Hogyan lehet megnevelni egy nagyon neveletlen 4 éves kislányt, testi bántalmazás nélkül?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Nézd meg ezt. Vannak jó sztorik.

Négy és fél éves a lányom. Vannak "bekattanásai" amit nehéz kezelni. De azért vagyunk a szülei, hogy megneveljük.

Az ételmegvonásra pedig: alapvető joga, és neked kötelességed enni adni a gyereknek! A pedofil gyerek gyilkos is kap kaját a börtönben! Pedig amit ő tett, az tényleg szörnyű!

Ha ezt meghallja az óvónő, a gyermekvédelmis fog nálad kopogtatni.

A gyerek nevelés nehéz. De van egy szent Grál: Ne várj el többet a gyerektől, mint amire a kora és a fejlettségi szintje, habitusa miatt képes.

Persze, hogy hisztizik, ha egyszer tudja, hogy azzal elér valamit. Ez a szülő kudarca.

Engem veréssel, tiltással, addig-ott-ülsz-amíg-meg-nem-eszed módon "neveltek".

Megtanultam szemrebbenés nélkül hazudni, a verést elviselni, a spenótot úgy visszacsempészni a fazékba, hogy ne vegye észre, és valami más kaját lopni. Nem hiszem, hogy ezt akarta elérni vele. Az ő makacsságát örököltem, és mivel nem tudta kezelni, 19 éves koromig hetente összefeszültünk valamin.

Etelmegvonas azert nem jo otelet mert 4 evesen ha mondjuk megvonod tolle az ebedet mert "rosszalkodott/hisztizett" akkor par ora mulva nem is biztos, hogy fog ra emlekezni miert nem ehetett. Ekkora korban a buntetesnek ott helyben kell megtortennie (Buntisarok par percig es utanna atbeszelni nyugodt hangnemben, hogy miert is volt szukseg a buntisarokra, vagy egyszeruen csak elvonulsz hagyod lenyugodni... Ha eppen uton vagytok es hisztizik akkor megmondod neki, hogy nem vagy vevo a temara vagy nem akarsz beszelgetni vele amig le nem nyugszik. Nem egyszeru mert tudom mindenki furan nez egy ordito gyerekre de egy ido utan a hisztik rovidebbek lesznek es magatol rajon, hogy tobbre megy egy beszlegetessel es semmire sem megy a hisztivel.) Egy negy eves ha delelott levag egy hisztit te meg par ora mulva azt mondod neki, hogy azert nemkapsz ebedet mert reggel ezt meg azt csinaltad egyenlo a falra hanyt borsoval.

Racsapni azert nem jo otlet mert ezzel csak azt mutatod meg a gyereknek, hogy ha ideges vagy merges vagy akkor utsz es csapkodsz. Ha te felott fejjel utsz es csapkodsz akkor mi alapon varod el egy 4 evestol, hogy ne hisztizzen es csapkodjon ha merges. Egyszeruen rossz pelda mutatas. Aranyszabalj: soha ne varj el olyat a gyerekedtol amit te magad sem tudsz betartani.

Egyetértek az előttem szólók zömével, a verés, az ételmegvonás nem fegyelmezési eszköz, hanem a saját tehetetlenségünk bevallása.

A kiindulási pont szerintem az, hogy valóban vannak különféle temperamentumú gyerekek, de nagyon sok múlik a nevelésen. Persze nem tudjuk, a szülők mennyire voltak következetesek eddig a kislánnyal, de nekem is az az érzésem, hogy ahhoz szokott eddig, hogy ha elég hangosan visít, megkapja, amit akar – mert már nem bírták a szülők elviselni a hisztit.

Ami nekem elsőre fontosnak tűnik: a gyerek nem „rossz” – maximum a viselkedése rossz egy adott szituációban. Ha ti folyton azt mondogatjátok neki, hogy „rossz”, azzal nem segítetek neki. Azt mondhatjátok, hogy ne viselkedjen így vagy úgy, de alternatívát is kell adni számára.

