Ha a gyerek rendetlenkedik, másokat is már zavar, és hisztizik, a szülők miért nem akarnak rászólni?

Ahogy nem vártam el tőle 3 hónaposan hogy járjon, úgy nem vártam el 1,5 évesen azt sem, hogy viselkedjen. Mert nem képes rá. De 3 évesen már elvártam.

5 éves, nem bezzeg-gyerek, őszintén szólva nem is bánom. De nem ön-és közveszélyes, nem hisztizik a figyelemért, tud várni, van napirendje és itthoni feladatai.

Engem is néznek hülyének, hogy ott kornyikálok, nem mondom, hogy nem, de szerintem sokkal jobb, mint a fékevesztett hiszti.

33-nak: valóban nem kell elvárni egy másfél évestől, hogy tudjon viselkedni, de az anyjától (!) elvárható szerintem, hogy igyekezzen erre megtanítani. Tök más kívülről is egy olyan szitu, mikor anyuka próbál valamit tenni (mindegy mit), mint az, amikor még el is fordul, mintha nem is az ő kölke lenne, vagy telót nyomkodva áll fölötte (ilyet is láttam).

Úgy látom elég megosztó a kérdésed. :)

Képzeld el a következő helyzetet: mielőtt bemész, a boltba megbeszéled a gyerekeddel, hogy egy dolgot választhat (kis csokit, cukrot,….), vagy hogy itt most nem választhat semmit. A lényeg hogy megegyeztek valamiben. Az üzletben Ő úgy gondolja, hogy mégis szeretné, ha megvennél neki valamit. Te tartod magad ahhoz, amiben megegyeztetek. A gyerek egyre hangosabban kéri, persze tőled végig nemleges választ kap és a vége az lesz, amit Te is leírtál: hiszti. Mit tennél ebben a helyzetben?

Kimész vele, megbeszélitek, hogy ez nem helyes viselkedés és visszamentek, megpróbáljátok újra? Kiabálsz vele? Adsz neki egy pofont (ahogy itt írták is)? Mondod neki szépen, hogy hagyja abba ezt a viselkedést? Szerintem mindegyikkel az a baj (kivéve a pofont, mert azzal szerintem alapjaiban van baj), hogy azokkal elismered a gyerek felé, hogy ez neked egy kellemetlen helyzet és nem azt szeretnéd, amit Ő csinál, ami még jobban felbátorítja abban, hogy jó irányba halad a szándékai eléréséhez. Ha nem tanúsítasz figyelmet a hisztijének, akkor elveszd tőle a „fegyvert” amivel az ilyen helyzetekben zsarolni tud, és előbb utóbb abbahagyja ezt a viselkedést (akikről írtál, hogy kordában tudják tartani a gyereküket szerintem már túl vannak ezen a lépcsőn).

Ezt a szituációt otthon nem tudod lejátszani velük előre sajnos ezek az olyan üzletekben történnek mint a Te munkahelyed :(.

Mondjuk, szerintem sok múlik a gyerek habitusán is. Két kislányom van. A kisebbel (4éves) bárhova bemegyek, nem hisztizik, nem követelőzik, de a nagyobbal (6éves) már voltam ilyen szituációban és hosszú távon csak a közömbösség működött.

Még mindig úgy tűnik, hogy van, aki nem tudja elképzelni, felfogni, hogy van olyan gyerek, akit pont olyan jól nevelnek vagy mèg jobban is, mint itt a hozzászóló és mégis eljátsza a hisztit. Valakinek az életéből ha látsz 5 percet nagyon helytelen, sőt szerintem nagy butaság következtetést levonni.

A hiszti alatt nevelni teljesen felesleges, az színjáték a nézelődőknek. Az igazán hisztiző gyerekhez nem jut el az információ. Ha lenyugodott utána lehet vele megbeszélni a szitut. Ezt a kérdező már nem làtja.

Ja, és mindig nem leszel ám ott, hogy szórakoztasd a gyerekedet, meg eltereld a figyelmét és ez szerintem amúgy sem a nevelés kategóriája. Az utána megyünk hintàzni ha jól viselkedsz, az meg màr zsarolás bocsánat. :-D De mindenki úgy csinálja, ahogy akarja.

