Mért a szülőknek kell megoldaniuk a problémákat? Ez nem az iskola/pedagógus feladata lenne?

Mindenben igazat adok, kivéve abban, h a tanár bent kellene maradjon segiteni a diáknak...

Mert azért ezt nem várhatjuk el, de a többiben sajnos igazad van.

Én úgy válaszolok neked, mint tanító (nem tanár, de majdnem egy kutya). A gyerek napi átlag 5-6 órát az iskolában van, osztályközösségben, átlag 25-30 gyerek/osztály. Ezt szorozd be átlag 3-mal (mivel egy évfolyamon átlag 3 osztály van) és ezt szorozd be 8-cal (a 8 évfolyam miatt). Egy átlagos tanári kar kb. 40 főből áll. Hogy gondolod, hogy a 40 fő pedagógus a közel 400 gyerekkel mind tud foglalkozni? Mert ugyanis attól, hogy te egy osztályt tanítasz, egynek vagy az osztályfőnöke, az összes, ismétlem, az összes gyerekre tudnod kell figyelni és szünetben megóvni őket (pl. attól, hogy futkossanak a folyosón és lendületből fellökjenek egy kisebbet!). Gondolom, rájössz, hogy ez így arányaiban elég igazságtalan. Mint írtad, a gyerek 5, de átlag 6 órát a suliban tölt. Ebből adódik, hogy a nap további része a szülőké. Napi 5-6 óra egy gyerekre sem elég, nem még egy osztálynyira és a többiekről nem beszéltünk. Nincs idő nevelni a gyereket és nem is csak a mi feladatunk, hogy embert faragjunk abból a gyerekből. A nap legnagyobb részét elvileg otthon tölti, a nevelő hatások többnyire otthon érik. Napi 10 óra (mert számoljunk az alvással) azért több, mint 5-6 óra. Ugye ez érthető eddig?

Nekünk, ismétlem 5-6 óránk van foglalkozni egy diákkal, a szülőnek jóval több. Evidens, hogy tőle várható el a nagyobb közreműködés. Egyébként meg oszd le az 5-6 órát 30-cal és megtudod mennyi idő jut egy gyerekre! Szánalmas, mi? Ha le van maradva a gyerek, számtalan pedagógus ott marad és korrepetálja, csak kérni kell. Nekünk ezt senki nem fizeti meg és mielőtt jönne a vagdalkozás, hogy "de csak 6 órát dolgoznak", megcáfolom, nem! Az órákra fel is kell készülni, meg kell tervezni, nem csak a levegőből kapdosni, hogy mit fogunk csinálni! Egy tanítási óra megtervezése legalább fél óra! Ismét szorozz átlag 6-tal! Eddig 9 órát dolgozott egy átlag pedagógus, és csak órát tartott és órát tervezett, dolgozatot nem javított és nem korrepetált a szülő kérésére. Egy csoport dolgozatának kijavítása, kb. fél óra, +1 óra korrep. Ez 11,5 óra munkaidő! Mit akarsz még, ezen kívül mennyit vállaljon be a pedagógus? Minden gyereket korrepetáljon? Szóval, ne tessék panaszkodni, mert nekünk nem áll meg a munkaidő suli után. Önöknek, kedves Szülő, pedig ott a hétvége és a hétköznap délután foglalkozni a gyerekkel. Mivel 24 órából áll a nap, a nyomorult pedagógus havi 100 000 Ft-ért napi 12 órát dolgozik és csak jön a sok panaszáradat... Nem ellenségeskedni akarok, csak elmagyarázni miért nincs idő arra, hogy osztályonként 30 gyerek problémáit mind a pedagógus oldja meg!

