10 éves fiam időnként elhallgatja a rossz infókat (pl. jegyeket), vagy ha lebukik, akkor meg mellébeszél. Szerintetek mennyi sumákolás fér bele ebbe a korba? S hogy szankcionálható az ilyesmi?
Már beszéltem a fejével. Kérleltem. Elmagyaráztam: hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát ....stb. Fenyegetőztem. Ordibáltam, kupán vágtam. Nagyszülőktől erősítést kértem ...stb.
Nincs több ötletem. Nektek van?
Köszönöm a válaszokat, még a becsmérlőket is!
Egyébként ez egy tesztnek sem volt rossz! Aki rögtön azzal jött, hogy milyen elbaltázott szülő vagyok, az most pont úgy viselkedett velem, mint, ahogy gondolják, hogy én viselkedem gyermekemmel. Rögtön "kupán vágtak", csak úgy virtuálisan..... :-D
Higgyétek el, sokkal hasznosabb információkat írt, aki nyugodtan, higgadtan mondta el segítő véleményét. S nem csak ezért értek velük egyet, hanem, mert tényleg végigjártam már e problémamegoldási lehetőségek teljes repertoárját. Volt, s van is bőven kedvesség, megbeszélés, bűntetésmentesség jó sok, stb. egy ideig működik is, csak aztán mindez valahogy elfelejtődik és kezdődik elölről számomra érthetetlenül újra az egész. Azt gondolom magamról (lehet, hogy rosszul), hogy én nem az a fajta agresszív szülő vagyok, akitől fél a gyermek. Rengeteget beszélgetünk, együtt tanulunk szinte mindig, külön tanárhoz is jár, igencsak benne vagyok kis tanulóéletébe is (tán túlzottan is.... tán pont ez a baj.... túlzottan meg akar felelni....nem tudom, igyekszem erre odafigyelni). Az eddigi összesen kb. 2 kupán vágás sem volt olyan hajdenagyon riasztó vagy fájdalmas, inkább csak a figyelemfelhívás, vagy ilyesmi. S ahogy látom, nem nagyon izgatja. Tán jobb is. De lényeg, hogy amúgy egy rendkívül barátságos, jóhiszemű kisgyerekről van szó. Szerintem teljesen normálisan éli életét, fejlődik lelkileg, értelmileg stb. "Játsza", mint minden ember a korához, érettségéhez illő "emberi játszmáit", (ha fogalmazhatok így...bár ez biztosan szemet szúr egyeseknek...). 3-4 között mozog a tanulmányi eredményeit illetően. Ha rossz jegyet, pontot hozott haza,soha nem ütöttem agyon, !!! de még "kupán sem vágtam"... :-)))
A hazugság, sumákolás viszont nagyon zavar, s nem tudom kezelni. Attól félek állandósul ez benne, s ha nem állítom meg ezt a folyamatot, később nagy baj lehet belőle. Szeretném, ha egyenes, s amennyire a mai világban lehetséges: tisztességes ember lenne belőle. Nem gondolkozom bigott módon, de rosszak az érzéseim ez ügyben.
Valaki kérdezte, hogy egyedül nevelem-e: nos ráhibázott. Volt így, de már nem, az édesapja meghalt, de pár éve már nem vagyunk egyedül. Persze lehet ez is a probléma oka, igaz, láthatóan szeretik egymást a pótapukájával.
válasza:Második válaszoló vagyok ismét: Elnézésedet kérem teljesen őszintén. Most, hogy így bővebben leírtad teljesen más a kép. Szerintem üljetek le közösen és beszéljétek meg 100-szorra is. Mondd el, nem haragszol rá ha rossz jegyet hozz haza, de mondd azt is a hazugság és a sumákolás nem szép dolog. Próbálj meg rá hatni.
Mégegyszer elnézésedett kérem.
válasza:1000 köszönet, ezek tényleg hasznos válaszok.
Valójában egy pszichiáterrel beszéltem már, de igaz, az egy ismerős volt és nem kimondottan gyerekpszichiáter, hanem egy felnőttlélekbúvár. Ám igazán nem jutottunk dűlőre. Lehet, hogy tényleg egy kimondottan gyerekekkel foglalkozó szakemberrel kellene beszélnem. Ha tud valaki ajánlani egy megbízhatót, kérem szóljon!
