A gyerekem örült módon viselkedik, pokollá teszi az életem emiatt, mi a teendö?

Ezt hívják elkényeztetésnek. Ennek a lánynak nincsenek határok megszabva.

Az iskolában persze, hogy normális, ott vannak szabályok.

20#

"Azert nevelem egyedul , mert elváltam.

Mit szamit? Ez volt a kerdes ? Iskolaba kene tanitani az embereknek , h kerdesre valaszoljanak, követve a logikai fonalat . Ez a gyakori kerdesek oldal , ahol felteszunk egy kerdest , nem irható regény."

Ha ez nem hiszti, akkor mi?

Itt nem a gyerekkel van a legnagyobb baj és ez pusztán a rossz nevelés eredménye. Egyik unokatesóm olyan volt, mint a kérdező lánya. Egy hetet volt nálunk és érdekes módon csak az első nap voltak ilyen hisztijei. Rájött, hogy ezzel anyámnál nem ér célt és abbahagyta. Amint hazakerült megint elkezdte a hisztit. Nem a kérdezőt kell mentegetni, mert az ő lelkének lehet, hogy jobb úgy, de a probléma nem fog megoldódni.

21#

Miért kérdezel, ha úgyis csak azt a választ fogadod el, ami neked tetszik?

A 20. válaszoló hülye. Olvasd már vissza mit írtál.

" aki a pszichológussal történő fenyegetést ajánlja..."

Aztán azt írod hogy " vidd el a kislányt gyerekpszichiáterhez" . Legalább magadat ne hazudtold meg.

Kedves kérdező! A válaszadóknál nagyon figyelj arra, hogy a legtöbb itt jelenlevő anya, mind tele van ábrándokkal arról, hogy hogyan fogják kinevelni a jövő példás magaviseletű fiataljait. Csak a baj az, hogy itt a legtöbb anya gyereke 5 éven aluli, tehát fogalma sincs igazán a dolgokról. Hogy például egy minta viselkedésű kiskamasz is meg tud bolondulni, mindegy hogy mit tettél korábban. MINDEGY! Mert elég egy rossz magaviseletű barát a suliban, akit nyilván nem tilthatsz el. De ez még egy nagyon kezelhető helyzet, sokszor ennél megfoghatatlanabb a dolog, sajnos majd ti is rájöttök.

Őszinte leszek. a Kislányod rám emlékeztetett. Én is csináltam ilyeneket. Anyám nekem is mindent megtett értem, erőn felül is, mindenből a legjobb jutott. Én is kitűnő voltam még a gimi alatt is és én is csak vele viselkedtem így. (Bár kezdetben a nagymamámmal is!) Rengeteg cirkusz volt otthon, veszekedtünk, én kiabáltam, sokszor ő sírt. Aztán volt fordítva is, bár ez kevesebbszer.

Egyébként milyen a viszonyotok, amikor nincs ez a helyzet? Mert, hogy a csavar nálunk itt van. Annyira jó és mindig is az volt, hogy mások csak irigylik. Én ezt a kiabálós témát kinőttem. Anyám semmit sem tett, egyszerűen kinőttem. Elég sokára kb 17 éves lehettem. Minden nap volt vita közöttünk és nem beszéltem vele szépen OLYANKOR. De egyébként soha nem titkolóztam előtte, mindről tudott ami velem történt. Nagyon szeretem és mindig is szerettem. Hálás vagyok amiért elviselte ezeket a kitöréseimet, és hogy így is szeretett. És ami a legfontosabb soha nem ütött meg! Tudta, hogy semmire sem menne vele. Nagyon jó anya és szerintem te is az lehetsz. Nálunk annyi volt, hogy egyszer csak feltűnt, hogy egyre kevesebbet veszekszünk. (A veszekedés abból állt, hogy én kiabáltam)

