Képtelen vagyok nevelni a 4,5 éves gyerekemet?

Az én fiam mérleg. Nálunk a 3. baba lesz skorpió, hát már tőle is előre félek. :)

Ez az ajtónyitásos sztori rendszeres. ÉS az, hogy utólag találja ki mit akar. Pl: utolsó szelet süti.megkérdezem ki eszi meg. senki sem kéri. Megeszem, még le sem ért a gyomromba már üvölt, hogy Ő mégis kéri, miért ettem meg előle.

Én nem hinném, hogy ezek a gyerekek antiszociálisak. A fiamnak nagyon sok barátja van az oviban, és az unokatesókkal is nagyon jól eljátszik. A tesójával is akkor agresszív, ha én vagy az apjuk ott vagyunk. Ez az egész nekünk szól, a figyelmünket szeretné még jobban felhívni magára. Úgy érzi kevés időt töltünk vele, pedig ez nem igaz.

Én imádom a fiamat, az életemet adnám érte, de sokszor úgy érzem, hogy agyon tudnám csapni. Ilyenkor olyan, mintha nem is Ő lenne, mintha egy idegen gyerek lenne előttem.

Gyerekként én is és az apja is nehezen kezelhetők voltuk. Sokszor mondják a szüleink, hogy most visszakapjuk azt, amit mi okoztunk nekik. És se én, se a férjem nem lettünk szociopaták. Normális, dolgozó emberek vagyunk, akiknek vannak szeretteik, barátaik.

Érdekes amit írtok. az én fiam nem játszik harcosat. Igaz, nem is engedném. Ő a dinóival is családosat játszik, nem támadják egymást, hanem beszélgetnek. A kislánnyal is, ha együtt játszanak akkor konyháznak, rajzolnak egymásnak, kártyáznak, kirakóznak. Egészen addig nagyon jól elvannak, amíg a kicsi azt csinálja amit a nagy mond neki.

Szia(sztok)!

Én egy bébiszitter vagyok, aki Angliában foglalkoztam nagyon nehéz természetű gyerekekkel. Pl.: 2-3 évesek köpdösték a szüleiket, visítva verték magukat a földhöz játszótéren/étteremben/üzletben. Agresszívak, trágárul beszélők, fogalmuk sem volt mit lehet és mit nem, félelemtelenek, tiszteletlenek stb. Külön képzésen vettem részt, hogy ilyen gyerekekkel foglalkozhassak.

A lényeg a nyugalom és a következetesség. Ugyanúgy ahogy a supernanny is megállta, nektek sem szabad elveszteni a fonalat. Azért viselkednek a kicsinyeitek így mert nem érzik magukat biztonságban, nem tudják, hogy Anya mikor fog kedvesen és mikor fog üvöltve hozzájuk szólni. Azért vágják annyira a matekot és az olvasást mert az kiszámítható, ti viszont labilisak vagytok pont azért mert nagyon ki tudnak hozni a sodrotokból. Nem szabad engedni a visításnak, azonnal mindent NYUGODTAN le kell reagálni és a büntetést következetesen végre kell hajtani, be kell tartatni. Nem kell a felesleges duma: "eszednél vagy? Tudod te mit csináltál?" Nyugi, nem tudja, akármilyen okos. Ha valamit magyarázol neki nem le kell hajolni hozzá, mert így is föntről prédikálsz, hanem le kell guggolnod hozzá, a szemébe nézni (esetenként lefogni) és mély, nyugodt hangnemben elmondani két mondatban, hogy miért kap büntit. Pl.; "nem bántunk senkit! Az, hogy megütötted xy-t nagyon csúnya dolog és elfogadhatatlan. Most x percig itt állsz/ülsz és nem moccansz, amíg vissza nem jövök érted." Minden gyerek annyi percet van büntiben ahány éves, hisz egy 3 évesnek a 3 perc is örökkévalóság. Ha elmozdul a helyéről szó nélkül visszaviszed és ezt addig, amíg nyugton nem marad arra az x percre. Ezt hívják KÖVETKETESSÉGNEK. Ha hagyod, hogy meglógjon, sosem fog tisztelni. Sosem fogja megérteni hogy Anya komolyan mondja. Ha letelt az x perc visszamész, leguggolva megkérdezed, hogy tudja-e miért volt büntiben, és ha elmondta bocsánatot kell tőled kérnie. Puszi, ölelés, mehet játszani. Mindezt otthon.

