Nekem vannak a legszófogadatlanabb gyermekeim a világon? (kioktatást nem kérek tudom, hogy én rontottam el, segítséget kérek! )

Bizonyára féltékeny is ez a kislány, amit a "rossz gyerek" szerepébe csúszás csak tovább ront. Van valami segítséged, akire néha rá tudod bízni egyik vagy másik gyermeket? Esetleg néha mindkettőt, hogy kicsit kiszellőztesd a fejed? Fontos volna a naggyal olyan időket együtt tölteni, mikor eszébe se jut rosszalkodni, hiszen csak az ő kedvének kereséséről, babusgatásáról szól az a fél-egy óra. Nem szabad, hogy elhiggye magáról, hogy ő egy rossz kislány, akire az anyu mindig haragszik, mert az már csak a kicsit szereti... Ha ez kialakulna, nagyon nehéz életek lesz, de főleg neki. És ennek természetesen semmi köze a te valódi érzéseidhez.

A sok szigorúság mellett légy rá tekintettel, hogy az öt éves csak az egyéves mellett tűnik nagynak. Igaziból még eléggé kicsi ő is. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek elvárásaid vele szemben, de méltányold nagyon az erőfeszítéseit!

Dicsérd meg ha jól viselkedik! Ne várd meg ezzel a nap végét. Ha a boltban ügyesen tolja a bevásárló kocsit, ha a játszótéren hintáztatja a kistestvérét, ha felöltözött, mikor kérted, rögtön jelezd vissza, hogy ennek örülsz, mert így hamarabb indulhattok, nem aggódsz a kicsiért, ha ő vigyáz rá, stb. Tehát az adott cselekedetet dícsérd, valami odaillő magyarázattal.

Ugyanígy, ha valami baj van se azt mondd, hogy rossz vagy, hanem nevezd meg konkrétan, mi rosszat csinált, amiért haragszol, és aminek esetleg el kell viselje a következményeit. Legjobb ha valami logikai kapcsolat is van a két dolog között. Nem szedted össze a játékokat, most én pakolom el és felteszem a szekrény tetejére három napra. Kész. További prédikáció, haragtartás felesleges, csak viseld el az ő esetleges műsorát. És ne add vissza a holmit a kiszabott idő letelte előtt. (Előfordulhat, hogy sose kéri vissza, akkor viszont fölösleges dolgok voltak, jobb is hogy félreraktad.)

Sok sikert! Nagyon nehéz, egyáltalán nem egy emberre szabott feladattal küzdesz, kéne még melléd nagyszülő, barátnő, nagybácsi...

Én is a 3-as szabály mellett voksolok. 3. alkalommal ha szólok, én hozzáteszem, hogy legközelebb nem szólok, figyelmeztetés nélkül dádá lesz.

Lehet benne valami, hogy féltékeny. Az ember mindig elnézőbb akarva akaratlanul a kicsivel, s nagynak tekinti az idősebb testvért, holott valóban nem nagy ő még.

Hidd el, nem a tied a legszófogadatlanabb, minden anyuka hasonló gondokkal küzd, és az, hogy itt mi írjuk, hogy hogyan próbáld, nem jelenti azt, hogy nekünk flottul megy minden. Kitartás!

Ha nem megy fürdeni, fogd meg a kis kezét és vidd fürdeni. Meg kell próbálni nem dühvel vagy hisztivel, elkeseredéssel, könyörgéssel reagálni a hisztikre, mert ezek táplálják a legjobban a hisztit. Vagy úgy teszel, mintha hidegen hagyna, határozott vagy, vagy próbálod elterelni a figyelmét, játékossá tenni a fürdést. Nálünk néha beválik, hogy mondom neki, hogy üljünk együtt bele a kádba. Vagy versenyzünk, "én vetkőzök le hamarabb" . Fogmosással is így van, sikerült jól megijesztenem a manókkal. Azt mondom neki, hogy megeszik a fogát, és tulajdonképpen igaz is:D Az enyém meg még mesztelenkedni imád. Egyszerűen alig lehet rávenni, hogy ne vesse le a bugyit. A minap kitaláltam, "bácsi meglátja, megcsípkedi, elviszi" Most ez működik:D Nem vagyok híve annak, hogy ijesztgetni kell a gyereket a zsákos bácsival, de néha nem baj, ha félnek valamitől. Kitalálta, hogy fél az oroszlántól. Pedig senki nem riogatta. Mindig figyel, hogy a bejárati ajtó, autó ajtó be legyen zárva, hogy oroszlán ne tudjon bejönni. Útra való kirohanást úgy oldottam meg, hogy azt mondtam neki, hogy jön az autó, ellöki, nagyon bibis lesz, szurit fog kapni. Anya mellől nem futunk el, mert jön valaki, ellopja és soha többé nem látja anyut. Autóülést utálja. Kitaláltuk, hogy jön a rendőrbácsi, ha meglátja, elviszi (na jó ez talán durva, de kipróbáltuk, hogy mondjuk neki, hogy megvédi, meg így csinálja mindenki...de az őt nem érdekli:D)

Sajnos ezek nélkül az ijesztgetések nélkül nálunk nem működik. Ettől függetlenül sokszor elfelejti, hogy nem szabad anya mellől elrohanni. Olyankor elkapom, leguggolok hozzá és elmondom neki, hogy nem szabad, mert....néha hozzáteszem, hogy anya szomorú lesz akkor.

nem könyörgünk a gyereknek ha nem akar menni fürödni ,viszük

nem eszik akor nem kap mást .

Szia!

Éna saját nevelésemről tudok 2 konkrét és nagyon jól bevált példát mondani.Anyukám mesélte mindig,hogy én életemben 2x kezdtem el hisztizni,egyszer egy boltban,amiért anya nem vett nekem nyalókát.Fogtam magam és lefeküdtem a boltban a földre.Anya átlépett és ott hagyott :D 3 mp múlva rohantam utána,úgy meglepődtem :D Onnantól boltban soha nem volt gondunk.

A másik egy üvöltős hiszti volt otthon,már nem tudom miért.Akkor rásóztak egyet a fenekemre,de nem nagyot,nem is éreztem,csak nagyon meglepődtem.Ott azzal a lendülettel el is felejtettem a hiszti tárgyát.

Ezeken túl nem volt hisztim és szófogadatlanságom se.

Remélem ez is hasznos volt.:)

a "fenyegetés" nálunk is hatásos volt: a szüleim azt mondták, ha nem viselkedünk urilányok módjára, akkor irány Fót. persze nem tudtuk mit jelent, de elég szigorú arcot vágott anyukám, és ez elég volt.

(Fóton működött egy nevelőintézet, de ezt csak 18 éves korunk után tudtuk meg :)