3 éves gyermekem nem motiválható, dacos, és semmi sem érdekli. Mit rontottam el, mit kéne tennem?
3 éves, és alig-alig beszél. Elindultunk mindenféle vizsgálatokra vele. Eddig semmit sem találtak.
Illetve ma a beszédfejlesztő központban voltunk a pszichológusnál. Ő azt mondta, hogy alapvetően nem is a beszéddel van baj. (Amit mondasz egyébként mindent hibátlanul visszaismétel, csak nem akar válaszolni.)
Hanem azzal, hogy semmi sem érdekli, és ami nem érdekli, azzal nem is hajlandó foglalkozni. Iszonyú dacos, és akaratos. Átirányított minket a nevelési tanácsadóba.
Teljesen el vagyok keseredve. Igen, nagyon problémás gyermek volt már az elejétől kezdve. Engem sajnos nagyon kikészített, bevallom sokszor nem volt hozzá elég türelmem.
2,5 éves koráig nem volt egy átaludt éjszakánk, a szoptatással is megkínlódtam.
Azt én is észrevettem, hogy ami nem érdekli, azzal nem hajlandó foglalkozni, gondoltam is, hogy az iskolában lesz vele majd elég bajunk. Nem tudom, hogy hogyan segíthetnék ezen, vagy mit rontottam el?
Miért van az, hogy a korának megfelelő játékok nem nagyon érdeklik? Nem kirakózik, nem épít, nem rajzol. Csak az autóit tologatja egész nap.
2 hónapja járunk oviba. A dacra egy jó példa, hogy 1 hónapig nem volt hajlandó az oviban pisilni, ezért délben el kellett hoznunk. Most már ott alszik, de mondják, hogyha rájön a hiszti, semmivel nem tudják megnyugtatni.
Szóval jelenleg az a diagnozis, hogy adott egy nagyon rossz természetű gyermek, akinek a dacát nem tudtuk kezelni, és egyáltalán nem érdeklődik a környezete iránt, nagyon nehezen motiválható.
válasza: válasza:A gyógyszerezést inkább a hiperaktív, viselkedészavaros stb-nek titulált gyermekeknél gondoltam.
Akinek autista a gyermeke bizonyítottan, mikor jelentkeztek a tünetek? Mert nem egy helyen összefüggést említenek az autizmus és az MMR oltás között. [link]
Egyébként unokatestvérem kisfia érintett ebben a hiperaktív történetben. Kb. 2éves volt, amikor elváltak a szülei, elkezdett hisztisebben viselkedni, majd jött egy új pár unokatesómnak és a kistestvér. Utána lett igazán "hiperaktív", ez 4éves kora táján volt. Amikor iskolába került, elküldték nevelési tanácsadóhoz, majd pszichológushoz, és hiperaktivitást állapítottak meg nála, és a neve mellé bekerült a naplóba az SNI jelzés...
Egy ideig csak havi rendszerességgel kellett hordania unokatesómnak a pszichológushoz, majd amikor elkezdte a 6. osztályt, felírt neki egy enyhe nyugtatót... Egy 12 éves gyereknek. Ezt 1 éve szedi napi rendszerességgel. Az enyhe nyugtatótól csak csücsül a szobájában, csendesen elvan, igazi "mintagyerek", akinek néha dühkitörései vannak. Emiatt úgy néz ki, kapni fog mégegy gyógyszert (már előrebocsátotta unokatesómnak a pszichológus), amivel a dühkitöréseket kezelik... Tehát, ha minden "jól" megy, 14éves korában már 2féle tudatmódosító szert fognak vele szedetni...
Másik unokatestvérem is érintett, bár ő nem a hiperaktivitás témában. 18éves volt, amikor elköltözött otthonról, hogy kipróbálja magát, majd 1 év múlva egész más ember jött haza, olyan, aki visszaszól a szülőknek, megkérdőjelezi, amit mondanak, majd ha nem sikerül dűlőre jutniuk, akkor elkeseredik. (szerintem ez természetes) No, a "kedves" nagybátyámék egy ilyen veszekedés alkalmával orvost hívtak hozzá (mert jajaj, vissza mer szólni, és nem hagyja magát, hanem kiáll az igazáért), és az orvos bevitette pszichiátriára. Ott benyugtatózták, majd 1hónap múlva hazaengedték 1fajta gyógyszerrel. Most 33éves, 8 különböző gyógyszert szedetnek vele, és havi rendszerességgel kell járnia kontrollra. Nem lehet ráismerni. Életvidám lány volt, most meg... A vicc az, hgy először nyugtatót kapott, majd mivel túl nyugodt volt, kedélyjavítót stb... Most már nem tud meglenni a "gyógyszerei" nélkül, 14-15év alatt teljesen hozzászokott a szervezete.
Tavaly teherbe esett, de el kellett vetetnie a gyógyszerek miatt a babát. Valószínűleg soha nem lehet saját gyermeke, és mindez azért, mert annak idején ellent mert mondani a szüleinek. Ez elkeserítő.
