Lehet, hogy segítségre szorulok? 1 éves a fiam, napközben, este 1/2 7-ig egyedül vagyok itthon vele. Iszonyúan rossz evő, már kezdetektől, ráadásul rendszeresen hány is. Nem ez most a problémám, ezt már körbejártuk orvosnál.

Mindenkivel előfordul ez. Én is egész nap egyedül vagyok a gyerekekkel, a férjem néha csak 1/2 8 felé ér haza, addigra a hajam égnek áll. A 8 éves lányom 18 kg, alig eszik és én is kiabálok néha vele, de ettől csak rosszabb lett minden.

Most vártuk 3. babánkat, aki sajnos a 20. héten elhalt. Azóta nem ordibálok a gyerekkel, mert már tudom, mekkora kincs és senkinek sem adják ingyen. Tedd össze a két kezed, hogy van. Nézd meg ezt az oldalt, mennyi nő vágyik babára, túl X vetélésen. A tiéd, pedig ott csücsül az etető székben és nem érti, anya miért ideges mindig. Teljes szemlélet váltásra van szükséged és megoldódik a dolog. Ha a gyereked érzi, hogy benned oldódik a feszültség, enni fog, csak ne stresszelj!

Az Isten íratta veled ezt a kérdést, pont most akartam én is írni de annyira el voltam keseredve, hogy nem volt ehhez sem erőm.

Nem vagy egyedül, én is küszködök az etetéssel. most még eszik is a 8 hós lányom, de számtalanszor volt már hogy nem kellett csak a tápszer, vagy semmi. Annyira ideges bírok lenni, hogy leizzadok és volt már hogy rákiabáltam. pl ma is annyira szégyellem magam. Én is egyedül vagyok nap mint nap este 7 fél 7 ig akkor jön a férjem haza. Ma bejelentette ő is, hogy 3 napra el kell mennie Németbe. a gyerek meg csak hisztizett hisztizett és a végén nem evett én meg majdnem agyvérzést kaptam, és még káromkodtam is. Kikaptam az etetőszékből és megmosdattam aztán magamat is és megetettem tápszerrel.

Már teljesen ki vagyok a kutya nem nyitja rám az ajtót napközben, már anyám is ritkábban jön. A barátaim messze laknak. Akik meg a közelben vannak vagy meg vannak fázva vagy a gyerekük beteg. Ez egy ilyen depis időszak.

Bocs hogy leírtam a fél életem! Ha kiakadsz gondolj arra hogy nem vagy így egyedül a világban! Írnám hogy ne erőltesd a gyerekedbe a kaját, de én is számtalanszor megfogadtam ,hogy nem fogom erőltetni és mindig megszegem és próbálom tömni.

Hú, hát nehéz erre mit mondani. Néha én is kicsit kiakadok, pedig semmi okom rá, eszik a lányom rendesen, du. 5 után már nem is vagyok egyedül, mégis nehéz és valóban lehet, hogy a bezártság miatt. Eljárunk ugyan boltba, sétálni, meg ilyesmi, de végülis szinte mindig a lányommal és azért az nem ugyanaz, mint nélküle.

Én ha nagyon kivagyok otthon, anyumhoz el szoktam menni vagy esetleg olyan barátnőmhöz, aki ráér. Ha senki nincs, akkor elmegyünk bevásárolni (akár egy tejért képes vagyok útra kelni). Valahogy már az áruházi séta is kikapcsol :-).

A férjeddel nem tudnál beszélni, hogy ha hazaér, akkor kicsit vigyázzon ő a kisfiatokra, amíg te lazítasz egyet? Vagy esetleg nagyikhoz leadni heti egy délután?

Nem vagyok pszichológus, de szerintem nem vagy klinikai eset, csak ember, nő, aki az anyaság mellett nyugalomra is vágyik. A filmekben mindig túl szépen festik le az egészet, de a valóságban szerintem majdnem mindenkinek adódik valamilyen problémája. Kitartás, lesz ez jobb is!

Teljesen megértelek.Nem részletezem a saját dolgainkat,de nagyon hasonló a problémánk.Én is a bezártságra fogom,mi is a párommal akár hármasban nagyon keveset mozdulunk ki.

Van egy homeopátiás szer Sedatif Pc.Nem olyan mint egy rendes nyugtató,nem lehet hozzászokni,viszont az ideges feszült szorongást meg szünteti,éjjelre pedig nyugodt alvást bíztosít.Én egy hete szedem,azért amiért Te is változtatni szeretnél,hogy ne a gyereken csattanjon.Nem vagy klinikai eset,de ezt érdemes kipróbálni,hátha.Én még nem érzek nagy javulást igaz,de éjjel viszont ha a pici nem ébred fel,én nyugodtan alszom,és nem rohangálok hozzá,meg nem vagyok fent 2-3 órát indokolatlanul.1000 ft.