Az enyém tud viselkedni a boltban, volt már, hogy nagyon szeretett volna valamit, de nem kapta meg és könnyes szemmel tette vissza. A boltban unatkozni nem szokott, mert ruhàt, cipőt próbàlni nem vele megyek a többi boltban meg sok a néznivaló. Úgyhogy a fenti szitut nem ismerem, de attól még a hisztit igen és még egyszer írom: nevelem a gyereket, de ettől még ha a boltban hisztizne ráhagynám, eltávolodnék tőle vörös fejjel és megvárnám amíg lenyugszik. Ez pont úgy tűnne, hogy abban a tíz percben szarok a gyerekre és nem nevelem.

Ja értem, akkor ne szórakoztassam és beszélgessek vele, mert mindig nem lehetek ott :D inkább üljünk egymás mellett bambán, ha meg megunja, és hisztizni kezd, forduljak el. Értettem :D

A hinta meg hogy zsarolás lenne... Szerintem nem az, megbeszélünk valamit, ami mindkettőnknek jó. Nekem azért, mert nincs hiszti, ő meg tudja, hogy megyünk olyan programra utána, amit ő is élvez. Ennyi. Biztos sokkal jobb, hogy cirkuszolj nyugodtan, utána jutalmul elviszlek hintázni, de szerintem ellentétes az üzenet...

Egyébként de, felfogom, hogy ezek ellenére is van, hogy hisztizik a gyerek, nálunk is van. Erre továbbra is azt gondolom megoldásnak, hogy megyünk haza. Egyrészt, mert igen,mások is vannak,bármennyire is nem akarja ezt sok anyuka tudomásul venni, másrészt, a gyerek is hamarabb zökken ki a hisztiből, ha kivonod a szituációból,ami kiváltotta.

Az a szülő hazudik,aki azt mondja sose hisztizett a gyereke.

Enyém ,a nagy sose volt szabadon engedve,mégis 14hós korától atom hisztis volt. Elhiheted,hogy a szép szó,az erélyes szó,a víz alá dugás,afenékre verés is megvolt ,mégse hagyta abba. Aztán 2éves korától betettem a szobájába,ha kijött hisztizve,visszavittem és minden alkalommal megmondtam,hogy nem jöhet ki,amig csinálja.

Már 4,5éves és kb 1-2havonta van hiszti 2éves korától. Volt,hogy a boltba verte le magát,ott is hagytam. És nekem nem volt ciki,mindenki gyereke szokott hisztizni,és mivel semmi nem használ,ém nem tépem a szám feleslegesen.

És pedig mindenki mondja,hogy szigorú vagyok vele,ennek ellenére is gyerekem van,érzelmekkel,nem robotom,aki csak van és végzi,amit mondok

Két gyerekesként mondom, hogy megpróbálni meg kell. És részben igazat adok a kérdezőnek, mert sokszor látom,hogy anyuka meg sem próbálja kicsit szabályozni a gyereket. Itt most nem csak a hisztire gondolok. Pont ma láttam a Spar-ban egy 4-5 év körüli kisfiút, aki a zöldséges pultnál a zöldségekkel játszott. Értsd, dobálta a krumplit, a hagymát átpakolta a mellette lévő répás ládába stb. Komolyan, ilyenkor nem hiszem, hogy van ilyen, de van. Anyuka egy kumma szót nem szólt kb. 10 percig. Aztán annyit odavetett a gyereknek,hogy ezt nem szabad. Semmi,hogy akkor legalább pakolja vissza a hagymát vagy ilyesmi. Bújta a bevásárlólistát,és pakolt a zöldségeket a kosárba, míg a gyerek dobálta a krumplit.

Na ez az a helyzet, amit nem lehet nekem megmagyarázni. Mármint, hogy erre valaki miért nem reagál, vagy miért így reagál.

A hisztit meg úgy kezeljük pl. étteremben (igen, nálunk is volt természetesen), hogy kétszer rászóltunk, és ha ment tovább, akkor vagy apa, vagy én kivittük kicsit levegőzni. Tisztában vagyok vele,hogy senki nem azért megy el étterembe,hogy az én családi életemet hallgassa. És volt,hogy akár negyed órát is kint kellett nyugtatni, de megnyugodott, utána lehetett vele beszélni, és visszamentünk. Bár szerencsére ilyen földhözverős hiszti a Nagynál kb. évente 2x fordult elő.