Ha a gyerek rendetlenkedik, másokat is már zavar, és hisztizik, a szülők miért nem akarnak rászólni?

Ú én esküvőn voltam olyanba, ahol csesztek kivinni a hisztiző gyereket. Lement a fél szertartás, amiből senki sem hallott semmit, mire valami idősebb rokon már nem bírta tovább, hogy tönkreteszik mindenkinek az egészet és odaszólt, hogy mostmár tényleg vigyék már ki azt a gyereket lenyugatni. És még nekik állt feljebb! Mi is mindig azt csináljuk, hogy ha semmi sem megy, akkor kivisszük.

A másik még, ami miatt engem a hátam mögött (de hát nagy a család mindig visszajut a fülembe) megszóltak az, hogy én mások előtt se teketóriázok a gyerekkel. Pl. én nem kezeltem úgy már 3-4 évesen sem, hogy jaj kicsi szegény nem érti, amit mondok. Ó dehogy nem! A rokonságban viszont volt/van pár anyuka, aki meg úgy állt hozzá, hogy még úgy se érti. Aztán ha családi összejövetelen valami olyat csinált a gyerek, akkor 1x-2x rászólt, a gyerek leszarta aztán kb. annyiban maradtak, hogy a gyerek megcsinálta/folytatta, amit nem lett volna szabad anya meg óvatosan mondogatta, hogy hagyja abba, nem szabad, jöjjön le, tegye le stb. Nálam meg úgy nézett ki, hogy mikor tudtam, hogy csak azért is csinálja, mert úgy van vele, hogy itt a közönség, és akkor most lehet, akkor ha nem hagyta abba második, esetleg harmadik szólásra, akkor odamentem megfogtam és le/el rángattam és megkapta a klasszikus "megmondtam hogy nem"-et. attól függ miről volt szó. Na az enyém rohadt gyorsan megtanulta, hogy nincs értelme, mert a nem az nemet jelent, mindegy milyen közönség van, a többi meg azt tanulta meg, hogy anya csak mondja, aztán semmi se lesz, ha van közönség. Most meg már, hogy nagyobbak, irigyelnek, hogy szót fogad. Pedig nem kapott az enyém se pofont meg ilyeneket.

Ha egy kétéves hisztizik, az hiszti, de amikor egy hatéves üti az anyját, és káromkodik, akkor az neveletlen gyermek. Ott már nagyon a határon vannak, hogy teljesen kikésnek a neveléssel. Vannak dolgok, amit meg lehet mosolyogni, amikor először csinálja, és rászólsz, mikor másodszor, de vannak olyanok, amit azonnal büntetni kell, ha nem akarod, hogy szokássá váljon, és egyik ilyen, amikor dühből, elégedetlenségből megüti a szülőt/nagyszülőt/testvért. Azt azonnal és hatékonyan meg kell magyarázni, hogy NEM és NEM. Minden gyermekkel más működik, de valami mindenikkel működik, csak nem hatévesen kell kezdeni a fegyelmezést.

Az ordítás előfordulhat, hogy hiszti, és az előfordulhat akármelyik gyereknél, az enyém például hajlamosabb, ha fáradt, de az, hogy üt és rúg az nem normális. Nyilvános helyen azért folyamodik ilyenhez a gyermek, mert számít arra, hogy el akarod majd hallgattatni, ezért talán a kedvére teszel, így rendben is van, ha ilyen esetben az anyuka inkább hagyja ordítani, de azért egy 5-6 évessel kellene lehessen értekezni.

Ugyanakkor meg a "más emberek" az utolsók, akiket figyelembe veszek ilyenkor, de tényleg. Ha a gyermekem hisztijét kezelem épp, és épp azzal, hogy hagyom hisztizni, mert meg akarom mutatni neki, hogy nem tud hatni rám vele (volt ilyen is), akkor a legkevésbé sem fog zavarni, hogy másokat ez zavar-e. Ha rászólok a gyerekre, és elhallgattatom, akkor azt nem azért teszem, hogy a körülöttem levők ne hallják a hisztit, hanem mert úgy gondolom, hogy ez a legjobb a gyermeknek.

arra senki sem gondolt hogy lehet "beteg" az a gyerek? vannak olyan helyzetek amikor képtelenség hirtelen(kasszánál állva) lenyugtatni az örjöngő 6 évest ha épp dührohama van bármi apróságtól.

Saját fiam(8 éves egészséges) i8s van hogy bepróbálkozik,-persze nem a rugdosodo kategória-de én direkt nem veszek róla tudomást,akkor pár perc alatt megunja.nem lenne jobb a helyzet ha a hisztijében elkezdenék vele vitatkozni,nem süllyedek le az ő szintjére.