4 éves fiamra itthon egy szavam sincs. Az oviban rossz. De tényleg. Miért?
A lényeg,hogy itthon egy hangos szó sem kell,h elhangozzon.Szépen kérem 1x-2x,és szót fogad.
...és most jön a másik fele: az oviban evésnél(nem alszik bent,szal csak 10órai és ebéd amit kap) feláll,ha az óvó néni szól neki,h üljön vissza közli,hogy "rossz vagy,menjél hazafelé!",már bántja is a gyerekeket...
Rajzolás nem köti le,egyébként a gondolkodtató feladatokkal akár 1 órán át is képes egy helyben ülni.
Az oviban is mikor számoltak,az óvónő el volt ájulva,h mit tud ez a gyerek(pedig kifejezetten nem tanítom,csak ha kérdez,válaszolok).
Jutalmazás már volt(ha jól viselkedsz oviban akkor kapsz valamit(apróság,egy müzli szelet,egy matrica,ilyesmikre gondoljatok).
Szidásnak nem sok értelmét látom.De az,hogy bántja is a gyerekeket,már sok.
Elbeszélgetés 1-2 napig tart,és utána mintha semmit sem csináltam volna.
Egyedüli gyerek,egyedülálló anyukával.
Jelenleg ott tartunk,h az óvoda elküldte nevelési tanácsadóhoz,ahol kaptunk időpontot pszichológushoz.Csak az ovi azt felejti el,hogy én önként mentem vele magánban pszichológushoz,aki 7-8 alkalom után elmondta,hogy ez a gyerek tök normális,sőt,talán túl normális is.Mert 4 évesen néha elfelejthetné pl. azt mondani,h köszönöm,ha kap valamit,és mi az,hogy az én gyerekem ezt nem teszi.
Nem tudom mi bántja,nem akarja elmondani.Mostanában(utóbbi 2 hónap) egyáltalán nem.Pedig előtte mindig mindent megbeszéltünk,és nem volt sosem problémánk ilyenből...sem.
Az óvónő pedig közli,hogy ezt és ezt csinálta a gyerek,majd várja a megoldást.Csak azt nem tudom,hogy miért tőlem,mikor én nem látom a problémát.Azt pedig nem engedi meg,hogy "elbújjak" valahova az oviban,és nézzem a gyereket.Mert munkanélküli vagyok,megtehetném.
Szívesen tenném,hogy lássam,tényleg ilyen-e,milyen helyzetben,stb.Mert onnantól kezdve,hogy velem van,egy rossz szava sincs az óvónőnek sem rá.
Nem vertem/verem,nem kiabálok vele,ilyen súlyú dolognál kapott a fenekére csak,mikor ceruza ment volna a konnektorba,stb.Szal olyankor,amikor tényleg az élete forgott veszélyben.Mondjuk,ez is talán 1-2x fordult elő.
Először,másodszor...sokadszor is szépen szólok,engedetlenségért nem ütöm meg,és nem is fogom.
Nálunk is hasonló a szitu, csak 5 évesen kezdődött ez. Annyiból más azért, hogy itthon is többször kell dolgokat mondani neki, de amúgy jó gyerek, nem töri rosszaságokon a fejét. Nos külföldön vagyunk iskolának hívják ahova jár, és olyanokat csinál, hogy nézek. Ebédkor körbefutja az ebédlőt pl. A helyzet az, hgoy mindig amikor előjöttek valamivel, mondtuk neki, hgoy nem szabad meg is érti, de annyira fifikás, hogy mindig mással jön elő. Ami igaz én rájöttem, hogy nem igazi rosszaságok ezek, hanem próbálják a határaikat, és el is lesnek más gyerekektől és kipróbálják azokat a dolgokat is.
Nagyon lelkiismeretes vagyok én is, bánt ha hazajön ilyesmivel, de sokszor az derül ki, hogy vagy nem is látták a tanárok, vagy véletlen volt, vagy játszásból történt. Nem is igazi rosszaságok.
Nálatok viszont szerintem az ovónővel, ha bántja a gyerekeket, az már rég rossz, azért szólnék az igazgatónak tuti. Azt meg sem tehetik. Lehet, hogy többet várnak el a fiadtól, mert látják, hogy okos. Nálunk ez is van, mindenből nagyon jó, utál rajzolni, színezni, de amihez tudás kell, abban a legjobb. Itt én visszatartottam, mert küldték volna suliba szeptemberben lett 6, de én nem hagytam ezek miatt. Ja, mert nálunk az is fentáll, hgoy úgy csinált tavaly főleg, mint aki nincs is ott órán, a fellegekben volt. Ugyanakkor bármit visszakérdeztek tudta. A tanárnak 5 éve alatt Ő volt az első ilyen úgymond különleges esete. Kérdeztem tanárt, igit, meg egy valakit nem pszihológus, de majdnem, és mind küldte volna tovább. Én nem, és azt hiszem jól döntöttem, most már jobb a helyzet, megszokta hogy márpedig ott is szabályok vannak, és maradnak, járni kell stb.
Szerintem nálatok nincs szükség pszihológusra, mint nálunk sem, bár az ember néha szívesen elvinné megnyugtatás céljából. Az ovónéni nem stimmel, próbálj utánajárni mit tudsz tenni, hogy legyen türelmes a tieddel, és nagyon dicsérje a jóért, nem lesz gond, kicsit több idő kell neki, mint a többinek.
A tanársegéd mondta az ő egyik fia volt ilyen otthon tuti jó suliban meg ő volt a rosszgyerek. Most akarom megkérdezni, hogy meddig tartott ez náluk. De nem kellett pszihológus. Aki szerencsés annaka gyereke otthon gáz, suliban jó, persze akkor szerencse, ha a szülő elég türelmes.
Na jó hosszú lettem, remélem valamit adtam is :-)
Nem az óvónő bántja a gyereket, hanem az én fiam a másik gyereket.
A többivel csak egyetérteni tudok...
Itthon is vannak szabályok,de nyilván nem annyi,mert itt nincs fix leülős foglalkozás(tehát nem az van hogy hétfő 15óra,tessék jönni rajzolni,vagy kedd 14óra,tessék jönni építőkockázni).A napi rutinhoz kapcsolódó szabályok vannak,és természetesen az illem,illetve a veszélyes helyzetek miatt. Tavaly semmi baj nem volt vele az oviban,előtte a bölcsiben sem.
Ne aggódj még ! Most ért fel arra a pontra, hogy próbálkozik, elakarja érni amit elakar, és így. Ez belülről jön mindenkinek, és mindenkit meg kell tanítani, hogy kell uralkodni az érzelmeken, hogyan is lehet elérni dolgokat. Beszélgess vele , fordítsd meg a helyzetét, Ő elveszi a játékot ami a kezedben van, kérdezz rá, hgy most megüsselek ? Mert oviban ezt csináltad xy-al, azt nem szabad !! Így valahogy.
Otthon persze sokminden nem jön elő ami az oviban, egész más környezet sokkal több behatás. Megfogja tanulni !
Csak tudjál róla napi szinten kivel mit csinált, hogy megtudd vele beszélni pontosan.
Ez velejárója a gyereknevelésnek, csak te is én is érzékenyen vesszük ezt a részt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!