Mért a szülőknek kell megoldaniuk a problémákat? Ez nem az iskola/pedagógus feladata lenne?

Most estem ide be, érdekes a téma és megpróbálok nyugodt maradni, de elég nehéz lesz. :)

"Hogy lehetséges az, hogy az iskolában (főleg általánosban) bármilyen probléma felmerül a tanári gárda, csak megrántja a vállát, vagy ami rosszabb számon kérik a szülőn, hogy a gyerek mért ilyen vagy olyan?"

A kérdező bizonyára nem találkozott azzal a nem ritka esettel, amikor a problémás gyermek szülője az, akivel nem lehet kommunikálni, mert nem jön szülői értekezletre, fogadóórára, stb. Egyébként a felvetés annyira általános, hogy igen széleskörű tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen mondatot le merjen írni. Amennyiben ez a tapasztalat-mennyiség esetleg hiányzik, eléggé nagyképűségnek érzem, hogy ilyet le mert írni.

" De a gyerek napi 5 órát ott van az iskolában. Ilyen módon a szülő kezéből kivették az a lehetőséget, hogy nevelje a gyermekét. "

Egy szülő csak akkor tudja nevelni a gyerekét, ha mind a 24 órát vele tölti?? Ennyi? Abban az öt órában a szülő szerintem dolgozik. Vagyis akkor miről is van szó?? Jajj-jajj. Ó, Istenem, vajon miért mondják az anyukák (nem egytől hallottam már), amikor első osztályos csemetéjüket behozzák a suliba, hogy - végre itt majd megnevelik, mert ő nem bír vele!! (sokszor egyetlen gyermekkel, akivel eddig jó sok időt töltött együtt - bár lehet, hogy az ovi rontotta el??

"Ha pedig mégis ezt teszi, akkor az ő nevelési elveinek tökéletesen egyeznie kell a tanárnőjével, különben a fel lesz háborodva."

Ez megint egy sértő általánosítás - szerintem.

"De tanulásnál is pontosan ugyan így: ha a gyerek le van maradva, akkor a pedagógus csak behívja a szülőt és rámordul, hogy tanítsa meg a gyerekét erre vagy arra. "

Megtanítani a tanárnak kell, de tanulni a gyereknek, akinek a tanulásáért a szülő is felelős. De a "rámordulás" igen erős. Már azt sem tudjuk, hogy udvaroljuk körül a kedves szülőket, hogy meg ne sértődjenek valamin és értsék, hogy segíteni akarunk.

"Nem az lenne a megoldás, hogy délután bent marad és segít neki? "

Valóban ez lenne a megoldás, de ennyi órája - pláne fizetett nincs szegény pedagógusnak, egyébként a gyereket erőszakkal bent tartani nem lehet, a felajánlott segítséggel az esetek 90 %-ában a gyerekek nem élnek, sőt eltűnnek. A pedagógus pedig nem ember ám, ő, miután letanította a saját 5-6 óráját, foglalkozik a lemaradókkal, majd felkészül a saját másnapi óráira, javít, adminisztrál (mert azt is kell ám - nem is keveset, csak ezt nem számolják bele az órákba)meg persze utazgat, színházba, többnapos kirándulásra viszi a gyerekeket (saját idejéből, mert ezt a kutya nem fizeti neki, + a saját költségeit is állja - még akkor is ha már hatodszor látja ugyanazt a darabot), szóval akkor elgondolkodtató, hogy mikor is jut ideje a saját 1 vagy 2 esetleg 3 saját gyermekére??

"A harmadik pedig a szocializálódás. Velem a tanárnőm állandóan veszekedett, mert a fiúkkal lógtam. Pedig szerintem ez is egyfajta szocializálódás. Jah, hogy nem olyan, mint amilyet ő szeretett volna? És ekkor is: behívják a szülőt. "

Érdekes, a szülők azt szokták szóvá tenni, hogy nem tudnak elég dolgot a saját gyerekükről. Azért elgondolkodtató, hogy miért van az, hogy sokszor én többet tudok annak a gyereknek a magánéletéről, akivel 1-2 órát töltök együtt, mint a szülő aki legalább a tízszeresét.