Úgyhogy nem azt mondom, hogy garantáltan írni fognak fel valamilyen szert a gyermeknek (azonnal valószínűleg nem), de ahogy én tapasztaltam, eltelhet 5-6 év is a diagnózis felállításától az első "enyhe nyugtató" felírásáig. És ha a szülő nem áll a sarkára, és nem áll ki a gyermeke igaza mellett, akkor ki védi meg??
válasza:Lányom 2 éves koráig nem beszélt, csak néhány szót. Aztán lett a bölcsiben egy barátnője, két hét múlva folyékonyan beszélt. Szóval én a helyedben megpróbálkoznék az oviban kideríteni, kivel szeret a legtöbbet együtt lenni, velük szervezni közös programokat (autókázásokat), stb..
Minden gyerek kiválaszt egy tárgyat fiatal korában és utána ahhoz ragaszkodik. Lehet, hogy ő az autókat választotta ki... Szerintem, ha dacos, nem kell vele foglalkozni, megszokja, ha nem dacos, akkor kedvesek vagytok, a dacosságáról meg nem vesztek tudomást, mintha süketek lennétek. Lehet, csak hiányzik neki a figyelem és rájött, hogy ezzel ki tudja vívni a figyelmeteket :)
Amúgy az autizmushoz nem értek, de ha biztosra szeretnél menni, kizárhatod azzal, hogy megnézeted konkrétan erre szakosodott szakemberrel :)
Az oviban igazán nem mondanak rá semmit. Azt mondják beilleszkedett.
Kényszeres ragaszkodás van: a macihoz. 3 hónapos korában vettem neki egy macit, akkora mint ő. Csak azzal alszik, ha az nincs ott, nem alszunk. Szerintem ez még nem baj. Most visszük az oviba is, de mindig attól félek, nehogy ott hagyjuk, mert akkor egész éjjel fent leszünk.
Igazából én is két dolog között őrlődöm.
Bármennyire lehurrogjátok a kétkedő válaszolót, hajlok arra, hogy igaza van. Ha elkezdesz orvoshoz járni, nem nyugszanak, amíg nem találnak valamit.
Viszont ha tényleg baj van, jó lenne időben észrevenni.
De tudják-e ennyi idősen? több helyen olvastam, hogy az autizmust 4-5 éves korban diagnosztizálják pontosan. Addig csak gyanú van. Na, én is gyanakszom, hogy valami nem oké, tornára járunk, meg logopédushoz, szerintem ennél többet akkor sem tudnánk tenni, ha még 10 szakemberhez elviszem.
Sokan mondják, hogy ne nyugtalankodjak, nincs semmi baj, mert sok gyerek nem beszél 3 éves koráig. Ő beszél, csak senki nem érti.
Az érdeklődéssel meg az a bajom, hogy azért ennyi idősen már több dolog iránt kéne érdeklődnie. És a gyermekpszichológus szerint itt van a baj, mert nem érdekli, ezért nem tanul meg beszélni. Pl. a zsip-zsup kenderzsuppot elkezdtük játszani, az jót tesz az agyi fejlődésnek állítólag. 2 nap alatt megtanulta a mondókát, és kívülről fújja. De a nevét nem mondja, még mindig.
válasza:A "kétkedő válaszoló" vagyok. :)
Az én kislányom nemsoká 4 éves lesz, rengeteget beszél, énekli a mesében meghallott zenéket hibátlanul, a látott mozdulatokkal együtt, ha van versike a mesében, azt is hipp-hopp kívülről fújja, de a páromon és rajtam kívül nem igazán érti más... Viszont az oviban tanult mondókákat nem hajlandó mondani a többiekkel, dalokat sem, egyszerűen azért szerintem, mert nem elég izgalmas számára. 3dologgal hajlandó foglalkozni: a Duplozással, a színezéssel (mindig 1 színnel mindent, de azt nagyon aprólékosan), illetve az üres papírokat szeretni vagdosni kisollóval. A többi idejét a szaladgálás, a mindenre felmászás, és a kergetőzés/bújócska teszi ki. Már írtam, hogy ezek miatt akart minket elküldeni az óvónő nevelési tanácsadóhoz... Nem értem még mindig, hogy miért lenne probléma az, hogy az autózás köti le... Szerintem fokozatosan lehetne bővíteni a tevékenységeit, ha eköré építed (pl. autókat színezni, rajzolni, autót építeni kockából, és azt tologatni, gyurmából autókat készíteni, kivágni papírból stb.) Lehet, hogy egy kis őstehetséggel van dolgod, sosem tudhatod előre, szóval csak fel a fejjel! :) És ne hagyd szerintem, hogy elbizonytalanítsanak, bízz magadban és a megérzéseidben, hiszen Te vagy az, aki a legközelebb áll hozzá, így szerintem Te vagy az is, aki igazán a segítségére lehet, nem pedig egy idegen, akkor sem, ha ezt tanulta évekig...
válasza:Én auti szülő vagyok. Szóval mi van, ha 3 évesen megkapja a diagnózist:
1. GYES-t kapsz, 10 éves koráig, ami mellett korlátlanul dolgozhatsz. Emelt családi pótlék, MÁK-kártya (ingyenes vagy 90%-os utazás, félárú ebéd, ingyen vagy kedvezményes belépő egy csomó helyre). De ha te szeretnéd zsebből fizetni a nem olcsó fejlesztéseket, mikor ezt megfinanszíroznák neked, hát tedd...
