hibátlanul felmondta? Inkább be kéne menni és megnézni, mekkora marhaságot írt, biztos nem a jó válaszai rontották le a jegyét.

Ezért nem tisztelik a tanárokat (meg a majd a szülőket). Tudja a gyerek, hogy otthon úgyis neki lesz igaza, bármit mond, a tanárt majd úgyis jól lehülyézik majd. Mert ez egyértelmű, hogy a kis szaros kölöknek mindig igaza van (közben meg úgy átveri anyucit a palánkot, hogy öröm nézni). Ennyit a modern kor neveléséről...

Vegye ki a gyerekét, taníttassa hátha úgy többre viszi!úgyis minden benne van a könyvekben nem? hátha okosabb lesz mint az elvakult , buta, öntömjénező, okoskodó anyja!

Sok sikert hozzá!