Képtelen vagyok nevelni a 4,5 éves gyerekemet?

40: "Egy valami rögtön feltűnt a válaszokból. Mindig a nagy testvér a problémás?"

Jogos a kérdés, igazad van, tényleg ez van a válaszokban...

Én is írtam az enyémről, nálunk is a nagyobb a problémásabb. Barátnőméknél van egy nagyon nehezen kezelhető gyerkőc, anyuka szenved vele is, ott ő egyke.

A gyerek néha sérelemként éli meg, hogy abba kell hagyni a játékot és el kell indulni kezet mosni, vagy vacsorázni, vagy lefeküdni.

Cserébe ő is szeretne sérelmet okozni. Ha eléri, hogy kijöjj a sodrodból, és hisztériázol, kiabálsz vele, vagy megütöd - akkor sikerélménye van. Sikerült sérelmet okoznia neked.

A feleségemmel ellentétben én nem jövök ki a sodromból még akkor sem, ha hulla fáradtan érkezek haza a munkából, és a gyerekek rajtam próbálgatják a határokat, hogy meddig mehetnek el...

Szigorú és következetes vagyok, a hisztivel nem érnek el nálam semmit.

Egyszer, amikor nagyon szófogadatlan volt a legnagyobb, több nagy dobozba összepakoltam az összes játékát, és felvittem a padlásra. Azt mondtam, hogy ha szófogadó lesz, és elsőre teljesíti az anyja kéréseit, akkor másnap visszakaphatja.

Azóta elég megemlíteni a padlást.

Amúgy a gyereket szeretni kell elsősorban és nem nevelni.

Bár különösebben nem szeretem Müller Pétert, nekem sokat segített a következő pár mondata:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

BOcsánat,hogy beleszólok mivel érdemben segíteni nem tudok de az elején írtad,hogy a testvéreivel jól kijön és a papírjára is azt írták,hogy "többemberes gyerek".

Ez a kifejezés azt jeleni,hogy egy ember kevés hozzá tehát több embernek kell vele foglalkoznia ,minimum a két ember kell ahhoz,hogy kordában tartsa vagy foglalkoztassa.Ha az egyik kidőlne... :) Tényleg nem okoskodásból...bocsi..

Korábbiakban szó volt az étrendről. Nos, az én kisfiam is elég nehéz eset (és ő is kettő közül a nagyobb). Hisztis, akaratos, sokszor nem fogad szót, hangoskodik, bántja a kistestvérét. Nálunk jelentős javulás következett be, amikor beszüntettem a gyümölcslevek rendszeres fogyasztását, pedig édességeket, nasikat már előtte sem kapott. Most sem egy angyal, de megfigyeltem, hogy ha édeset eszik pl. anyukámnál, utána szinte megkergül. Úgyhogy vizet iszik most már, és ritkán kap cukros ételeket.

A kisfiamnál egyértelműen a testvérféltékenység a legfőbb probléma, állandó figyelmet követel, attól is kiakad, ha tisztába teszem, vagy etetem a kistesóját. Családi napközibe jár egy ideje és nagyon jól érzi ott magát, beilleszkedett és jól viselkedik. Akkor a legnehezebb vele, ha körülötte vagyok, és/vagy valami baja van: éhes, fáradt vagy beteg.

Arra már rájöttem, hogy muszáj nyugodtnak maradnom, bármit csinál, és a fizikai büntetés legtöbbször csak ront a helyzeten. Ami bevált, az a figyelemmegvonás, és jó viselkedés esetén dicséret. Sajnos a férjem nem ért egyet az én módszereimmel, van, hogy odacsap vagy kiabál vele, de ezzel azt érte el, hogy még anyásabb lett, és mindent csak velem akar csinálni.

Én is igyekszem sokat játszani a fiammal, kettesben programokat csinálni stb., de úgy tűnik, neki csak az lenne elég, ha folyamatosan vele foglalkoznék, ami persze lehetetlen. Nagyon okos kisfiú, talán túlságosan is, de vannak furcsaságai, amik autizmus gyanúját vetik fel, ezért tervezem kivizsgáltatni a közeljövőben.