Talán hülye példa, de szerintem jó a következetesség szempontjából: ha fagyit kér, és eldöntötték a szülei, hogy valamiért nem kaphat, akkor nincs mese, akármennyit is ordít, ne kapjon. El lehet mondani, hogy ezért meg azért nem kaphat most, de majd legközelebb igen, de ki kell tartani a döntés mellett, különben ti nevelitek rá ezekre a játszmákra.

Tudom, hogy baromi nehéz és „égő” egy visító gyerekkel rosszalló tekintetek kereszttüzében lenni, de ezzel nem szabad foglalkozni, nem szabad a pillanatnyi kényelmetek érdekében feladni a gyerek és saját magatok hosszú távú érdekeit.

Nem ül fél órát egy széken? Tök normális. Iskoláskorú gyerekeknek is megterhelő háromnegyed órát egy helyben ülni, nemhogy egy ennyi idősnek. Persze, van olyan gyerek, aki kibírja, de szerintem a legtöbbre nem ez a jellemző – és nem azért, mert rosszak, hanem mert (valljuk be) unalmas egy helyben ülni. Ha ilyen helyzetre készültök, akkor vigyetek neki valamit, amivel el tudja magát foglalni (színezőt, gyöngyfűzőt, bármit).

Én még a 8 éves gyerekemmel is úgy megyek pl. fogorvoshoz, ahol tudom, hogy talán sokat kell várnunk, hogy viszünk könyvet vagy keresztrejtvényt, de olyan is volt már, hogy – a többi várakozó gyerek nagy örömére – a négyzetrácsos padlón egy műanyag kupakkal célbadobóversenyt játszottunk.

Hogyan reagálják le a szülők, ha ráüt az apja hátára? Egy négyévessel már simán működik (bár tapaszatalatom szerint kétévessel is), hogy megfogod a kezeit, hogy ne tudjon ütni, és higgadtan elmondod neki, hogy ilyet nem szabad, mert fáj a másiknak.

Tudod, van egy kívülről nézve nagyon „fura” dolog a gyerekekkel: élvezik, ha ki tudják borítani a nagy felnőtteket. Hogy ezt azért csinálják-e, mert egy kis figyelmet kívánnak kicsikarni (mert mondjuk anya és apa azt hiszi, sokat foglalkozik vele, mert mindent megvesznek neki, de valójában alig töltenek vele „minőségi időt”), vagy csak az érzés kedvéért, hogy ők ilyen nagy hatással tudnak lenni a felnőttekre, mindegy. De egyet meg kell érteni: nem gonoszságból, rosszaságból teszik. És nekünk, felnőtteknek törekednünk kell rá, hogy ezt indulatmentesen tudjuk kezelni, hiszen amíg anya és apa kiborul, addig működik a dolog – és igen, nem jó a gyereknek, ha kiabálnak vele, ha leszidják, mégis újra és újra meg fogja tenni a kiborító dolgokat, mert hatást képes vele elérni.

(Megjegyzem, nem vagyok egy kiss Buddha, aki tök nyugalomban bír kezelni minden szituációt, de sokéves tapasztalatom alapján, ha sikerül felülről néznem a helyzeteket, nem személyes sértésnek, mások előtt cikinek érezni, és higgadtan kezelni, akkor igen könnyen lezárhatók.)

(Még egy gondolatra, az utolsó vagyok megint.)

Az alternatívaadásról: ha pl. megüti az apját, fogjátok meg a kezét, és mondjátok el neki, próbálja megsimogatni, és figyelje meg, arra hogyan reagál apa. Ha nagyon ütni-vágni akar valamit, akkor adhattok neki egy párnát, és buzdíthatjátok, hogy abba üsse bele a bánatát, dühét.

Ha már alapból visítva kér valamit, kérjétek meg, hogy fejezze ki másképp a kérését (lehet azt mondani, hogy „mondd ki a bűvös szót”, a kéremet, vagy bármi).

