Azok a gyerekek, akik ordítanak, mi a bajuk? (lent)

Egyébként én egész gyerekkoromban egyetlen egyszer kaptam Édesanyámtól egy pofont,soha többet senki nem bántott.Igaza volt,megérdemeltem,valamit elloptam egy boltból.Vissza is kellett vinnem és bocsánatot kérni,nagy szégyen volt.Mai napig,majdnem ötven évesen is azt mondom,igaza volt.Semmilyen lelki törést nem szenvedtem.

Van olyan a családunkban,akit egész gyerekkorában keményen vertek,mégis normális ember lett belőle és soha nem bántotta a gyerekeit.Pedig nála erősen túlzásba vitték a szülők.

Hát képzeld el, anyám engem is egész gyerekkoromban vert a semmiért, én már csak ezért se fogom az enyémet. Nemhogy egy szutyok hisztiért, ami elmúlik, pont ahogy rájött. Igen, van az az élethelyzet, amikor azt mondja az ember, h most van egy jól elhelyezett pofon. De az nem a dackorszak, ami a gyereknek is pont olyan szar, mint a szülőnek.

De magyarázhatom, itt a Balkán peremén még mindig a gyereknek kuss a neve és ha nem akkor jól megverjük a trendike.

„Akkora nyakast adnék a hisztiző kölyöknek,hogy többet eszébe nem jutna cirkuszolni.Régen is így csinálták,nem is volt ennyi idegbeteg kölyök.Mégis felnőttünk és nem utáltuk meg érte a szüleinket.

Lehet lepontozni.Pont nem érdekel a pontozásos bohóckodás.”

Igazi csemegék az ilyen típusú válaszok, gyönyörű, ahogy a válaszoló magától, a stílusával bizonyítja be, mi volt a gond a „régi szép idők” nevelési stílusában. :)

Ugyanakkor becsülendő ez a gondolkodásmód, hiszen emberünk bizonyára az élet minden területén eltasítja a fejlődést, így pl. önként megfosztja magát és családját sok, ma már gyógyítható betegség gyógymódjától. Ez igen, erre azt mondom, igazi belevaló retró ember, igazi elvekkel! ;)

Utolsó,te nagyon hülye vagy,úgyhogy nem kicsit.

Attól,hogy valakit idegesítenek az agyalágyultra ajnározott kölkek,annak mi a rák köze van a gyógymódokhoz?