Akinek autista gyermeke van, hogyan fogalmazta meg röviden a környezetének hogy a gyereke nem neveletlen amiért nem fogad szót?

Rendszerint nem magyarázkodom, ebbe már belefáradtam. Ha valaki megjegyzést tesz vagy az első válaszolóhoz hasonló "értelmet" látok rajta, akkor levegőnek nézem.

Ha valakin őszinte érdeklődés látszik, rákérdez vagy esetleg - mert ilyen is van szerencsére - segíteni próbál, akkor elmondom, hogy autista. Ha érdeklődik, akkor azt szoktam mondani, hogy nehézkes a kommunikációja, nem érti, hogy én mit és miért kérek tőle és azt sem, hogy amit ő szeretne azt miért nem lehet. Mert ugye egy átlagos fejlődésű gyerek ha rosszat csinál, akkor elmondod, hogy miért rossz és miért nem szabad, tehát verbálisan kommunikálsz vele, míg ez az én gyerekemnél nem mindig működik, mert a "betegsége" épp ezt a területet érinti. Esetleg még elmondom, hogy más az ingerfeldolgozása (neki minden hang hangosabb, a lámpa fénye élesebb, minden mozgást érzékel stb) és emiatt az idegrendszere túlterhelt, ezt meg szokták érteni.

Érdekes, hogy ha kerekeszékben van egy gyerkőc vagy éppen cukorbeteg, akkor marha elfogadóak és megértőek az emberek, de ha ilyen nehezen megfogalmazható, körbehatárolható gondod van, akkor ez már nem működik :S

Egyébként nekem összességében jók a tapasztalataim mások hozzáállásával kapcsolatban, ritkán futok bele értetlen emberekbe, de lehet, hogy csak nekem volt szerencsém eddig.

Legegyszerűbb és leggyorsabb, az esetlegesen méltatlankodók kezébe nyomni egy "BOCS KÁRTYÁT"!

[link]