Testvérféltékenység - ti mit tennétek?

Szia!

Szerintem a féltékenysége mögött az van hogy azt látja, hogy csak vele foglalkoztok, próbáljátok meg azt, hogy a két kicsit teljesen külön kezelitek, tehát nem az van hogy ha mentek valahová, akkor jön a kistesó is, hanem vannak olyan programok, amik csak neki, és külön neki készültek. Ha kap a kisebbik ajándékot a rokonoktól, vagy tőletek, akkor neki is vegyetek valamit, mert így lehet kevesebbnek érzi magát nála, hiszen ameddig ő volt az első gyerek minden törődést és időt megkapott tőletek, most hogy megjött a kis tesó, kirekesztve érzi magát. Kismama klubba mondták azt, hogy ilyenkor az a legjobb megoldás ha egyikőtök vele van, akkor a másikótok menjen át a másik gyerkőccel a másik szobába és ott játsszon vele. Hiszen ha azt látja hogy te mondjuk szoptatod a kisbabádat, és közben vele senki sem foglalkozik, akkor nem tudja még felfogni hogy ez nem azért van mert ő nem érdekel titeket, csak a szopizós, hanem azt érzi hogy "már megint csak vele foglalkoznak, velem miért nem?". A rosszasággal pedig szintén csak a figyelmeteket akarja kivívni, hiszen ha haragszotok rá, akkor is csak vele foglalkoztok, és nagyon gyakori gyerek viselkedés, aki nem tudja máshogy tudtotokra adni hogy figyelemre vágyik. Gondolkodjatok el rajta. Nem tudom párod melyiküket szereti jobban, de kezeljétek egyenlő képpen őket. Ha neked muszály a kisebbikkel foglalkozni, akkor ugyanilyen "mértékű" figyelmet kapjon a nagyobbik is. Hidd el nagyon gyorsan meg fog javulni a nagyobbik gyerek viselkedése ha úgy érzi ő is értékes nektek :)

Sok sikert kívánok!

Ha nem túl nagy kérés, majd írjátok meg az eredményt nekem privátban! Köszönöm előre is.

Ha nem akarsz igazan elkapatott gyereket akkor ezt a "vegyel ajandekot neki ha a kicsi kap" most rogton felejtsd el. Lattam mar ilyet. Ne akard tudni mi lett belole. Felnott nok lettek a lanyokbol de a nagy meg mindig a kisebbik ajandekait lesi ha pl karacsony van...es ha veletlenul nagysagra nagyobb a csomag o_O

A feltekenyseghez nem tudok hozza szolni.

Szia!

Hasonló korkülönbségű fiaim vannak, mi is átmentünk ezen. Megpróbáltunk mindent. Volt külön program, külön idő, szép szó. Én azt mondom, türelem. Nálunk a kicsi másfél éves volt, amikor javulni kezdett a helyzet, most kettő múlt és egész jól eljátszanak egymással ( persze azért néha megy a harc, de ez már kezelhető :) )

Amire szerintem nagyon figyelj: soha ne mondd neki azt, hogy nem bántjuk a kisebbeket, mondd helyette mindkettőnek, hogy nem bántjuk egymást, nem verekszünk. A verekedésre azonnal reagálj, nálunk a gondolkodólépcsőre ültetés jött be, az elején nagyon sokat ült ott, aztán egyre kevesebbet. Ne éreztesd vele ilyen szituációkban, hogy ő már nagy ( ahol viszont lehet, ott dicsérd agyba főbe, hogy milyen jó, hogy ő már ilyen nagy). Volt, hogy a kicsit is " kiültettem" , amikor pl meghúzta a nagy haját, mert ő sem bánthatja a nagyot, soha nem engedtem neki sem, hogy anagytól elvegye azt, amivel épp játszott..

Sokat meséltem arról, hogy milyen volt, amikor még ő volt ilyen kicsi, mit csináltunk, mivel játszottunk, hogy aludt, evett stb. Meséltem neki arról mi sem voltunk angyalok a tesómmal, mennyit veszekedtünk, de később milyen jókat játsottunk. Néztünk fényképeket, mindig felhívtam arra a figyelmét, hogy mennyire hasonlít rá a kicsi és, hogy a kicsi utánozza őt, mert annyira szereti, hogy olyan akar lenni, mint ő. Még azt is sokszor elmondtam, hogy nem kell szeretnie, értem, ha zavarja, de anya és apa mindkettejüket nagyon szereti, ezért bizony együtt kell éljenek és sokkal könnyebb, ha békében élünk.

A férjed viselkedése érthető, én is sokszor éreztem, hogy eldurran az agyam, de sajnos csak ront a helyzeten.

Praktikus tanács még: ha tehetitek állítsatok fel egy járókát. Így a nagy tud nyugodtan játszani, amíg a kicsi megmarad benne, de nálunk az is előfordult, hogy a nagynak ajánlottam fel, hogy beleülhet pl a playmobiljaival és szívesen, nyugodtan tudott ott játszani.

Kitartás! Nem tart örökké! Remélem tudtam segíteni kicsit, legalább azzal, hogy nem vagy egyedül!

Szia!

Hároméves volt a lányom, amikor a húga megszületett. Megmondom őszintén, sokan furcsán néztek rám, mikor a kicsit etetés után letettem a járókába és rögtön a naggyal kezdtem el játszani. Olyan is volt, hogy etettem a kicsit, közben társasoztam a naggyal.

Próbálj meg minden nap időt szakítani csak a nagyra. Játszatok, olvassatok úgy, hogy a kicsi ne tudjon "beleszólni". A nagy viselkedésének a célja lehet a figyelemfelkeltés, mert a gyerekek agya úgy működik, hogy "ha engem leszidnak is, akkor legalább csak velem foglalkoznak". Esetleg hétvégén apuka is beszállhat az "elkülönítésbe". Foglalkozzon ő a kicsivel, te a naggyal, vagy akár fordítva is, így a fiad félelme is elmúlhat az apjával szemben.

Egy apró ötlet a későbbiekre: Mikor nálunk a kisebb elkezdett közlekedni és elvette a nagy valamilyen játékát, azt a módszert alkalmaztam a veszekedés elkerülésére, hogy megkérdeztem: ki kezdett vele játszani. Azé maradt a játék, aki először kézbevette.