"Vagyis az iskola se nem nevel, se nem tanít és nem is, szocializál. Akkor a gyereknek egyáltalán mért kell oda járnia? Úgy is mindent otthon kell megtanulnia."

Ez egy gyönyörű mondat, ismét egy általánosítás, puffog a nagyvilágba, nesze semmi, fogd meg jól. Hatásvadász.

Igaz, ne menjen iskolába a gyerek, majd otthon anyuka mindenre megtanítja, a kör területétől kezdve, Amerika felfedezésén át Arany János balladáiig. Én néha annak is örülnék, ha a hetedikes gyereknek nem nekem kellene megmutatni, hogy hogyan kell fogni a villát, miután megbeszéljük, hogy nem csak a kanál létezik.

"Ha már itt tartunk. Tanulás. Gyakorta tapasztaltam, hogy a tanárok elvárják a gyerekektől a csöndet. Igen persze. De akkor ő meg legyen szíves és tartsa érdekesen azt az órát! Mit gondol a gyerek az oda fog figyelni egy unalmas dologra? És amúgy is: csak azt mondják el, ami a tankönyvbe van. Hát köszönöm. Azt egyedül is el tudom olvasni. Mi az, amit ő tesz hozzá? "

Ha nincs csend, nem lehet egymás hangját hallani. Azt meg úgy hívják, hogy káosz. A kedves kérdezőnek nincs eléggé megalapozott tapasztalata a 12-14 éves korosztályról, amelynek zöme a könyvet elő sem veszi, de hogy nem olvassa el, az egészen biztos. Mi az, amit ő tesz hozzá?? Megemészthetővé és követhetővé teszi az anyagot azoknak, akik figyelnek.

"Na jó. Lehet kicsit tanár ellenes lett. "

Valóban.

"Pedig nem utálok én minden tanárt! Imádtam a biológia tanárnőmet, a matek tanáromat és a kémia tanárnőmet. A többieket is szerettem. Leszámítva a fizika tanárnőmet, akinek ezúton is üzenem, hogy fulladjon meg. Jah és az igazgatónő. Az is."

Gondolom ez volt az eszmei mondanivaló. Gratulálok. Remélem, most jobb.

Kívánom a kedves kérdezőnek, hogy minden fentebb említett kívánsága szálljon vissza rá.

- Részemről pont azért szeretek beszélni a szülőkkel, hogy próbáljuk ugyanazt mondani mind a ketten, mert így nagyobb a hatása. Ehhez persze beszélni kell vele. (de hát akkor meg az a baj...)

"A gyerek csak napi 5 órát van az iskolában. De ha a szülő és a pedagógus összehasonul, akkor a gyerekre ez sokkal jobban kihat. Nem tudja, hogy kinek kell igazat adni. 1000 és 1 marhaságot fog haza cipelni. Csak a szülő győzze kiverni a fejecskéjéből. "

Ezt a mondatkapcsolást végképp nem értem.

"Ráadásul egy gyerek nem képes hosszan figyelni (alsóban, felsőben meg már édes mindegy, hogy mit mondanak neki. Úgy is az ellenkezőjét teszi). De ha a rövid figyelmét az iskolára meg a tanulásra összpontosítja, akkor már otthon nem fog figyelni anyára. Én éppen ezért nem is értek egyet a kibővített anyagokkal. Ha a gyereket érdekli utána, néz. Nem az a cél, hogy megutáltassuk vele a tantárgyat. "

A gyerekek valóban nem képesek sokáig figyelni, de aki az iskolában figyel, annak otthon sincs problémája. A gond azokkal van, akik seholsem képesek figyelni. A kibővített anyagok valóban feleslegesek, de nem lehet arra alapozni, hogy a gyerek utánanéz, ha érdekli, mert ez sajnos nem így van. Sokszor érdekli, de lusta.

"A gyereknek kell tanulnia. De tanítania a tanárnak kell. És én ezt hiányolom. "

Én az első dolgot hiányolom, de nagyon.