Nekem a Gyermekekre hangolva (Gary Chapman, ha jól emlékszem) adott jó ötleteket, hogyan adjak elég szeretetet a kisfiamnak (ölelés, odafigyelés, szívességek, közös tevékenységek, apró ajándékok). Fontos, hogy minél több szeretetet kapjon tőled, ne érezze magát tehernek, nyűgnek, hanem a család értékes, fontos tagjának. A kisfiad már elég nagy, hogy bevond őt a házimunkába, adj neki minél több teendőt (asztalterítés, teregetés, viráglocsolás, háziállat megetetése stb.), és ha segít, dicsérd meg minden apróságért.

Most ennyi jutott az eszembe. Én sem vagyok egy szuperanyu, egyetlen ismerősömnek sincs ilyen nehezen kezelhető gyereke, úgyhogy megértem a helyzetedet. Ne hagyd el magad, és ne add fel, bármit is csinálsz, bármilyen módszert alkalmazol, nem fog azonnal megjavulni a fiad.

Bébiszitter vagyok. Sajna még mindig Angliában vagyok, így csak ilyen szájbertéren keresztül tudok segíteni, ha tudok. Igen, van egy lassan 8 hónapos kislányom, akit az anyósom minden lehetséges módon megpróbál elkénesztetni (pl nyivákolásra azonnal felkapja, hogy "jajj, már nem akarsz kúszni-mászni, ugye?" (???)) igazából nagyon jó gyerek, csendesen kíváncsi, csak akkor nyafizik, amikor éhes én meg kaja helyett előbb megfürdetem. :)

A gyerekek játék abbahagyása végett érzett sérelem azért van mert "derültégből villámcsapásként éri őket", hogy haza kell menni a játszótérről, vagy hasonlók. Erre jó módszer, ha beszélő órává válsz, és negyed órával, tiz perccel, öt perccel az indulás előtt szólsz, hogy mingyárt indultok haza. Vagy vacsi van, még 15-10-5 perc tévézés. Fogmosás, lefekvés előtt ugyanez, de pl reggeli, ebéd vacsora előtt is figyelmeztetni kell őket, hogy mi következik, hogy felkészülhessenek magukban a váltásra. Ha éppen elmerül a legózásban és te hirtelen közlöd vele, hogy kézmosás és vacsora van... Azonnal! akkor ő "pánikba" esik, hogy jajj, de még nem fejeztem be a robot karját, és már indul is a hiszti. Viszont ha figyelmezteted, hogy Zalán, 15 perc múlva vacsi, aztán tíz perc múlva, aztán öt perc múlva, akkor bár az elején nem fogja tudni, hogy mit jelentenek a számok időben, de egy idő után beáll a belső órája.

Édesség: napi kétszer max, akkor is inkább délelőtt. Mert hát kell a cukor a gyerekeknek, hiszen ez a hajtóerejük, az olaj a tűzre, vagy vmi hasonló mondás... Régen beszéltem magyarul, bocsi. :) a lényeg, hogy du. 4-kor legyen az utolsó édesség, az kitart max hat órát, a mennyiségtől függően. Ne felejtsük el azonban, hogy minden szénhidrát tartalmú étel, cukorrá vagyis energiává alakul, így vacsira banán, vagy lekváros kenyér ugyanúgy "káros", mint a puding, csipsz, csoki, kakaó, stb. Nyilván, nem lehet egyszerre megvonni az összes nyalánkságot, kivéve ha extrém mennyiségről van szó. De pl uzsira a somlóit, pudingot, stb le lehet cserélni gyümölcsre, vagy joghurtra, ami még is csak kevesebb szénhidrát, mint egy vaníliás puding. Somlóit, egyebet kapjon ebéd után, akkor vagy elálmosodik a sok cukortól, vagy felpumpálódik, és mehettek "örjöngeni" a kertbe, parkba.

Annak, akinek a férje nem ért egyet a módszerekkel. Ezért mondtam, hogy közösen kell meghozni a szabályokat, kidolgozni a nevelési módszert, hogy egyik szülő se írhassa felül őket a gyerek javára, ill a gyerek ne tudja kihasználni az ehyik vagy másik engedéknyebbségét.

