Szerintetek büntessem meg vagy verjem el? Mit csináljak ilyen rossz gyerekkel? Talán én rontottam el?

Hát megbüntetni/elverni semmiképp!

Két féle gyerek van:

az egyik az oviban kis angyal, otthon kidühöngi magát, a másik meg mint a kisfiad, otthon minta gyerek, az oviban pedig kiéli magát.

Nem lehetséges, hogy otthon nagyon szigorúan van fogva? Annyira igyekszik megfelelni, hogy aztán az oviban kiengedi a gőzt?

A verés soha nem jó megoldás, ezzel csak azt éred el, hogy a gyerek csalódik benned, és félni fog tőled, de a probléma nem fog megoldódni. Ha otthon jól viselkedik a kisfiú, akkor talán annak kellene utána járni, hogy mi lehet az oka az óvodai viselkedésproblémáknak, mert szinte egészen biztos, hogy van valami kiváltó ok a háttérben. Igyekezz beszélgetni a gyerkőccel, kérdezd ki, történt-e valami rossz vele, van-e olyan gyerek, vagy nevelő az oviban, akivel problémái akadtak, és az sem mindegy, hogy milyen helyzetekre reagált a fiad agresszíven. Ha eddig nem volt rá jellemző ilyesmi, akkor könnyen lehet, hogy konfliktusba került más gyerekekkel, és úgy érzi, csak így képes megvédeni magát. Az a gyerek ugyanis, aki alapjában véve nem verekedős, az nem kezd el egyik napról a másikra ok nélkül verekedni.

Ha te magad is megvered, azzal csak azt erősíted benne, hogy az agresszió jó problémamegoldási módszer. Ha arról beszélsz, hogy verekedni nem szabad, miközben épp őt vered, az minden, csak nem hiteles. Inkább mesélj neki arról, milyen csúnya dolog az erőszak, és ha már büntetni akarsz, akkor a jutalmat vond meg tőle.

Az, hogy vannak elvárásaitok, azzal nincs semmi baj. Főleg, amíg azok reális elvárások. Azonban nem csak azért vagytok szülők, hogy követeljetek, hanem azért is, hogy a gyerekek mellett álljatok, ha szükségük van rátok. Márpedig ha a kicsi fiúnak problémái vannak az óvodában, akkor talán az ő nézőpontját is meg kellene hallgatni, mielőtt pálcát törtök a feje felett.

A másik dolog, hogy nincsen két egyforma gyerek, és bizony nem minden gyerek alkalmas arra, hogy mintagyerek legyen. Van, aki szívesen tanul, de van olyan is, aki egy energiabomba, és hamarabb lesz belőle élsportoló, mint szívsebész. El kell fogadni a gyerek adottságait, és amellett, hogy segíteni kell neki, hogy sikeres felnőtté váljon, azt is engedni kell, hogy boldog, felhőtlen legyen a gyerekkora.

Az alapértékrendet alakítsátok ki, hogy mi az ami nagyon fontos nektek, hogy mindkét gyereknél elérjétek.

Az hogy szín ötös legyen, nem biztos, hogy annyira lényeges, és hogy elérhető mindkét gyerek számára.

Tesóm bármit megtanult, én viszont életemben nem voltam képtelen voltam szín ötös lenni. De örültek a szüleim másnak. Eltaláltam a sportot amit szivesen és sikeresen (nem élsportoló szinten ) de csináltam, ez nekem önbizalmat adott, jobb is lettem az élet többi terén is.

Hogy az oviban hogyan viselkedik, beszélj a tanárral, hogy egyik gyerek épp fordítva csinálja, otthon borzasztó, oviban minta. Ott próbálják ők igazgatni nevelően, ne pedig durván, biztos elfognak érni vele valamit, hiszen alapból nem olyan.

Sok türelmet nektek, és próbáljatok kicsit kívülről nézni a két gyereket, ne várjátok ugyanazokat az eredményeket. Két gyerek két élet két felfogás stb. Ne legyenek bűnözők az már lényeges, kitartani mindkettőt amellett stb.