"Nem szerettetik meg a gyerekekkel sem az olvasást (maradjunk az alsósnál), sem a számtant. Csoda, ha ezek után délután kinylódva ül le tanulni, a végén meg elmegy a kedve. És nem tanul. "

Az ember igyekszik ezeket megszerettetni, de nagyon nehéz, ha az a gyerek akkor lát betűt csak, ha az iskolában eléteszik, illetve a számokkal kapcsolatosan csak azt hallja otthon, hogy a matekot úgyis mindenki utálja.

"Írtam: tessék neki kifizetni. Hiszen ő akkor is dolgozik. De ezek után ne tehessek kötelezővé a szakkörét."

Összetenném a két kezemet, ha kapnék szakkört, de nem kapok, mert nincs rá pénz.

"Csak ha nagyon le van maradva az osztály. Az meg kiderül a felmérések során. Kompetencia és társai. "

Na, ezt hagyjuk a kompetenciamérés egy idegbaj, és nem fest reális képet egy gyerekről. Csak annyit, hogy attól a gyerektől követel meg 4 * 45 perc koncentrált figyelmet, akinek 20 perc is nehezére esik. Nem beszélve arról, hogy magához a számoláshoz már el sem jut, mert előtte el kéne olvasnia 8-10 sort, amiben a feladat le van írva, és ahhoz a legtöbbször nincs kedve.

"Azt azért nehezen hiszem el, hogy a szülő semmit sem tud a gyerekéről. Bár nem is nagyon értem ez, hogyan kapcsolódott a mondatomhoz. "

Azt, hogy semmit sem tud, én sem hiszem, de nem is ezt mondtam, egyébként az 5 órához és a neveléshez kapcsolódott. Csak volt már olyan konkrét esetem, amikor én figyelmeztettem anyukát, hogy pornót néz otthon a 11 éves gyereke, ill. apukát, hogy a 11 éves kislánya egy 13 évessel jár (akivel nem kéne)

" Te hol dolgozol? (Ön hol dolgozik?) "

Általános iskola - felső tagozat - kis falu

"Azért az már tényleg nagyon komoly. Nekem csak jó tapasztalataim vannak az otthontanulással. Igaz én eléggé érdeklődő gyerek voltam, és mindig volt kérdésem. Szerencsére apa mindig válaszolt."

Akkor nagyon szerencsés vagy, mert az érdeklődő gyerekből van a legkevesebb, és abból is, hogy apa/anya mindig válaszol.

"Bár iskolában nagyon meglepődtem, amikor a gyerekek egy csomó mindent nem értettek. Nem tudták mi az, hogy spontán, grafomán vagy szkeptikus."

Most olyan szavak jelentenek problémát, hogy csupor, gyalu, ...

"És itt térek vissza az alsóhoz: ha mondjuk, megtanítanák őket olvasni. Nem hiszem, hogy Jókait kell olvasnia egy 8 éves gyereknek. Persze, hogy utálja. Aztán 6-7re már el is felejt olvasni. Osztálytársam is: 8-ik végére szótagolva olvasott. "

Ezzel óriási gondok vannak. Nem Jókait olvastatnak velük 8 évesen, nem erre kell fogni. Én azt javasoltam a szülőknek, hogy mindennap ültessék le kedvenc gyermeküket 5 perc hangos olvasásra és utána mesélje el a gyerek, hogy mit olvasott. Mit mondjak, aki megtette, döbbent. Egyrészt, alig bírta rávenni csemetéjét az olvasásra, mert "haggyá má", azután alig bírt olvasni,....

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a gyerekek egyre nagyobb része a saját írását sem képes kiolvasni.!!!

Írni nem írhat helyettük senki.

Hát hirtelen ennyi. Elmentem dolgozni. :)

Kedves kérdező:

Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy:

- Minden előképzettség vagy háttértudás nélkül (mert ezek szemlátomást hiányoznak) miért kritizálod az oktatási módszerektől kezdve egész a törzstananyagig gyk. a teljes oktatási rendszert?

