Hiperaktivitás, ADHD, és egyéb kitalált "betegségek". Bővebben? Lent.

Én sem mond tam, hogy semmi nem létezik, persze, van. De rengeteg van, amik miatt gyógyszerrel tömik a gyerekeket, és így lesznek a "tömegemberek", a zombik.

De általában, ha ilyet mondok, én szemét rossz vagyok. Pedig senkit nem akrok megbántani, de pl hiperaktív gyerek- nem azt mondom, hogy nincs- de mondjuk 10- ból 1 aki tényleg az, és nem csak rámondák (és lehet, hogy sokat mondok)

Súlyos hiperaktív gyerekeket tanítottam, többüket gyógyszerezni kellett. A fő probléma az nálunk, hogy 1. olyan belső feszültségben élnek, amitől ők maguk is szenvednek (tehát állandóan mozog például a kezük-lábuk, még álmukban is, szeretnének, de nem tudnak leállni). Ehhez hozzájön egy állandó közlési kényszer, tehát pl. órán bekiabál, mert nem bírja megállni, hogy ne mondja a választ, ha tudja. 2. Nem látják a tetteik következményeit, vagy ha látják is, nem tudnak tenni ellene, egyszerűen muszáj megtenni azt, ami az eszébe jut. Ebből pedig jönnek a veszélyes helyzetek, súlyos szabályszegések. És itt nem olyanról van szó, hogy ejnyebejnye jár érte, hanem pl. megállítja a metrót, mert az milyen jó ötletnek tűnik, vagy pisztolyt hoz az iskolába...

Az ilyen gyerekeket a társaik sokszor utálták, kiközösítették mert folyamatosan sodorták magukat és másokat nagyon kényelmetlen szituációkba. Volt, akit gyógyszerezni kellett, annyira kibírhatatlan volt (számára is!) az állapot. Sajnos ezekhez a gyógyszerekhez könnyű hozzászokni, és néhány év után már teljesen hatástalan. Ha időben váltottak gyógyszert, akkor újabb pár évre elviselhetővé vált a helyzet.

Azt tudom, láttam, tapasztaltam, hogy a hiperaktivitás nagyon is létező probléma, nem csak annyiból áll, hogy mozgékony egy gyerek, hanem tényleg szabályosan "vibrál", folyamatos belső feszültségben él, ami neki is rossz! Ezt a gyerekek is elmondták, és azt is, hogy a gyógyszerektől ez a feszültség csökken, jobban érzik magukat, vissza tudják fogni a kényszeres mozgásokat, bekiabálásokat, a cselekvési kényszerüket, ami miatt folyton bajba kerülnek.

Volt egy tanítványom, akit ugyan diagnosztizáltak (nagyon súlyos hiperaktív volt, állandóan mozgott mindene, és nem látta be a tettei következményeit). Szóltunk az anyukának, ő hárított: nincs az ő gyerekével semmi gond. A fiú két hónap múlva csinált egy "aprócska" hülyeséget és belehalt. Én ennyit tudok hozzáfűzni a "nem létezik a probléma" tárgyköréhez.

Tudom, hogy ez most sokaknak nem tetszik, de szerintem az ossza az észt hiperaktivitás témában, aki látott már súlyos hiperaktív gyereket tartósan, közelről, és meghallgatta, hogy ő hogy érzi magát a saját bőrében...

A hiperaktivitást is több csoportra osztják. Bizonyos esetekben igazolható organikus ok, szervi (neurológiai elváltozás), gyógyszert jellemzően CSAK ezekben az esetekben írnak fel. (Azért írom, hogy jellemzően, mert pszichiáter és pszichiáter között is van különbség, de szerencsére ma már ez az általános gyakorlat. A szülőnek pedig mindig joga van visszautasítani a gyógyszeres kezelést, attól még az egyéb kezeléseket (fejlesztéseket) elfogadhatja.)

A csoportosításod azért nem helytálló, mert az autista gyerekekre sem feltétlenül jellemző a nyugodtság, sőt, gyakran a hiperaktivitáshoz nagyon is hasonló tüneteket mutatnak. Sőt, az is előfordul a szakirodalomban, hogy egy gyerek egyszerre(!) autista és hiperaktív, a kettő nem zárja ki egymást.

Azt mondjuk nem értem, mi bajod lehet abból, ha szakember látja a gyereked? Szerinted kényszergyógykezelik majd? Egyáltalán nem. Vagy kizárják a hiperaktivitást, vagy kap egy olyan sajátos nevelési igényű státuszt, ami az intézményt arra kötelezi, hogy a gyerek igényeinek megfelelően foglalkozzanak vele. Tehát pont hogy nem betörni akarják, hanem megérteni és elfogadni.

De kérdezek valamit: ha átviszed máshova, és ott is azt mondják, hogy vidd szakemberhez, akkor mit teszel? Vagy ha majd az iskolában is ezt mondják? Mert általában ez szokott történni... Nem biztos, de nagyon valószínű, hogy legkésőbb az iskolában kötelezni fognak arra, hogy vidd el a tanulási képességvizsgálóba - ilyenkor már nem a szülőre bízzák, hanem ők küldik el a gyereket, kell a szülő aláírása, de ha nem működsz együtt, akkor gyermekvédelmi eljárást kezdeményeznek, súlyos esetben még odáig is fajulhat a dolog, hogy a gyermeket kiemelik a családból, ha a szülő nem működik együtt a gyermek kivizsgálásában a számára törvény által biztosított lehetőségek nyújtásában. Vagyis a gyógyszeres kezelést vissza lehet utasítani, bár bizonyos esetekben (ahol organikus okok állnak fenn) nem biztos, hogy ez jót tesz a gyereknek. Tehát ha CSAK a gyógyszerektől tartasz, az ne tartson vissza attól, hogy szakemberhez fordulj, mert a gyógyszerezésre senki nem kötelezhet. De a kivizsgálásra és a fejlesztésre igen.

"Ha nem elég aktív, akkor autista" - a családban van egy autista kisfiú, hát rá mindent lehet mondani csak azt nem hogy nem aktív, amolyan igazi rosszcsont

A "jól nevelt", "normális" gyerekek, akik hajlandóak voltak feláldozni önmagukat a "szocializáció oltárán", tehát, akiket már "betörtek".

tehát pl a kisfiam, ő ugyanis se nem auti, se nem ADHD, gondolod, hogy 3 éves korára "betörtem" és kellőképpen szocializáltam itthon, így mire elérte az óvodás kort, jól nevelt, normális gyerek lett belőle, előtte meg az első két csoport valamelyikébe tartozott, csak jól sikerült a betörés, így ovira lenyugodott?

hihihihi.... ezt te tényleg komolyan gondolod?

a saját gyereked érdekében kellene elvinni őt kivizsgálásra, ha az óvoda ezt javasolja

elhiszed hogy nem szórakozásból mondják? hogy láttak már pár gyereket és van összehasonlítási alapjuk? hogy ők a gyerekek, a te gyereked érdekében teszik a dolgukat és fogalmaznak meg véleményt?

neked is tenned kellene valamit a gyerekedért, amíg nem túl késő