Mint mindenkinek, nekem van tanárnő közeli ismerősöm. Amíg egy kis 11 éves odavágja a tanárnőnek, hogy maga nekem nem parancsol, mert még fiatal, akkor nevelje meg a szülei helyett?! Mert az kinek a feladata? Ha a tanár csúnyábban néz, már nekimennek a diákok. Én nem védem a tanárokat sem, de amit a mai tanulók megengednek maguknak, az már túlmegy ez bizonyos határon. Még órán sem akarnak tanulni, nemhogy szakkör, meg egyéb délutáni elfoglaltság! Van olyan osztálytársa a lányomnak, aki 12 éves, negyedikes, de most is megbukik. Csak a tanár hibája? Akárhogy büntet, próbálkozik, szenved vele, egy dolgozatra nem készül, inkább heti 4 napot nem megy suliba.

Igen, valamilyen szinten minden összefügg mindennel, egy jó tanárnak issza a szavát a diák, de manapság néha már ciki a jó tanulás. Még a lányom osztályában is, kinevetik, aki okos!!!

Szia! Úgy gondolom, hogy a gyerekeket sem a sulikban sem otthon nem nevelik, nem hogy következetesség, ugyanmár! ... Tisztelet a kivételnek,aki kb. egy iskolában olyan 15 fő a 400ból. A tanár napi 8 órája a gyakorlatban 12-14(mert az otthoni plusz dolgozatjavítás, óravázlatok, meg hasonlók bőven elvesznek ennyit - első kézből származó tapasztalat!!), a szülő otthon, ahogy te is, azt gondolja hogy ha már ledolgozta a napi 8-10 óráját, miért neki kell leülni a gyerekkel tanulni pluszban, ott az a hülye tanár - és ezt a gyerek is hallja. Ezek után a drága kallódó csemete elmegy suliba, ahol úgy beszél minden tanárjával, mintha a seggéből rángatta volna ki (ez 90%igaz minden 12 évnél idősebb gyerekre), a tanár meg egy istenes pofonnal sem reagálhat, mert "a gyerek jogai".

Véleményem szerint az egész elcsúszott valahol nagyon rég. Nincsenek szabályok, nincsenek határok és senkinek sem tisztázott a feladata és felelőssége, ezáltal olyan, hogy nevelés, ma már nem létezik. A gyerekek pedig nőnek és a jó szerencsén múlik, mi lesz belőlük.

A normális valami olyasmi lenne, hogy a tanár és a szülő barátként tisztázzák, mi a cél, egy osztályban nem 30hanem 10-12 gyerek lenne, a tanár megkapná a bent töltött órákért is a jogosan járó díját, a szülő otthon kikérdezné a csemetétől a házit, ha megtanulta, mindenkinek lenne ideje mindenre, és a gyerek is tudná, hogy a tanárt tisztelni kell (bár a szülőket sem tisztelik lassan, szóval)... ezek szép álmok. De nem ebben élünk. Veszekedni és mutogatni lehet, el is hiszem, hogy vannak alkalmatlan tanárok, nem ritka, de mondjuk ki, alkalmatlan szülő is van dögivel. Magántanulóként mutogathatnak a gyerekre, de ha meg tudod tenni, nenm biztos, hogy olyan nagyon rosszat teszel vele!

L27

Azért hívja be a szülőt, mert először is tájékoztatnia kell, ha a megítélése szerint probléma van vele, másodszor meg mert partnereknek kell lenniük. Fogd fel konzultációnak. Ha pl. a gyereknek mindig hiányzik a házi feladata, osztogathat akárhány feketepontot a tanár, a szülőnél jobban senki sem tud a gyerek otthoni tevékenységére hatni. Fordítva meg: ha a gyerek mindig szakadt térdű nadrággal megy haza, a szülő megkérheti a pedagógust, hogy tartsa szemmel, biztosan csúszkál, vadul az iskolában. Napi öt órával azért még nem vették ki a nevelést a kezedből. Hanem megosztjátok az iskolával. Kölcsönösen segíthetitek egymást.

Az oktatásról: egyrészt nem mindig olyan egyszerű a dolog, hogy ami a tankönyvben áll, azt nem kell külön elmondani. Persze az nem jó, ha szó szerint ugyanaz hangzik el, de egyrészt van, akinek olvasva nehezebb megérteni a magyarázatot, másrészt sokszor a magyarázat másféle felépítése, sorrendje, egy-egy plusz példa, ábra hozzáadása, illetve a kérdésfeltevés lehetősége éppen elég ahhoz, hogy a gyerek megértse, ami a könyvben áll, és otthon már csak megjegyeznie kelljen.