- Szintén szemmel látható előképzettség nélkül dobálózol itt azzal, hogy egy gyerek hány percet tud figyelni, meg majd a kompetenciateszt megmutatja. Ha fogalmad sincs róla akkor miért teszed ezt?

Azt már nagyon régen nem kell bebizonyítanod itt nekünk, hogy neked igazad lehet, mert a napnál is világosabb, hogy nincs. De eddig legalább a saját kis egyszerű és bugyuta világképedet és elképzeléseidet vetítetted ki és arra alapoztál.

Hidd el, most sem leszel már hitelesebb attól, hogy úgy csinálsz, mintha bármi fogalmad lenne arról, hogy hogy is működik az oktatás. Attól, hogy valaki kijárt 2 iskolában 12 osztályt még nem fog érteni a tanításhoz...

Kedves Kérdező!

Nem vagyok tanár, és a környezetemben sincs egy sem. Viszont én így sem tudok rosszat mondani róluk.

Szerintem az a dolguk, hogy tanítsanak, ne neveljenek. Arra ott volt édesanyám. Anyukám elmagyarázta nekem, ha bent az iskolában odafigyelek a tanárra, ha mégoly unalmas is, én fogok jól járni, mert iskola után nekem már nem kell tanulnom, csak az írásbelit megírnom. Igaza volt, soha nem tanultam, mégis 4-es tanuló voltam. Mi lett volna, ha otthon is tanulok. Ja nálunk szakkör is volt, én szívesen mentem, mert érdekes volt.

És szegény anyámnak nem égett a feje miattam, hogy milyen neveletlen, hülye lánya van.

A diák olyat meg nem tehet(ne), hogy visszaugat a tanárnak, rosszabb esetben le is köpi, meg is ver. Ha az én lányom tenné ezt indok nélkül, akár indokkal, akkorát kapna a tanár előtt tőlem, hogy a fal adná neki a másikat. Persze ő nem lesz ilyen, mert megnevelem.

Iskolába nem azért járunk, hogy jót szórakozzunk, dumáljunk,meg valahol legyünk, amíg anyu dolgozik, hanem csakis azért, hogy TANULJUNK.

Ja, és ha a lányom nem fog valamit tudni, azt én elmagyarázom otthon neki, tanultam annyit, hogy én is tudjak neki segíteni. Ezért is szülünk gyereket, hogy neveljük, tanítsuk őt, nem kirakatba szültem őt.

Érdeklődnék, hogy bármiről sikerült-e meggyőznünk?

Még egy apróság: kapcsolódva ehhez: "De a gyerek napi 5 órát ott van az iskolában. Ilyen módon a szülő kezéből kivették az a lehetőséget, hogy nevelje a gyermekét. "

A gyerek nevelése nem 6 éves korában kezdődik, hanem sokkal-sokkal korábban. Tehát erre hivatkozni - mármint, hogy kinek mit vettek ki a kezéből - igen álszent dolog, hiszen a kezében volt a lehetőség, de ha valaki az alapokat a nevelés terén nem adja meg a gyerekének 6 éves koráig, az ne a tanárra fogja csemetéje nevelésének hiányosságait. Szerintem.

Kedvenc kolléganőm mondta, hogy "Kedves anyuka, "hozott anyagból" dolgozunk, csodát ne várjon.

:)

14:21-es vagyok.

Nem láttam sehol, hogy én leszóltalak volna. Nem is állt szándékomban. És igen, nem tartom magam hülyének, sőt.

De teljesen mindegy, hogy te mit gondolsz rólam. Csak a véleményemet írtam le neked. Az már nem érdekel, hogy neked tetszik-e vagy sem.