Szerintem nagyon hasznos ez, mert így minden rossz viselkedésminta helyett kap egy jót, nem azt fogja érezni, hogy bármit csinál, az mindig csak rossz, hanem így tanulja meg, mi a helyes. És dicsérjétek persze sokat, amikor úgy viselkedik, hogy megérdemli.

"Nagyon rossz:"

Nincs alapból rossz gyerek! Vagy neveletlen, vagy beteg. Okot kell keresni.

" üvölt,sikít ha nem kap meg valamit."

Tessék szépen figyelmen kívül hagyni. Bár ha eddig nagyon ráhagytatok mindent, akkor egy legzavaróbb, vagy egy legkönnyebb konkrét dolgot keress ki, és azt kőkeményen tartsd be.

" Társaságban nem marad meg nyugodtan egy fél órát sem a székén "

Nem dolga! Azért gyerek, nem kell vinni olyan felnőtt társaságba, ha nem lesz ott korabeli játszótárs, és nem kelhet fel a székről valakik szerint.

" Ma az apja hátát is elkezdte ütni,poénból."

És az apja mit csinált? Szólt neked, hogy drágám, gyere neveljed?? Vagy otthagyta? Vagy vette a lapot hogy játszani szeretne, és felpattant,megcsikizte, megkergette, leült vele mesélni, kivitte labdázni???

" Teljesen fegyelmezhetetlen."

Izé... És jó érzi magát a bőrében? Van séta, játék, futkározás számára elegendő,mesélnek neki, foglalkoznak vele? Vagy a gyerek dolga, hogy csendben legyen?

" A szülei lassan szégyelik még a játszótéren is."

Ne tegyék. Vigyék ki a rétre játszani, és hancúrozzanak ott vele.

"Hogyan lehetne megnevelni épp eszű érvekkel?"

Sehogy. A gyerek nem a szavainkból, hanem a cselekedeteinkből tanul.Érdemes olvasni az életkori sajátságokról, korukhoz illő módszerekről könyveket.Olyasmire is figyelj, hogy a gyereket nem elég szeretnünk, azt a tudtára is kell adnunk, öleléssel, kis hülyeségeire való figyelemmel, rá szánt idővel. Amíg erre nincs időnk, türelmünk, (nem szánjuk rá) addig csak idomítani, megtörni tudjuk, de nevelni, példát adni, amit örömmel, saját jószántából kövessen, nem.

"Én már a játék illetve étel elvonásra is gondokodtam."

Ha konkrétan a játékkal püfölne elvenném, de a ha rossz voltál elveszem-től óvnálak az ő korában. Inkább a bosszúállást tanítja meg, mint az együttműködést.

étel? Na nem éheztetném, de átnézném mit eszik, mit iszik, kihagynám az üres kalóriákat: csoki, cukor, ivólé, szörp,

A színezékeket: bolti nasi, joghurtok, kekszek

Sok gyümölcsöt, zöldséget adnék.

"Férjem szerint meg kellene verni,megpofozni mert abbol tanulna. De szerintem gyereket nem szabad megütni soha !"

Miért ilyen kívülálló a férjed? Ő nem az apja?

Ha nem is az, szeresse,már egy kicsit, és foglalkozzon ő is vele!

A legjobbakat!

Utolsó! A feleség unokatestvéréé a gyerek.

De amúgy minden szavaddal egyetértek.

Én annyit tennék hozzá, hogy csak azért nem gondolom, hogy veled is gond van, mert még nincs gyereked, és nem tudod, milyen ez. Éheztetni egy gyereket, hát az szerintem brutális, sokkal brutálisabb, mint a fenekére verni egyszer-egyszer.

És igen, lehet, hogy van vele valami gond, amiről senki se tehet, de hidd el, a szüleinek az sokkal előbb eszükbe jutott, mint neked, és valószínűleg ha ez van, viszik terápiákra, fejlesztésekre, stb., és a szüleinek nagyon nehéz lehet ezer hisztit kezelni egy nap, és inkább elfogadásra van szükségük, mint ötletelésre, hogy hogy lehet éheztetni vagy verni.