Nyilván nem azèrt hozzuk a szabályokat, és alkalmazunk nevelési módszereket, mert ez nekünk jó. Pontosan azért, mert a csemeténknek akarunk jót, hogy boldog, kiegyensúlyozott kisgyerek legyen, akinek az élete nem folyamatos hisztikből, dühkitörésekből és lelki-fizikai sérelmekből álljon. Ha az emberek szabályok nélkülélnének, káosz lenne, mindenki ütné-verné esetleg meggyilkolná a másikat, hogy ő maga megkaparintson, vagy megtartson magának valamit. A szabályok azért kellenek, hogy mi magunk biztonságban érezzük magunkat, hogy tudjuk, bizonyos határokon belül azt csinálhatok, amit akarok, senki nem korlátoz semmiben. De azokat a határokat nem szabad átlépni. Ugyanúgy, ahogy a felnőttek is ha szabálytsértenek, büntetés jár érte, így a gyerekeknek is rájukszabott "törvények" kellenek. A figyelem-, édeség-, játék-, tévémegvonás nem azonos a szeretetmegvonással. A csúnya viselkedésért büntetés, a jó viselkedésért dícséret, jutalom jár. E a felnőttek világában is így van, és ha így járunk el, akkor valójában a nagybetűs életre készítjük fel poronytunkat, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerekekből boldog, kiegyensúlyozott felnőttek legyenek.

Még egy dolog, ha a gyerek beteg, a szabályok nem érvényesek, de ezt vele nem kell tudatni. Nem kell ekkor és ekkor enni, hanem amikor jól esik és kívánja. Nincs "amíg meg nem eszed, addig nem kelsz fel az asztaltól" (ez egyébként sem egy jó módszer), és nincs büntetés azért amiért hisztizik, hiszen nem érzi jól magát, ilyenkor engedett a nyafogás. :) ha beteg a kölök, az első és legfontosabb, hogy minél hamarabb, és minél kevesebb kellemetlenség árán meggyógyuljon. Vigyázni kell azonban arra, hogy ha már meggyógyult akkor idejében visszatérjünk a szabályokhoz, a megszokott napi ritmushoz.

A napi ritmus is nagyon fontos, hogy a gyerek tudja mikor mi következik. Voltam olyan családnál, ahol abszolút káosz volt. Mindig az volt, amit a gyerek akart, hajnali hétkor játszóterezés, ebédre fagyi, filmnézés közben vacsora, fürdés közben meseolvasás, és még sorolhatnám. Azt csináltuk, hogy kitaláltunk egy napirendet, hánykor van reggeli, utána mit csináljunk, hánykor van tízórai, ebéd, uzsi, vacsora, a köztes időket mivel töltsük ki, ki mikor, hogyan foglalkozzon a gyerekkel. A nap legintenzívebb része dêlutánra le kell hogy csituljon. Pl délelőtt, reggeli után játszóterezés, rohangálás, úszás, sárkányeregetés, kincsvadászat, stb. Tízórai után pihi, vagy rajzolás, legózás, gyurmázás, egyéb kreatív dolgok. Ebéd után vagy alvás, vagy még egy kis aktivitás, pl bevásárlás feladatokkal ellátva, avgy közös takarítás, torta készítés másnapra, nagyilátogatás, kutyasétáltatás, barkácsolás. Uzsi után lehet tévézni 1-1,5 órát de inkább egy órát csak. Aztán vacsi-fürdés (vagy fordítva, ki hogy szokta meg), meseolvasás, és alvás. Ez csak egy példa, de a fő csomópontok az étkezéseknek kell lenniük, amik nagyjából mindig ugyanakkor vannak, így könnyebb szétosztani a programokat. Az uzsi utáni tévézés persze kiváltható apával való hancúrozással is, vagy akár vers/dal/mondóka tanulással is. Én nagyon tévéellenes vagyok, amióta a köpdösős gyerekeknél voltam és ott egész álló nap ment a tévé, akár nézte vki akár nem. Olyan fejfájásom lett nap végêre, hogy majdnem elsírtam magam. :)

Szóval a napi rutin fontos, nem véletlenül van az, hogy az oviban a gyerekek tudnak viselkedni, hiszen ott is van egy rend, amit követni kell és mindig ugyanúgy ismétlődik, ami a gyerekeknek biztonságérzetet ad, mert tudják mi után mi következik.

Ha másképp nem megy, akkor egy nagy rajzlapra felírhatjuk a napirendet és kiragaszthatjuk egy jól látható helyre. Ezt megtehetjük a szabályokkal is egy külön lapon egy másik helyen. De lehet jutalomtáblát is csinálni, amire lehet gyűjteni a matricákat egy egy jól viselkedés után. Csak olyan magasságba kell tenni, ahonnan a kis komisz nem tudja letépni! ;)