2. Az oviban az autik három főnek számítanak a létszámban, emelt normatívát kapnak, amiből fejlesztőket kötelesek foglalkoztatni (gyógypedagógus, asszisztens, stb.). A gyerek kapna heti 3 óra fejlesztést intézményen belül. Hát, úgy nagyjából ennyit számít a diagnózis, plusz még annyit, hogy az oviban tudják, hogyan kezeljék, ha olyanok az óvónők, elolvasnak néhány szakirodalmat, és nem problémásnak könyvelik el a gyereket, hanem elfogadják az állapotával együtt és fejlesztik.
Nálunk a diagnózissal megváltozott minden. Addig egy problémás, verekedős, agresszív gyerek volt, most a csoport kedvence, rengeteg baráttal. Persze szerencsések is vagyunk, ezt nem tagadom. De nálunk egyértelműen a diagnózis óta van töretlen javulás, fejlődés.
válasza: válasza: válasza:Nem azt mondtam, hogy megéri. Azt mondtam, hogy HA a gyerek autista, akkor a diagnózis nagyon "megéri". Anyagilag is (nem azért, mert ebből élünk, hanem mert rengeteg fizetős fejlesztés van, amit saját zsebből nem tudnánk kifizetni, de a GYES meg a CSP fedezi). Plusz, mivel biológiai érdeklődésű Aspergeresem van, rengeteget járunk állatkertbe, múzeumokba, és nem mindegy az sem, hogy mennyiért.
Hasonlóképpen az ovi, iskola: ha egyszerűen csak rájuk lőcsölöm a problémás gyereket, anélkül, hogy tudnák, mivel állnak szemben és megkapnák a törvényben előírt segítséget, azzal a pedagógusokkal cs*szek ki. Mert nekik sem mindegy, hogy a problémás gyerek mellett még 20 vagy 25 másikra kell figyelniük, és mondjuk még gyógypedagógus is fejleszti. Nekem az óvónők elmondták a diagnózis előtt, hogy "nincs eszközük" a gyerekhez, egyszerűen fogalmuk sincs, mit kellene vele kezdeni. Aztán, amikor lett diagnózis, akkor elolvastak pár szakirodalmat, és megértették, megtanulták kezelni a maga módján.
Egy autista gyereket "belökni" egy óvodába, iskolába az állapotának ismerete nélkül, számomra pont olyan, mintha egy vaktól azt várnánk el, hogy fehér bot vagy vakvezető kutya nélkül közlekedjen. Egyszerűen elvesszük a gyerektől a lehetőséget, hogy megértsék és elfogadják őt olyannak, amilyen.
Nálunk az oviban nem vesznek fel autista gyereket, mivel van a közeli nagyvárosban autista ovi. Mivel én 80 km-re dolgozom innen, a férjem meg busszal jár dolgozni, nem nagyon tudnánk megoldani azt, hogy oda hordjuk a gyereket.
Persze, ha autista, akkor valahogy megoldanánk.
De még mindig nem gondolom, hogy az, mivel a gyerek kommunikál a társaival és a környezetével, még ha nem is szavakkal. Az autista barátnőm kisfiának a védőnő már 1,5 évesen mondta, hogy vizsgáltassa ki, mert gyanús. A normál oviba nem tudták beszoktatni.
Az eredeti kérdésre visszatérve.
Ma elvittem én a tornára. Kb. 10 perc után kijelentette, hogy mész haza. Tehát nem apával volt a baj. Mondtam, hogy nem megyünk haza, hanem tornászunk. Kirohant a teremből. Próbáltam erőszakkal visszavinni. Sírás lett belőle, elvágta magát. Nem tudtam vele mit kezdeni. A végén a tornász azt mondta, hogy ne adjam fel. És hogy elrontottam a nevelését, mert lám, megint a gyereknek lett igaza. Kérdeztem tőle, hogy akkor mégis mi a fenét tudtam volna csinálni? A hajánál fogva rángassam végig a tornatermen? Vagy mit? Erre az volt a válasz, hogy én vagyok az anyja nekem kéne tudni motiválni. Mondjuk ígérjek neki ajándékot, ha megcsinálja. Még ha értené! Egyébként sem vagyok híve ennek az ajándékozás dolognak, ne azért legyen jó a gyerek, mert ajándékot kap. Megint kiakadtam erre az emberre, ez nem volt segítség. Szerintem nem megyünk oda többet, inkább megpróbáljuk a TSMT-t.
A kérdés az, hogy ti mit tettetek volna a helyemben? Hogy lehet egy ilyen gyereket rávenni, hogy tornásszon?
A kötözködő kutyás válaszolónak meg annyit, hogy nem a kritika a baj, hanem a stílus. Mert "a szegény gyereknek ilyen rossz anya jutott" jellegű válaszok nem viszik előre a problémát, kizárólag provokatívak. Jelentem is a moderátornak, hogy a kötözködés a célja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!