Kedves Kérdező. a végére tényleg kár volt ez az ostoba fulladjon meg megjegyzés. kérdésedet azonban értem. szülőként több szempontból is egyetértek veled abban a tekintetben, hogy figyelembevéve az általános iskolában és a gimnáziumban eltöltött időt, a jelenleg i oktatási rendszer és a tanárok nem hatékonyak. úgy vélem, hogy az a tudás és képesség, amellyel a diákok elhagyják iskolát nem áll arányban a teljesen feleslegesen benttöltött idővel. az iskola természetes igénye lehetne, hogy a szülő foglalkozzon gyermekével otthon is. sokszor azonban nem a szándékon múlik, hanem a tudáson. kötve hiszem, hogy a kovalens kötés és a mol számítás, a perdület definiciója egy gyári munkásnak menne. nem, nem megy, tankönyvből meg pláne nem megy. érthető lenne az is hogy az iskola és a tanárok parterséget várnak el a szülőtől. szülőként azonban azt tapasztalom, hogy nem tudják meghatározni, hogy miben. Abban hogy a gyerekemnek Pál utcai fiúkat kell olvasnia, holott annak korosztályi anomáliáját maga a tanár is elismeri? Abban, hogy amit ő a képzettsége és a tudása okán nem tud teljesíteni, azt a szülő teljesítse (pl.: alacsonyabb végzettséggel)? Érthető, hogy a szülő erre nem alkalmas, mivel nem tanár. az iskola feladata, hogy a tanulás folyamatára is megtanítsa a gyereket, ez nem a szülő feladata. gondolom ezen megfontolásból van számos tanárképző iskola és hívjuk önálló hivatásnak, szakmának. olvastam itt egy tanár panaszait arról, hogy mennyi sokat dolgoznak ők. nem teljesen értem a felvetését, hogy az órára készülés miért ilyen jelentős. azért kapják a képzést, hogy ezt tudják. hova tovább szeretném megkérdezni ettől a tanártól, hogy a szorzó tábla oktatása, Mátyás király történetének oktatása mit változott az elmúlt 20 évben. tapasztalatom semmi - sajnos. miért szükséges az erre való felkészüléshez ennyi idő. kissé túlzónak érzem. ugyanakkor a hivatkozott dolgozat javítást sem érzem értékarányosnak - ha tényleg ennyi időt fordít rá a tanár. a javított dolgoztatok továbbra sem tartalmazzák a helyes megoldásokat, így a diák nem tudja mi a jó válasz (kérdezze meg a szülőtől? és ha ő sem tudja?) - ezen feladatot szintén eltúlzottnak érzem.

Sajnos továbbra is tapasztalható, hogy a tanárok nem a tudás, hanem a szorgalom és a magatartás alapján osztályoznak. Érthetetlen számomra, hogy ezek után hogyan várják el a szülőtől, hogy a tanárokat hiteles értékelőnek tekintsék. Magyarán alapos okkal röhögök, ha gyermekem 2 -t kap a kémia dolgozatára, mert rossz volt, de előtte este szülőként kikérdeztem és mindent tudott.

Kedves KÉrdező, kérdésed melyre választ és megoldást kértél szerintem túlmutat ezen a fórumon. szülőként nemcsak a jelenleg oktatási rendszer teljes csődjét, de a tanárok gyáva és oktrojáló hozzáállását is beláthatónak - sőt bizonyíthatónak tartom. nem tudok neked mit javasolni, mint hogy őrizd meg bátorságodat mellyel itt mertél kérdezni, csillapítsd indulatodat -mellyel egyébként egyetértek. és próbáld meg a saját utadon megszerezni a tudást.

Reagálni szeretnék erre: "nem teljesen értem a felvetését, hogy az órára készülés miért ilyen jelentős. azért kapják a képzést, hogy ezt tudják. hova tovább szeretném megkérdezni ettől a tanártól, hogy a szorzó tábla oktatása, Mátyás király történetének oktatása mit változott az elmúlt 20 évben."

Mátyás király története semmit sem változott. Ami változik: a módszerek, a gyerekek és az eszközök.

Gondolom, ha 20 éves módszerekkel tanítanánk, akkor az lenne a baj.

Tehát egyrészt az ember igyekszik lépést tartani az eszközök fejlődésével, amit nem készen kap, minden kis információt össze kell vadászni.

Másrészt, és ez a fontosabb, a gyerekek mások. Nem lehet úgy tanítani az egyik évfolyamot, mint a másikat. És igenis rá kell készülni, mert egy óra megtartása nem abból áll, hogy az ember felolvas egy adott szöveget a témáról.