Ha játszótéren rosszalkodik, hazaviszed, fent leírtak szerint jársz el. Üzletben a hisztit elkerülheted, ha feladatot adsz neki, jegyezze meg, milyen zöldségeket kell venni (5-6 félét kortól függően), válassza kiő, mérje le, segítsen ahogy csak tud. Mielőtt mentek ígérj neki vmi extrát, de ne édesség legyen mert akkor egész végig azt fogja követelni. Extra lehet Anyával egy óra közös bolondozás otthon (pl beöltözhet a ruháidba, festhet neked arcot a sminkjeiddel, ha tudja őket kezelni, vagy van olyan amit nem sajnálsz, játszhattok kalózosat, vagy simán labdázhattok egy jót a kertben/parkban). Ha jól viselkedik TARTSD BE AMIT ÍGÉRTÉL.

Csúnyán beszél veled? Te hogy beszélsz vele amikor dühös vagy? "Buta majom vagy! Hogy lehetsz ekkora s..g?" Stb. Ha dühös vagy rá ne üvölts vele, ne nevezd minden félének mert ugyanígy fog veled is és mással is kommunikálni. Nyugodt, mély hangon add tudtára hogy nem tetszik valami, ha dícséred akkor pedig magas hangon, elnyújtva: "de ügggyes vaaagy! Lááátod milyen szééépen tudsz enniiii?!" Stb.

Ha utolsó szem akármi van az asztalon ne azt kérdezd, hogy ki kéri, hanem, hogy XY kéred-e. Szólítsd a nevén: Balázs, kinyitod nekem az ajtót? Kriszti kérsz vizet inni? Ha választania kell, kínàlj fel neki KÉT lehetőséget, ne az egészet, pl melyik ruhádatakatod felvenni? Ez önmagában nem elég tedd hozzá, hogy a zöldet vagy a sárgát, a vitágosat vagy a pillangósat. Nem mit kérsz inni, hanem vizet kérsz vagy almalevet. Stb.

Még tudnék írni, de eleget téptem a szám. Ha valakit érdekelnek még tippek, praktikák, az írjon nyugodtan priviben. Sok sikert, kitartást, NYUGALMAT és KÖVETKEZETESSÉGET!

Kedves segíteni szándékozó hozzászóló!

Ezeket a tanácsokat már annyiszor hallottam, és meg is próbáltam, de sajnos soha nem volt hozzá türelmem, hogy végig is vigyem. Ma megint elhatározásra jutottam, hogy újra belevágunk. :) 5 perc büntetést 2 óra 26 perc után/alatt ült le egy helyben. :( De kitartottam és nem kiabáltam közben. A gyerek iszonyat meg volt a végére törve, és én is. Nem tudom a továbbiakban hogy alakulnak a dolgaink, de hiszek abban, hogy hozzáállás kérdése az egész. Az én hozzáállásomé. Nekem kéne megváltoznom, és csak utána gatyába rázni a fiamat. És ez igen nehéz. Általában egyedül vagyok velük, az apjuk most is hetek óta külföldi kiküldetésen van, és talán 2 hét múlva ér csak haza.

A fiamat ma ebéd után elvitték anyukámék, jövő hétvégén jön csak haza. Már most hiányzik, de nagyon élvezem a csendet.

Ha nem vinnék el néha a fiamat, már tuti megjártam volna párszor a pszichiátriát.

A kisebbet is elviszik sokszor, de őt csak 1 napra. Vinnék tovább is, hogy én is szusszanhassak, de Ő tartós beteg, állandó gyógyszerekre szorul, így nem engedem, de nem is vállalják. Engem ez is kiakaszt idegileg, hogy a kicsi beteg. Sokáig nem is akartuk a 3. babát, pont ez miatt, de aztán kiderült hogy nem örökölhető, nem genetikai, így mertünk belevágni.