Az érdekes órával kapcsolatban is árnyaltabb a dolog: először is a gyereknek igenis meg kell tanulnia akkor is fegyelmezni magát, ha unatkozik. Nem fogják örök életében szórakoztatni, a tanulásban és a munkában is tudnia kell összpontosítani akkor is, ha monoton egy feladat. Másodszor: nem mindenkinek ugyanaz az érdekes. Az egyik imádja a nyelvtanórát és élvezi a mondatelemzést, a másik legszívesebben csak bioszt vagy törit tanulna. És még aki szeret egy tantárgyat, az sem minden anyagrészt egyformán. Harmadszor: egyszerűen nem lehet mindent érdekesen tanítani. Vannak dolgok, amiknek a megértését meg lehet könnyíteni érdekes bevezetéssel, jó példákkal, és utána lehet igyekezni a minél érdekesebb gyakorlati alkalmazásra, de az elmélet átadása, ha valóban precíz, mindenképp kissé száraz marad. A begyakorlásban is mindig van monotónia. Ha egy gyerek nem szereti a matekot, az nem mentség arra, hogyha papírrepülőt hajtogat a másodfokú egyenlet megoldása helyett. Pedig elég keveset tud egy sima egyenletmegoldáson színesíteni a tanár.

Normális pedagógus nem háborodik fel azon, hogy mások a nevelési elvei, mint a szülőnek. Hanem párbeszédet folytat vele, és igyekeznek -- mindketten -- elérni egy kompromisszumot. Mindenképp lesznek eltérések. Sokszor még a szülők, családtagok sem tud megegyezni minden nevelési kérdésben, irreális elvárás, hogy egyetértsen tizenvalahány tanár plusz a két szülő. A gyerek többek között ettől tanul meg alkalmazkodni az emberekhez. Van olyan, hogy magának az iskolának az általános nevelési elvei különböznek gyökeresen a szülők felfogásától, ilyenkor lehet, hogy érdemes megfontolni az iskolaváltást.

Azt írod, hogy veled veszekedett a tanár, mert a fiúkkal lógtál. Az is egyfajta szocializálódás, hogy ezt meg kellett tanulnod kezelni, megismertél egy, a tiédtől idegen nézőpontot, és kitartottál a sajátod mellett.

Azért érdekes a kérdésed, mert sok olyan szülővel találkoztam, akik éppen hogy minél többet akarnak egyeztetni a tanárokkal, és nap mint nap e-maileznek, telefonálnak, gyakran bemennek személyesen is. Pedig általában pont ezekkel a gyerekekkel kevés gond van. Igazából ha a szülőt kifejezetten behívják az iskolába, annak nyomós oka szokott lenni, mert jól is nézne ki, ha minden tanítványának a szüleivel rendszeresen tanácskozna a tanár. (Az osztályfőnök nyilván gyakrabban teszi.) Ettől még lehet, hogy a szülő nem ért egyet a tanár kifogásával, de akkor sem felesleges egy ilyen megbeszélés. A délutáni foglalkozás sem ilyen egyszerű, először is nem teheti meg a tanár, hogy nem engedi haza a gyereket, csak mert szerinte nem tudja az anyagot, másodszor nem ülhet le minden tanítványának különórát tartani, amikor sokszor tényleg a szorgalom és a figyelem is hibádzik a gyereknél. Ideje sem lenne rá.

Na, én is bő lére eresztettem :). Azért védtem ilyen vehemensen a tanárokat, mert te nagyon szigorúan fogalmaztál, nekem meg egyrészt rengeteg jó tapasztalatom volt az iskolában, másrészt tanárcsaládban nőttem fel. Azzal mindenesetre csak a gyerek jár rosszul, ha ennyire ellenségnek tekinted az iskolát.