Remélem, hogy ez ad erőt, mert nálunk minden rendben van, egyetemet végeztem és nem lettem egy elkényeztetett p*csa. Nagyon szeretem anyut, és ma már bánom a viselkedésem, őt pedig csak ezért is jobban tisztelem. Úhhh, ezt 17 évesen soha sem gondoltam volna, hogy majd így kimondom :) De ma már minden rendben van, szóval kitartás, egyáltalán nem buktál még meg mint anya (ahogyan ezt itt sokan szeretnék elkönyvelni maguknak, csakhogy magukat jobbnak érezzék, pedig kár!), majd az idő igazolja, hogy milyen anya voltál. Elvégre nem 15-20 éves koráig vagy az anyja. Ha majd 35-40 évesen is ezt csinálja, akkor gond lehet. De én most még nem aggódnám túl a dolgot. Talán azért mert én is egy ilyen pokoli gyerek voltam :)

Nem tudom mennyit fogok segíteni vele, de már a takaró hajtogatásánál elrontottad, sőt, lehet, hogy még korábban.

Az én fiam is próbálkozott olyanokkal, hogy legyen valami 2 centivel odébb. Én megmondtam neki, hogy ez most így van és kész. Ha kicsit hisztizett rászóltam erősebben vagy hagytam. ÉS elfogadta. Azóta is elfogadja, ha valami nem pont úgy van, ahogy akarja.

Ezt tényleg te rontottad el, még a legelején.

Olvastam nemrég egy cikket, hogy a mai szülők "félnek" a gyereküktől, és hoztak egy példát: odaadod kék bögrében a gyereknek a tejet, ő nekiáll hisztizni, hogy a pirosban kéri, a legtöbb szülő rohan és kicseréli, és ezzel a gyerek megtanulja hogy ha hisztizik, akkor minden úgy van, ahogy ő akarja. Míg ha fogod magad és azt mondod neki, hogy márpedig ez a bögre van, akkor vagy hisztizik és nem issza meg, de akkor ugye szomjas marad, vagy fogja magát és megissza - ebből pedig megtanulja, hogy igenis az van, amit anya mond.

Valószínűleg kényszeresen meg akartál felelni a volt férjednek régebben, és most ugyanez van a lányoddal. Nem az életre neveled, nem azt tanítod meg neki, hogy néha vannak határok és néha azt fogják neki mondani akármire hogy NEM, hanem azt tanítottad meg neki, hogy ha kiveri a balhét, akkor körülötte ugrálsz.

Most viszont már muszáj elvinned valamilyen szakemberhez - pszichológus, vagy nevelési tanácsadó - és neked is szükséged lenne némi tanácsra.

Ha nem lépsz valamit, nem csak a saját életedet keseríted meg, hanem a lányodét is.

Őrültnek nevezi a saját lányát, "

Nem nevezte.

De őrültnek nevezte, ott van a szövegben.

"a szomszédok azt hihetek hogy éhes vagy verem...pedig csak őrült szegény"

Hogyan szoktad büntetni a hisztit? Mert azzal, hogy még hiszti közben is te kedveskedsz neki dolgokkal, amik hatására azt várod h majd abbahagyja, ez egy nagyon nagy hiba.

Ott rontottad el, hogy jutalmazod a hisztit, úgy akarsz véget vetni neki h még te kedveskedsz közben a gyereknek, ezáltal felbátorítod a gyereket a következő hisztire.

Egy gyereknek határok kellenek, nem szabad mindent megkapnia amit akar, illetve ha nagyobb dolgot kap pl márkás ruha, tablet stb. az legyen kiérdemelt dolog, különben nem tanulja meg értékelni azt amije van

Ha a két évesem azért hisztizik h a takarót hajtsam bizonyos szögbe akkor kb a második próbálkozás után megmondom h márpedig ez a takaró most már így marad, és nem folytatom ezt tovább még fél óráig, hogy kénye-kedve szerint ugráltasson.

Hiszi esetén pl. nincs aznap tévénézés, menjen be a szobájába és addig nem jöhet ki amíg nem nyugodott le. Aztán majd megtanulja.

Nem hiszem h mentális zavara lenne, mert akkor az iskolában is lennének vele gondok meg máshol is, de ahogy leírod csak veled viselkedik így. Vagy ha szerinted nincs vele minden rendben akkor mért nem vitted el eddig szakemberhez? Azt írod már kicsi kora óta ezt csinálja.

De ahogy leírod h mindent megkap meg mindig ugrálsz neki sanszosabb h te rontottad el a nevelését.