A bébiszitter vagyok! Örülök, h segíthettem! :) Nagyon nehéz az elején, tényleg van, hogy 5 perc büntiért két órát kell harcolni, de ha következetes vagy és kitartasz a döntésed mellett, legyen az bünti vagy ígéret betartása, meghozza gyümölcsét. Én ültem anyukával 3 órát mire a pöttöm befejezte a visítást és bealudt (csak Anyával volt hajlandó elaludni 4 évesen a kanapén, a kiságyat torlasznak használta, ha nem akarta, hogy az anyja bemenjen hozzá. Egy hétbe telt, mire visszaszokott az ágyába, egy hét múlva pedig időben, kb parancsszóra aludt el). Szóval muszáj kitartani, különben szemernyit sem fog tisztelni.

Kérdező, tudom, h nehéz, de próbáld meg nem kivetíteni a saját gyerekkorodat a kis családodra. A fiad nem a bátyád, ugyanúgy ahogy te sem vagy az anyád, máshogy gondolkodsz, tervezel, teljesen más ember vagy. Ezekre a félelmekre a gyerekek hiperérzékenyek, és ha félsz, nehogy olyat csináljon, mint a bátyád, juszt is meg fogja tenni. Ne hasonlítsd magatokat senkihez!

Játszóteres dologról eszembe jutott hogy kihagytam egy fontos részletet. A bünti előtt figyelmeztetni kell a gyereket hogy korrigálja sas a viselkedését és ha ez nem megy, vagy csak azért sem hallgat rád, akkor jöhet a büntetés. Játszótéren felmászik valahova, dícsérd meg és biztasd, hogy jöjjön le egyedül, mutassa meg Anyának, milyen ügyes. Elkezd szirénázni hogy vedd le, mondd neki nyugodt mély hangnemben hogy ha szépen kéri leveszed, de a további ilyen viselkedés nem helyén való és bünti jár érte. Ha előtte volt már betartott büntiben 85% hogy abbahagyja és lejön magától. Ha nem hagyja abba, akkor szépen hazamentek és leüli a büntit. KITARTÁS! Ne engedd, hogy felhúzzon, te vagy a felnőtt, a te szabályaidat kell betartani, nem az övét!

Játékrombolás= játékmegvonás--> tombolás (értsd más dolgok rongálása, amiért elvetted a játékát)=bünti. Ha ezután szót fogad akkor visszakaphat EGY darab játékot. Ha továbbra is jól viselkedik, visszakaphat még egyet és így tovább.

A másik gyerekedre is szakíts legalább egy órát, amikor csak vele foglalkozol. Ez nagyon fontos! Ne hagyd magára, mert ő is elkezd majd olyanokat csinálni, ami nem helyénvaló, vagy nem egészséges, csak, hogy rá figyelj. Nekem volt egy ikerpárral dolgom, szöges ellentétei voltak egymásnak. A jámborabb, amikor Anya már napok óta csak a másikkal foglalkozott, egyszerűen elájult. Semmi baja nem volt, Makk egészséges, amúgy virgonc gyerek volt. Sokáig figyeltem és mindig kivárta a legdrámaibb helyzetet és akkor ájult el. Mímelés volt az egész. Ekkor Anya változtatott a napirenden és az ájulós gyerekkel minden nap csináltak vmit közösen, amikor a problémásabb nem volt ott. Az ájulások, mintha elvágták volna, megszűntek.

Ami a pénzt illeti. Nem baj, ha anyagias vagy, de ne próbáld (és Apa se) megvásárolni a fiadat! Ideig-óráig eredményes lehet, de utána még követelőzőbb lesz. Jutalmazzatok inkább matricával, ha összegyűlt tíz jó matrica, csináljatok egy közös progit ahol a gyerekek közösen, jól érzik magukat. Ez akár lehet egy mekizés ahol van ugralda, vagy állatkert, vagy olyan aquarium (nem jut eszembe magyarul) , ahol nagy halakat lehet nézni, ismerkedni a vízi világgal és fagyizásba torkollik az egész. :)

Még egy fontos dolog! A szabályokat egyeztetni kell Apával is, nem írhatjátok felül a másik módszerét! Üljetek le, írjátok össze, hogy milyen viselkedésért jár bünti (szobában labdázás, feleselés a másik ütlegelése, stb) és miért jár jutalom (hiszti nélküli bevásárlás, önzetlenség, a másikkal való normális hangnem, stb). Ezt akár emailben is megtehetitek, a lényeg, hogy a módszer, a szabályok ugyanazok legyenek. Így nem fog a gyerek egymás ellen használni titeket.

Huhh, megint jó sokat írtam, bocsi, de remélem tudtam segíteni!