Képtelen vagyok nevelni a 4,5 éves gyerekemet?

szia, kezdettől sírós, nyávogós, most is csetlik botlik, nehezen viseli a kistesót = én kislányom. nem ilyen durva eset mint a tiéd, de szerintem csak azért mert én jártam /járunk vele célzottan fejlesztésre, és megtaláltam vele azt a hangot, amivel eredményt tudok elérni vele. amúgy tsmt-re járunk már jó másfél éve, csodát tesz...a másik ami csodát tesz, az a helyes hozzállás...az nagyon nehéz, amikor az embernek már kivannak az idegei és legszívesebben felaksztaná magát miután a gyerekeket kihajította az ablakon...hidd el, tudom mit érzel, mivel én is keresztülmentem ezeken, nem ítéllek el, ha néha úgy érzed nem szereted. ez pont azért van mert nagyon szereted amúgy és elkeserít, hogy azt látod, nem a jó irányba fejlődik....ami nagyon nem jön be az ilyen gyerekeknél, az hogy büntetés büntetés hátán, ordítás...annál rosszabb lesz. neki azt kell éreznie a nap 24 órájában hogy így is szereted sőt imádod, és tudod, hogy ő képes jó lenni ha akar, de neked kell ebben nagyon keményen segítened neki. nagyon nehéz, amikor az ember legszívesebben maga is üvöltene mint a sakál, türelmesnek lenni, de muszáj, nincs más út!!! a türelmen itt nem azt értem, hogy hagyjunk rá mindent. és nem írom hogy vidd dokihoz, mi már voltunk neurológusnál, meg pszichológusnál, pszichiáternél és nulla haszon, "nincs semmi baja" ,"majd kinövi", majd az óvoda"....satöbbi. mondanom sem kell hogy nem nőtte ki és az ovi sem oldja meg a dolgokat, és nem "ilyen típus", hanem alakítani kell/kellett rajta nagyon sokat, nagyon sok szeretttel és türelemmel, és szépen alakul is. szóval nem doki, de szakember igen! tsmt! még nem vagytok elkésve, de hamarosan már késő lesz.

ha gondolod, írhatsz privit, és akkor ott jobban is meg lehet beszélni a dolgokat. az enyém is most 4,5 éves, a kicsi 2 éves.

Szia! Hogy vagytok?

Nalunk tegnap a nagy ugy meglökte a kicsit, h a surgossegin kötöttünk ki, akkora dudor lett a fejen. Uvoltottem a naggyal. Olyat, hogy ugy szégyellem magam, vadallat idióta jott ki belőlem. A nyáriszünet felénél tartunk, en idegileg romon vagyok es nem tudom hogyan tovább. 11 es 6 evesek, fiuk. Es a tegnapi veszeked utan kerestem valami okosat, hogy hogyan tegyem rendbe, hogy csunyan beszeltem a naggyal, akkor futottam bele az irasodba. Nem erzem veszesnek a helyzetünket, sőt olvasva a hozzászólásokat szinte szuper a helyzetünk.... eddig azt hittem csak nalunk van ez a “szemetkedes” a kicsivel... ennyi ev elteltével viszont érdekel, hogy hogy vagytok, igy a kamaszkor küszöbén?

Engem is érdekelne... Esetleg van még itt valaki a régi válaszadók közül? Vajon kinél mi a helyzet 5 év után?

48-as