Szerintem, nem kell túl komolyan venni az ovónéni panaszkodását, össze van zárva naponta legalább 20 gyerekkel frusztrált stb valószínűleg kicsit túloz.

Kérdezd meg miért csinálja ezt,én bevezetnék egy táblázatot melyben mondjuk az 4-5 dolog van ami rosszat csinál az oviban, ha aznap nem csinálta az adott dolgot akkor pipa, ha nem x, (hetenként) lennének a határok 6-7 pipa=új játék/csoki vmi jutalom

5-4 pipa=heti csoki/TV elvonás

3-2 pipa=Vmi nagyobb büntetés

A csúnya beszédet nagyon hamar eltanulják egymástól a gyerekek, ezen a téren szigorúbban fognám,de nem verném meg.

Olvass ezen a téren több könyvet segíteni fognak :D!

Szia!

Elsősorban nyugodj meg! Akármennyire „cikinek” is érzed, hogy „leszólják” a fiad, neked a gyerek mellett kell állnod, nem az óvónő mellett, mert csak így tudod megtalálni a mindenki számára jó megoldást.

Egyet tarts szem előtt: nem csak a te gyerekedre mondanak ilyesmit! Ez tán triviálisan hangzik, de nekem évekbe telt, míg le tudta vetkőzni az érzést, hogy az én gyerekem egy ördögfi, a többi meg mind angyalka. Aztán szépen rákérdeztem egyszer, hogy tényleg, ennyivel rosszabb lenne a gyerekem másokénál – és az óvónő meglepődve közölte, hogy ja, dehogy, csak hát nekem erről beszél, ugye. :)

Ha egy gyerek csak az óvodában nem viselkedik „megfelelően”, akkor azt ott is kell megoldani. Nem történt valami változás (új óvónő, új gyerekek, bármi)?

Azt gondolom, hogy otthon ezeket a dolgokat meg lehet beszélni a gyerekkel, de hogy megbüntesd vagy megverd ezért? Na ne már!

Egyrészt ha a gyerek alapból nem „kezelhetetlen”, akkor nagy valószínűséggel az óvónő nem jól bánik vele, azért vannak a gondok. Most nem arra gondolok, hogy rosszfej az óvónője, de lehet pl., hogy a fiad megszokta otthon és igényli a nagyon pontosan kimondott és betartatott szabályokat, és mondjuk az óvónőnek ez nem annyira megy.

Másrészt a késleltetett büntetés egy baromi egészségtelen és nem hatékony dolog.

A legfontosabb, hogy ne szégyenkezz és pironkodj, hanem próbáld meg kideríteni az okokat, kérj beszélgetést az óvónővel, kérdezd meg, mi hogy megy stb. Ezzel egyrészt ő is látja majd, hogy foglalkozol az üggyel, másrészt lehet, hogy kiderülnek dolgok.

Még valami: szerintem figyelj arra is, hogy ha a gyerekkel megbeszéled, milyen panaszok voltak rá, mindig hozz fel valami pozitívat is! Nem hülyék ugyanis a srácok, ha folyton azt hallják, hogy a Gizi néni már megint arra panaszkodott, hogy blablabla, kialakul bennük egy ellenállás vele szemben. No meg nem lehet úgy nevelni, hogy folyton azt mondjuk, mit NE csináljon, meg kell mutatni, mi a jó, mit csináljon a gyerek. Szóval kérd meg az óvónőt, hogy mondjon jókat is a gyerekről!

(Halkan jegyzem meg, hogy ha egy óvónő „rossznak” titulál egy gyereket, az már gázos, mert lehet, hogy rosszul viselkedik, de ettől még nem rossz az a szerencsétlen gyerek.)

Soha ne üsd meg a gyereket! Engem anyám rendszeresen vert 13 éves koromig, és mindig is túl szigorúan fogott. Soha nem is voltam gyerek, inkább egy mini felnőtt.

Hagyd a gyereknek, hogy gyerek legyen. Sose kösd még tudat alatt se feltételhez a szeretetet, szándékosan meg főleg ne! Csak ennyit mondok.