Megbüntettük, mert borzasztóan viselkedett másokkal! Mit kéne még tennem?

Minap mentem a lányomért az iskolába, mivel utaztunk a nagyszüleihez. A kapuhoz érve a következő párbeszédnek voltam a szem- és fültanúja a lányom és másik osztálytársa között:

Osztálytársa: - Viszlát gazdag.

Lányom: - Viszlát szegény.

Majd elkezdett a barátnőivel nevetni és közölten fennhangon, hogy: "Bocs, b+, hogy gazdag vagyok!", majd nevetgéltek tovább.

Pár másodperc múlva meglátott a barátnőivel és megfagyott bennük a vér is.

Ekkor elköszöntem a lányom nevében is a barátnőitől, karon ragadtam és az autóhoz ráncigáltam.

Közben mondogatta, hogy Ne már anya, ez fáj!, de nem érdekelt. Beültettem az autóba és megkérdeztem, hogy ő mióta is gazdag?!

Tudni kell, hogy nagyon jó anyagi helyzetben vagyunk, de a lelkünket is kitapossuk az apjával emiatt.

Sosem neveltük így, hogy másokat lenézzen, ha valamit szeretett volna (pl. bringa, telefon, etc..), akkor azért meg kellett dolgoznia.

Nyáron rendszeresen "dolgozik" velünk a cégnél. Szereti, élvezi csinálni. Tavaly még közölte is, hogy úgy érzi magát, mint egy kis főnők.

Otthon volt már az apja, mikor hazaértünk és elmondtam neki mindent. Ő keményebb és egyből elvette a telefonját, a gépét, betiltotta 2 hétig a tv-t, 1 hónapig nincsenek barátnők és a nyaralásról is lemondhat (külföld), marad a nagyszüleivel.

A lányom iszonyatosan sírt, nagyon várta már a nyaralást. Másról nem is beszél vagy 3 hónapja, mióta megtudta, idén hova visszük.

Este a vacsoránál elbeszélgettünk vele, hogy legyen tisztában azzal, hogy ő cseppet sem gazdag. Ő csak jó helyre született és ezt becsülje meg.

Viszont ő azzal jött, hogy ha a szülei gazdagok, akkor ő is. De erre megint csak azt tudtam neki mondani, hogy igen, nekünk van pénzünk, de neked még semmid sincs..

Kicsit lelki ismeretfurdalásom van az osztálytársával szemben. Hogyan vigasztalhatnám meg? Biztos rosszul esett ez neki.