EGyébként meg nincs miért elnézést kérni, végigolvastam mégegyszer első kérdésemet, s tényleg egy kissé "egyszerűen" fogalmaztam..... :-)
A reagálások pedig valóban figyelemfelkeltőek voltak. Már emiatt is megérte! Ez a tényező is megérdemelne egy külön elemzést.... :-)
Egyébként nemcsak nekem sumákol, másoknak is.
Ja, s mégegy érdekesség:
Nem csak rossz dolgokban, hanem jó dolgokban is van néhány érthetetlen momentum:
Pl. hiába gyűjti kettesével, hármasával mindenféle tantárgyból a piros pontokat, azokat nem hajlandó beváltani. Nincs rá magyarázata. De azt sem mondja, hogy nem teszi, meg. EGyszerűen megígéri, és mégsem történik semmi.
Eddig minden év végén én voltam, aki beszéltem a tanárral, hogy kérje el tőle a pontjait beváltásra. Meg is történt. De tavaly év végén nem szóltam a tanárnak, bízva abban, hogy a gyerkőc ezt - ha utolsó pillanatban is, de - megteszi. Nem tette, pedig sokszor megígérte. Dicséretet, jutalmat, kedvére valókat ígértem neki, ha beváltja, mégsem tette. Kb. 20 ötöstől esett így el. Nyilván ez meglátszott a biziben is, de nem ez számít. Gondoltam talán szorong a tanártól, vagy ilyesmi, beszéltem is vele is, a tanárral is, mindenki megígért mindent.
Most év elején kezdődik minden elölről. Válasz a miértre: nincs. Ezekért a dolgokért nem büntetem, sőt inkább jutalom van beígérve, amit meg is kapna, tudja jól. Mintha vakon tapogatóznék ilyenkor a kis lelkében, s nincs hozzá még fehér botom sem.
Asszem tényleg pszichiáter kell.
Ha nem neki, akkor nekem..... :-D
válasza:Átolvastam az eddigieket és bizony úgy gondolom, igenis fél tőled. Nem a haragodtól, a kupán vágástól, a kiabálástól, hanem hogy csalódást okoz neked, mert (jóval) többet vársz tőle. Szerintem abban a sorodban van a kulcs, hogy "túlzottan meg akar felelni". Szorong, amiért erre nem képes. Amikor hibázik, úgy érzi, vmi jóvátehetetlen bűnt követett el, olyan vétséget amit soha nem mosnak le róla, amit ellened követ el és megbocsáthatatlan ha kitudódik. Ezért sumákol és bünteti saját magát azzal, hogy jogos érdekeit sem érvényesíti. Szerintem ez egyfajta vezeklés, öncsonkítás.
Mintha én és anyukám kapcsolatáról szólna a történeted. Hogy hova vezetett? Egyetlen egyszer buktam az egyetem alatt, a mai napig nem mertem elmondani neki... Rettegek hibázni, képtelen vagyok felvállalni önmagam és képtelen vagyok az érdekeimet érvényesíteni. Sejtheted, hogy a munka világában ez hova vezetett, hiába a sok tanulmány, vizsga, elfecsérelt pénz és idő...
Amit tehetnél, szakembertől függetlenül: reális elvárásaid legyenek vele szemben. Ne érezze úgy hogy teljesíthetetlen a mérce, hogy tökéletesnek kell lennie, hiszen az sosem lesz és ez állandó szorongást kelt benne.
Nem kell minden hibát eltúlozni, felnagyítani, agyon magyarázni, túlragozni, hegyi beszédet tartani. Ettől csak túlhangsúlyozódik a botlás és nagyobb fenék kerül neki, mint amekkora jelentősége a valóságban van. Vannak apró hibák (rossz jegy) és nagy hibák (pl. iskolai lopás), a kettő között óriási a különbség, ennek megfelelően kellene a szülőnek lereagálni (hogy később ne érezzen minden apróságot halálos vétségnek). A hibákat helyre lehet hozni, az aprókat és a nagyokat is, ezt meg kellene tanítanod neki. És éreztesd vele, hogy nem az iskolán múlik az élete, a jegyektől függetlenül ő egy szerethető, értékes emberke, akinek nem az osztályzatok határozzák meg az identitását.
