Feladtam, hogyan tovább?

Nem tudnál bemenni egyszer, amikor van az ebéd? Biztosan megengednék, hogy leülj vele külön egy asztalhoz, nézd meg te is, hogy milyen a kaja, kóstold meg, egyél belőle, és ott helyben beszélgessetek el róla, hogy mi nem ízlik neki, szerinte mi a baj vele, meg ilyesmik. Lehet, hogy sosem derül ki, mi volt a baja, de lehet, hogy egy ilyennel kiderülne, ha valamit mondtak neki a kajával kapcsolatban.

Ugyanakkor az sem teljesen lehetetlen, hogy evett alamit, ami rosszul esett, és az a baj, ezen meg csak az idő segít majd.

Én is a pszichológussal próbálkoznék, mert szerintem ott lesz a megoldás!

Addig is otthon próbáld játékosan kiszedni belőle, hátha úgy kijön mi a gond. Valamilyen szituációs játékkal, babaházban figurákkal játszatok el egy napot az oviban vagy csak simán játékból rendezzetek be ovit otthon, te is legyél a szereplője és amikor az ebédhez kerültök, akkor lehet, hogy "kijátsza" magából, mi a probléma.

Tudom, hogy nehez kerdezo, de szerintem az is gond lehet, hogy nap mint nap ez a tema es errol beszelgettek vele. Hiszen elmondta, hogy nem szereti ott az etelt csak senki nem fogadja el azt es olyan erzes mintha senki nem venne figyelembe az o erzeseit. Persze lehetseges, hogy valami nalla ezt kivaltotta es nehez nagyon erre rajonni de akkor is figyelembe kell venni azt amit o mond es valamilyen szinten el kell fogadni. Nap mint nap ezzel faggatni nagyon rossze erzes lehet neki csak azert mert a valasz amit adott a kerdesetekre szamotokra nem elfogadhato.

Probalj ugy beszelgetni vele, hogy megerted ot es elfogadod amit mond. Pl. "anya nem szeretem ott az etelt..." Mondjuk valaszkent egy ilyen, hogy: "Hu biztosan nem finom az etel ha ennyire nem szereted." Lehet, hogy sokkal jobban megnyillik egy gyerek ha elfogadod az erzeseit es megerted ot. Hidd el tudom, hogy nagyon nehez neked, aggodsz miatta de nem rosszindulatbol irtam amit irtam.

Kedves kérdező!

Az okát mindennek nem lehet kideríteni:) Viszont sajnos kialakítottatok egy játszmát azzal, hogy ez a fő téma, e körül forog a család, mindenki a kislánnyal foglalkozik. Az evészavaroknál ez szinte minden esetben így van. Ezzel a gyerek kezébe kerül akaratlanul is a kontroll, amivel hatást gyakorolhat a felnőttekre.

Én azt javasolnám neked, ha a kislányod súlya rendben, hogy egy darabig negáljátok ezt a témát teljesen! Se ti ne hozzátok szóba, sem az óvónéni. Egyszerűen üljön le a többiekkel az asztalhoz és ha akar, akkor eszik, ha nem, akkor bevárja a többit. A végén az óvó néni elpakol komment nélkül. Én 100%-ig biztos vagyok benne, ha ezt mindannyian tudjátok tartani, hogy meg fog törni a jég, mert a kislányod semmilyen hatást nem ér el ezzel a felnőtteknél. Otthon eszik továbbra is, ne aggódj nem hal éhen:) Ha éhes, akkor enni fog noszogatás nélkül is.

Pszichológus vagyok, oviban is dolgoztam sokáig ezt a módszert szoktuk javasolni és nagyrészt bejön. Ha nem, akkor is tovább lehet még lépni, de ennyire ne szaladjunk előre:) Sok sikert!

A reggeli hányásnak viszont utána néznék, lehet, hogy volt egy kiderítetlen bélfertőzése. Székletvizsgálatot, labort kért a háziorvos? Először a fizikai okokat kell kizárni, utána lehet pszichologizálni. Természetesen a hányás is lehet pszichés alapon, ami az elutasítást szimbolizálja, de szakmai hiba a testi jellegű bajokat nem kizárni.

Előző válaszoló voltam

Én pár napig kipróbálnám, hogy úgy vinném oviba, hogy ott előtte hangosan elmondom az óvónéninek, hogy reggelizett, és a mai nap semmiből nem kell ennie egy falatot sem, hagyják játszani evés helyett. Ezt csinálnám egy hétig, amíg felszabadul, kiderül, hogy a stressz miatti hányst abbahagyja-e, és ha tényleg senki sehol nem könyörög neki, hogy egyen pár falatot, talán magától is megjön a kedve a csipegetéshez. Otthon viszont ezalatt sem adnék neki többet enni a megszokottnál, ne este lakjon be, és másnap legyen éhes.

Nem fog éhenhalni!