Hogyan lehetne ennek véget vetni? 4 évesen kezelhetetlen a fiunk. Teljesen el vagyunk keseredve.
4 éves múlt a fiam, de sajnos egyáltalán nem fogad szót sem nekem, sem az apjának. Van még egy 5,5 éves és egy 1 éves kislányuk, velük nincsen gond. Hiába szólunk rá, akkor is azt csinálja százszor is, visszabeszél, a testvéreire is rosszat mond, nem használ semmilyen bünti neki... Ha sarokba állítjuk, vagy kiküldjük akár 10 percre is egy másik helyiségbe ordít, üvölt és hiába szólunk, nem hagyja abba.. Reggel van hogy gyalog megyünk a 3 utcányira lévő oviban, nem hajlandó sétálni, akkor is végigordítja az utat, utána az oviban is ordít és hazudik mindent.. Múltkor azt hazudta, hogy durván megszurkáltuk itthon, bántottuk pedig egyáltalán nem is igaz ez... Kitalál dolgokat, az óvónő szerencsére nem hiszi el neki..Ha vendégség van, mindig hisztizik, mikor megkérdezik mi a baj, hazudik hogy az anya belerúgott stb... Teljesen tanácstalanul állunk a történtek előtt, kétségbe vagyunk esve.. Sajnos a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik velünk szembe megvédik, pedig csak a sarokba állítottam mikor itt voltak, mert a nővére meg akarta ölelni (!) és ezért elkezdett sírni! Mivel a rokonok közül többen megvédik érthetetlenül, ezért vérszemet kapott és már egyáltalán nem fogad szót! Megverni nem verjük meg, csak tiltások vannak, nincs csoki, játék, mesenézés stb, de ez sem jött be.. Mit csináljunk vele, ma már sírtam reggel az óvodában is, mert nem bírom tovább.... Apa sokat segít, harmonikus, kiegyensúlyozott család vagyunk egyébként, nem veszekedünk és nem teszünk különbséget a gyerekek között szándékosan..Aki tud segíteni, az írjon légyszi minél többen!! Bármi érdekelne.
Egy 33 éves 3 gyermekes anyuka
Jesszus... Nem egyszeru! Es en az en Fiamra mondtam hogy kezelhetetlen volt! :/
Hat nem irigyellek!!! Kitartas! Itt valaszolt egy pszichologus! Probalj neki irni!
9es vagyok. Épp ezért mondom, hogy érdemes volna pszichológushoz, sőt, esetleg fejlődésneurológushoz fordulni. Éppen a hazugságai miatt lenne jó hivatalos szakvéleményt kérni, hiszen egy idő után ez nem vicc. Bizonyos viselkedészavarok, impulzuskontroll problémák okoznak ilyen viselkedést, és amikor a ti eszköztelenségetek, elkeseredésetek az agressziót választja csatornának, akkor csak rontjátok a helyzetet - egyrészt a túlburjánzó fantáziája másrészt az akceptálható viselkedéskészlet bemutatása terén is. Nagyon nehéz, és embert próbáló helyzet az, amiben vagytok, de éppen emiatt volna szükséges felkeresni a megfelelő szakembereket.
Itt csak akkreditált, diplomás szakembereket találsz, az illetékes fejlődésneurológusról pedig tájékozódj a háziorvosnál.
Sok sikert nektek ehhez!
Sajnalom a kerdezot. Nekem csak attol okolbe szorul a kezem mikor látok a közért közepén a földön vergődni egy gyereket önkivuleti állapotban orditani!
Mi jo gyerekek voltunk,tudtuk hol a helyünk és megadtuk a tiszteletet a szuloknek,ugy hogy soha még egy taslit se kaptunk.
Testvérem barátjának a nagyobbik fia volt ilyen. Róla kiderült, hogy Asperger-szindrómája van.
Ilyen irányban vizsgálták már? Nekem úgy tűnik, itt nem neveletlenségről van szó. Én úgy hallottam, hogy az ilyen gyerekeknek nem az érzelmeikkel, hanem azok kifejezési módjával (jobban mondva e módok szűkösségével) van nehézségük.
Nincsenek problémái a kortárs kapcsolatokkal? Nehezen nyílik meg idegeneknek? Nem ragaszkodik feltűnően a megszokott dolgokhoz?
Kitartást! Csak van valami szakszerű, testre szabott megoldás!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!