A szakember ettől függetlenül jó ötlet, de nem a fiad számára. Szerintem a te fejedben kellene pár dolognak helyére kerülni, ami könnyebbé tehetné mindkettőtök életét. Ez valószínűleg alapvető értékrendeket érint, megkérdőjelezheti az iskolai eredmények fontosságát, a sikeresség mércéjét, az elvárások realitását. Alapvetően a legtöbb (elég jó) szülő - a legjobb szándék mellett - tökéletessé szeretné formálni a gyermekét és képtelen elfogadni olyannak amilyen, a korlátaival együtt. Mindezt tapasztalatból írom, látva és megélve az ok-okozati összefüggéseket.
Ez rendben van így, köszönöm.
Érthető és elgondolkodtató.
Egyébként beszéltem már pszichiáterrel kapcsolatunkról, bár ő ezt egyáltalán nem sarkosította ki ilyformán. Inkább az édesapja halálának következményeire vezet vissza mindent. Ezért jó több véleményt meghallgatni.
Jó ez a honlap! :-)
Tény: nagyon nem szeretném, hogy szorongva cseperedjen fel gyermekem, pláne nem miattam....
válasza:Már többen javasolták, de nem mondtál róla véleményt, pedig mi is így nevelünk:
Ha BÁRMI rosszat teszel, ha megmondod, nincs büntetés. Ha mástól tudom meg, van büntetés, de nem a tettedért, hanem mert nem mondtad el.
Így remélem, hogy kialakítható a bizalom, pedig nagyon nehéz megállni, hogy nem büntetheted meg, bármit tett :-)). De ha valami rosszat tesz, akkor már szalad is hozzánk és elmondja, mindjárt a végén azzal fejezi be, hogy ugye most nem kapok büntetést, mert elmondtam. Még csak 4 éves, szóval lehet nem működik majd a dolog, de én reménykedem...
Igen, valóban. Azért nem véleményeztem, mert nem tartottam számomra hasznos infónak. Ha mindenre nemmel reagálok, akkor olybá tűnik, hárítok mindent, ami felelősségként engem terhel. De nem ez a cél. Válaszokat, tapasztalatokat várok. A válaszokból megpróbálom kiszűrni azt, amely leginkább közelebb állhat hozzánk.
De akkor most reagálok erre: SOHA nem azért bűntettem, mert valamit rosszul csinált, hanem mert vagy nem tette meg, amiben megállapodtunk, (ígérete ellenére), vagy mert utólag derült ki el nem mondott, sőt, konkrét kérdésre határozottan eltagadott dolog (nem csak negatív, mint már írtam fent).
Egész kicsi korától fogva, minden ügyeskedését/ügyetlenkedését lelkesedéssel fogadtam, ha kellett, segítettem. Örültem, hogy próbálkozik, s örülök a mai napig is. Elvárásaimat tekintve igyekszem a korához illő elvárásokat állítani fel (lehet, hogy ezt mérem fel rosszul, nem tudom). Suli, tanulás nyilvánvaló, itthon: ágy beágyazás, cuccai lehetőleg rendbentartása, ilyen-olyan segítségek nyújtása kérésre időnként pl. nekem... .stb. Ez utóbbi amúgy soha nem okoz semmilyen problémát, szeret segíteni.
A problémám valahol ott toporog, hogy mindezek ellenére, s mindaz ellenére, hogy egy tök kedves, jólelkű gyerkőc, módszeresen elsumákol dolgokat.
Először, másodszor, harmadszor... persze higgadt vagyok, sőt megértem. 1000 oka lehet rá. De beszélgetünk (nem csak egyszer), ki is nyílik, beszél ő is, s látszólag úgy tűnik sikerült túllépni a problémán. Erre egy köv. alkalommal megismétlődik a baj ismét. Egy idő után már tehetetlen vagyok, és elszakad nálam is a cérna, ilyenkor felemelem a hangom, s már nem vagyok olyan megértő. Persze ilyenkor jön az összeveszés, sírás stb. Majd ez után szintén egy lelkibeszéd, ez szükséges, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Egy időre újból megszűnnek a problémák. De csak egy rövid időre.
Lehet, hogy türelmetlen vagyok, és idővel megoldódik minden. De lehet, hogy nem. Mindenesetre nem szeretnék egy életre szóló szorongást kialakítani a gyerekben, mint ld. fentebb egyik válaszadónál történt.
Ha a tehetetlenséget át tudnám varázsolni türelemre, jó lenne, tán megoldódna minden. De ez a való élet, s gondolom, sok szülő, tudja miről beszélek. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!