Mit tegyek, mit rontottam el? 2 éves két hós fiam (úgy tűnik) csak nekem hisztizik, üvölt. Nem hajlandó öltözködni, nem fogad szót. Próbáltam a szép szót, szidást, kézre csapást, üvöltést, fenekelést. Semmit nem használ.

Szia!

Tanácsot sajnos nem tudok adni, de én is érdeklődve fogom olvasni a válaszokat, mert az én fiam dettó ugyanez. Csak velem hisztizik, csak nekem nem fogad szót.

A gyermek a fejlődése során tanulja meg, mit szabad, mit nem. A szülő feladata megtanítani neki a korlátokat. Vannak számunkra evidens dolgok, pl megállunk a zebránál. Hiába mondja el a felnőtt ezerszer, a gyerek nem áll meg.

A gyermek egyrészt magára akarja hívni a figyelmet, lásd boltban viselkedés. Ilyenkor nem vele foglalkozol, hanem az árukkal, illetve ideges vagy, persze ezt ő is érzi.

Én alapjában véve a jutalmazást tartom célravezetőnek. Nagyon sokszor megdicsérem, már akkor is ha szépen jön mellettem az utcán. Számára ez pozitív visszajelzés, tudja, hogy jót csinált. Emellé bevezethető még a játékos öltözködés, egy kicsi versenyt is be lehet vezetni pl: ki öltözik fel hamarabb? A gyerekek imádnak versenyezni, szeretnek ők az elsők lenni. Segíthetsz neki, hogy ő legyen z első, utána megdicséred.

A büntetés sem maradhat azért el. Ha olyat csinál, amit tudja, hogy nem szabad, nálunk sarokba menetel van. Ezt már egy 2 évesnek is meg kell értenie. Persze utána el kell magyarázni, miért is volt a büntetés.

Persze tudom, nagyon nehéz a helyzeted, de nyugodj meg, nem vagy egyedül! 2 fiam van, magam jöttem rá kis praktikákra, amik sokszor segítettek.

Nálunk is így kezdődött, de az enyém hiperaktív.

:(

Remélhetőleg, csak dackorszak. Teszteli, hol vannak a határok, és ha most "megtörsz", akkor hamar rájön, hogy ha elég kitartóan hisztizik, az lesz, amit ő akar.

Nagyon, nagyon következetesnek kell lenni, kevés szabály legyen, de azt mindig be kell tartani.

A versenyhelyzet-teremtéssel az a gond, hogy később csak azt fogja élvezni, megcsinálni, ami versenyhelyzetet teremt, és ahol győzhet. Egyszer-egyszer be lehet vetni, de ne mindig, mindenre, bármennyire élvezi.

szia, nálunk pont fordítva van. ui. nálunk rólam tudja a kislányom , hogy nincs kecmec. szólok egyszer, kétszer, aztán jön az erőszak, megfogom ,elkezdem öltöztetni, pelenkázni etc. most már nem próbálkozik, vagy ha igen, könnyű leszerelni. pl. nem akar jönni öltözni, akkor azt mondom, jól van, akkro nem megyünk, semmi baj, de akkor kismotorozni sem tudsz majd (imád), és nem ülhetsz be az autóba se ssajnos (hipermarketben). mivel ezekről nem akar lemaradni, jön mint az anygal öltözni. a kismotoros közlekedésről annyit, hogy az enyém betartja a szabályokat az utcán. biztonságképp rászólok, hogy most állj meg vagy lassíts de tkp nem lenne rá szükség, mert tudja magától is. a boltban sem szökik el mellőlem, ha igen, csak annyit mondok neki, hogy tudod, édeském, csak akkor jöhetsz motorral, ha jösz szépen anya után. ha nem ,akor babakocsi. na ez elég. mivel tudja, hogy az ígéretet betartom, így nincs ebből gond. párszor megpróbálta, hogy nem fogad szót, akkor jött a babakocsi. és akkor megbeszéltük, hogy akkor indulunk el motorral, ha 1, rendesen közlekedik 2, nem találja ki egy idő után, hogy cipelni kell. kb. 2 küzdelmes hónapunk volt így minden téren, motor, öltözés, pelenka stb, aztán hamar belátta, hogy értelmetlen. cserébe ha ígérek neki valamit, akkor az mindig úgy is van, ill. ha ő kér és lehet teljesíteni, akkor egyből pattanok neki. cserébe elvárom, hogy ő is pattanjon. mindig odafigyelek rá, ha akar , kér valamit, a legkisebb hülyeségére is reagálok. így elvárhatom tőle, hogy ő is figyeljen rám.

az apja ellenben sokszor újság mellől válaszolgat neki foghegyről, valamint ha nem megy neki öltözni vagy stb. akkor leáll kérlelni, amikor egyértelmű, hogy azért provokálja ilyenkor a kislányom, hogy mutassa meg, mikortól nem lehet már tovűbb menni. a múltkor említettem neki, miután fél óra alatt sem sikerült felöltözni, hogy sztem ez lehet itt a gond. azóta ő is próbál következetesebb lenni. ja és én nem szoktam vele soha kiabálni, csak max. megemelem a hangom ha alami nagy butaságot csinálna. szerencsére beltja, hogy az tényleg nem jó. ált. veszélyes dolgoknál szokott ez lenni, mert tudja, hogy egyébként mindig nyugodtan, kedvesen beszélek vele, meg sokat szoktunk nevetgélni is.

azzal hogy kérleled, majd üvöltesz majd fenekeled adod alá a lovat. érzi hogy tehetetlen vagy vele szemben. sztem válts stratégiát, semmi üvöltés fenekelés, csak mindig tarts be amit mondasz. és ne menj bele játszmákba, mindezt nagyon kedvesen. így hamar meglátja a kisfiad, hogy hiába a hiszti. és engedj néha az ő akaratának is (amikor lehet persze).