Ti hogyan büntetitek meg a gyerekeiteket ha rosszak?

Nagyon aktuális a kérdés...

Valóban nem mindegy, hogy 3-6 éves gyerekek veszekszenek/verekszenek, vagy egy 13 éves lop, gyújtogat...

Ha te nem bünteted meg otthon, vagyis nem tanítod meg arra, hogy bizonyos dolgoknak VAN NEGATÍV következménye, akkor ezt majd kímélet és gondolkozás nélkül megteszi vele helyetted a külvilág: a rendes gyerekek majd kiközösítik a gyerekedet az összeférhetetlen viselkedése miatt, maradnak neki a hozzá hasonszőrű rendetlenek, nem fog elismeréseket kapni az óvodában/iskolában a felnőttektől sem (tehát komolyan sérül a társadalomba való beilleszkedés folyamata), nem lesz jó munkahelye, mert nem fog tudni alkalmazkodni és ilyen emberrel senki nem akar majd együtt dolgozni stb.

Sok felnőttet is mi tart vissza a bűncselekmények elkövetésétől? Az államhatalom, és ezen belül is a rendőrség és a büntetés végrehajtás. Szóval jobb, ha te otthon kíméletesen felkészíted az életre a KICSI dolgokon (fagyizás, mesenézés megvonása stb.) keresztül, mintha az államhatalommal kerül később összeütközésbe. Ugyanis itt már nagyok a büntetések, nagyon nagy a tét.

Valóban különbséget kell tenni a speciális szülői és társadalmi elvárások között és az abszolútabb szabályok között. Pl. az, hogy nem kézzel eszünk, és nem böfögük hangosan, az kultúrafüggő. Az 5-6 éveseknek viccesen el lehet magyarázni, hogy Kínában vagy Dél-Amerikában milyen menő lenne, amit csinál, de MO-on sajnos a tanár még az üzenőjébe is beírhat emiatt. Vagy az, hogy most maradjatok csendesebben, mert a baba alszik, vagy apa nem érzi jól magát, az egy személyes dolog. Az azonban, hogy vigyázunk a másik ember testi épségére (vadulás az iskolaudvaron, verekedés, lökdösődés), nem okozunk kárt másoknak (lopás, rongálás), kedvesek vagyunk egymással (nem hülyézzük le a másikat) stb., az is egy teljesen másik kategória, fontosabb szabály, mint a késsel-villával való étkezés.

A megbeszélés jól hangzik, de nem minden gyereknél válik be. Én biztosan nem vonnám meg a személyes jelenlétemet a gyerektől, nehogy kételkedjen abban, hogy rám számíthat, hogy ott vagyok mellette, különösen egy kicsinél, aki esetleg fél is egyedül lenni. 3 éves kor alatt amúgy sincs sok értelme, akkor inkább az mondom nagy jelentőségteljesen, hogy HŰHA!, ha pl. valami veszélyes után nyúl (pl. ceruzával a kezében akar rohangálni), és kiveszem a kezéből, még ha sír, akkor is. Mert fontosabb, hogy megmaradjon a szeme, mint hogy mindig tökéletesen jól érezze magát. Ilyen amúgy sincs a felnőttek világában sem. A kicsiket általában csak ki kell őket zökkenteni, pl a hisztiből is. Ez nem azt jelenti, hogy megcsinálod neki, amiért toporzékol (ez kerülendő, mert egy 1,5-2 éves is nagyon hamar megtanulja, mit kell csinálnia ahhoz, hogy tuti meglegyen, amit akar...), hanem inkább eltereled a figyelmét. Kicsit nagyobbaknál inkább ilyenek: nem lesz mesenézés, nem megyünk fagyizni vagy ilyen-olyan programra, nem fogom tudni megdicsérni, vagy egy 10 évesnél pl. elkezdem ecsetelni, hogy mi lenne, ha én is így viselkednék vele: 5x kellene szólnia, hogy éhes vagy szüksége van valamire (pl. egy jó pólóra) és én egyáltalán nem törődnék vele. Esetleg egy fél percig még el is játszom a dolgot. Ezt a kölcsönösség dolgot általában meg szokták érteni. Vagy lehet, hogy megfogom a karját és leültetem, vagy kicsit meghúzgálom a fülét, hogy odafigyeljen arra, amit mondok. És ha szomorkodom miattuk vagy mérges vagyok rájuk, az is hat, de ez már csak a nagyobbaknál, akik érzelmileg elég fejlettek annyira, hogy ezt sérülés nélkül megértsék. Ez is egy természetes dolog: olyan nincs, hogy valaki soha nem szomorú valami miatt, vagy nem mérges. De egy kis 2 évesre nem érdemes haragudni, mert ha látja, hogy mérges vagy rá, még el is sírja magát és emiatt meg kell vígasztalni, nehogy összetörjön.

De azért jobb a pozitív üzenet: ha ma egész nap jól viselkedtek és nem fogtok veszekedni, akkor lesz valami jó program vagy amit tudom, hogy szeretnek. És legalább aznap is gyakorolják a jó viselkedést.

Az elejétől kezdve el kell kezdeni kiépíteni a szülői tekintélyt, kezdve azzal, hogy nem főzöl neki 5 féle kaját, hátha az egyiket megeszi. Tehát megtanítod rá, hogy a családban nem a gyerek irányít. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszel a kedvére (nagyon is kell a kedvükre tenni, hogy jól és biztonságban érezzék magukat a családban és a szülő társaságában), hanem azt, hogy döntési helyzetben a végső szó a szülőé. Ez biztonságérzést is fog adni nekik.

Példát is kell mutatni a felnőtteknek: a bort iszik-vizet prédikál nem működik. Ha az egyik szülő semmibe veszi a másikat, állandóan veszekednek, akkor ne várják, hogy a gyerek majd hallgatni fog rájuk és nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség lesz.

Ha egy nagyobb gyerek nem hallgat a szülőre, akkor ott már az elején nagyon-nagyon elrontottak valamit. Erre vannak speckó szakemberek, ez már nagyon nehéz eset szerintem.

Engem a szüleim nadrágszíjjal vernek el, ha rossz vagyok, ha nagyon rossz akkor meg pálcával.

16 F

Ha a gyerek rossz lenne, lehet, hogy elsősorban magamat kellene a sarokba küldeni, mert valamit én ronthattam el, de nagyon.

De a gyerek nem rossz, esetleg rosszalkodik, vagy túl eleven, vagy túlpörgött, vagy túl fáradt.

Egy gyereket elsősorban szeretni kell.

Ha nem fogyatékos, a szeretet elég szokott lenni!

Őszintén???

2 ki....tt nagy pofonnal!!

Nálunk a 3,5 éves lányunk egyszerűen kezelhetetlenné vált az utóbbi időben , csak a telefon ! Még odáig nem fajult a dolog hogy a földhöz vágja magát , de szerintem nemsoká az jön!

Ordítva rohan be a szobába, !

Tanácstalan vagyok félek ez rosszabb lesz és a végén nagy baj lesz!!!

#14-es! Azt a két nagy taslit tudod kinek kellene adni?

Aki a 3,5 éves gyereknek telefont adott a kezébe, ahelyett hogy szépen játszott volna a gyerekkel!!!

#12-es!

Engem is nadrágszíjjal, meg fakanállal is :)

Már a serpenyőt is felajánlottam nekik, hogy verjenek azzal mert a fakanál már unalmas xD :D