Megbüntettük, mert borzasztóan viselkedett másokkal! Mit kéne még tennem?

Lehet, hogy nem is gondolta komolyan, amit az oaztálytársának mondott! Elképzelhető hogy csak hülyéskedtek.

Amúgy egyetértek veled sok mindenben, de a nyaralástól ne tiltsd el! Megalázni nem kell, hogy neki nincs semmije cak nektek. Az jó, hogy otthon takarítania kell és segítenie, de rendes munkahelyen nem kéne még szerintem dolgoztatni egy 14 éves lányt. 1-2 év múlva már igen (főleg ha szeretne valamit venni, akkor megkeresheti rá a pénzt), de addig elég ha otthon "dolgozik".

16 éves lány: sajnálom, hogy a szüleid ennyire semmibe veszik a gyerekkorodat :( Ahogy olvasom a soraidat olyan érzésem van, hogy fiatal korod ellenére megkeseredtél, de ha cselédnek kezelnek otthon nem is csoda.

Én sem kaptam meg mindent, nem voltak gazdagok a szüleim mindent magamnak szereztem, de mégsem kellett a testvéreimet felnevelni és ami a legfontosabb egyáltalán nem nézem le azt akinek több jutott, mint nekem. Sajnos az ilyen szintű megvonás az ellenpólusa a mindent megkapoknak, egyik sem jó, mind a kettő torzítja az ember személyiségét :(

Én is tisztelem és becsülöm a szüleimet, de nem hálából amiért megszültek (mivel nem én kértem, hogy legyek, így soha nem éreztem, hogy hálásnak kell lennem azért, mert mondjuk kapok enni), hanem mert tiszta szívemből szeretem őket. Soha nem ócsároltam a családomat és megtanultam elfogadni, hogy nem kaphatok meg mindent, de azt is, hogy másnak meg sokkal több jut. Magunk vettük meg a párommal a lakásunk, autónk.

Semmi családi segítséget nem kaptam (mert nem tehetik meg a szüleink), de én nem azt érzem, hogy hülye elkényeztetett ficsúr mindenki akinek a szüleik vettek lakást és nem tudják milyen az élet, hanem azt, hogy ők szerencsések én pedig büszke vagyok, hogy önerőből is lakáshoz jutottam (igaz hitelek árán)

Hozzáteszem itt az anyuka leírása alapján egyáltalán nem érzem osztálytárs szétalázását , mert akkor az említett osztálytárs szájából nem hangzott volna el a "viszlát gazdag" kifejezés, hanem csak állt volna és a lány elment volna mellette, hogy csá csórókám.

Na ez megalázó, de itt semmilyen nem volt. Könnyen lehet, hogy előtte dumáltak, hogy neki nem lehet ilyenje a másiknak meg igen és ők nevezték el így egymást.

Szóval változatlanul úgy érzem, hogy a nyaralás megvonás erős, de a család dolga és, hogy ebből a kislányból nem lesz egyáltalán olyan aki fent hordja az orrát, mert a szülei nem engedik neki. Most egyszerűen csak kamaszlány akinek lehetősége van kamaszlányként élni, aki nem tudja valóban milyen szegénynek lenni, de szerintem ez egyáltalán nem róható fel neki hibának, hiszen hogyan is tudhatná, ha eddig nem kellett nélkülöznie.

Kérdező ha gondolod megírhatnád, hogy hogy állnak most a dolgok.

(33 éves anyuka)

33 éves anyuka

én is kb 14-5 éves korom óta segítek be a háztartásba (takarítás, mosás, főzés stb). ha lenne kistestvérem, rá is szívesen vigyáznék, mégse érezném magam úgy, mintha cseléd lennék. sztem ez a 16 éves lány se érzi úgy

19L

Képzeld én is segítettem anyukámnak és vigyáztam a tesómra, de soha nem éreztem azt, hogy ezt azért teszem, mert hálásnak kell lennem a szüleimnek, hanem mert így éreztem helyén. Mindezek mellett már kicsit jobban kezdem érteni a kamaszok lelki világát, mint akkor amikor a kamaszkorban voltam vagy éppen csak kinőttem belőle. Akkor számomra is sokuk viselkedése szánalmas volt, vagy nagyzoló p%%csának éreztem egyik másik "kislányt" (aki voltaképpen csak 4-5 évvel volt fiatalabb nálam). Most már próbálok a viselkedésük mögé látni/nézni és megérteni a miérteket. Nem azt mondom, hogy nem kell megbüntetni, sőt a szülők dolgokhoz való hozzáállását is becsülöm, mert értékeket próbálnak átadni a gyereknek. De ettől még szerintem erős volt a bünti és újat semmiképpen nem kellene adni, de ez az én véleményem.

Egy kiskamasz aki úgy nőtt fel, hogy természetes volt neki, hogy mindig van lehetősége azt enni amit akar, hogy az, hogy ruhát+táskát és egyéb használati dolgot kap természetes az nem tudja milyen szegénynek lenni. Erre valóak a szülők, hogy megtanítsák neki, de véleményem szerint ne csak büntetéssel,- mert (és ez tapasztalat) egy túlontúl erős büntetés nem éri el a kívánt hatást, sőt visszájára válhat-hanem példamutatással, mert ha azt látja a szüleitől, hogy nem nézzük le azt aki szegény, hogy a gazdagság nem jár alanyi jogon akkor idővel megtanulja.

Szerintem túllihegted!

A nyaralást nem tiltottam volna meg, viszont beállítanám dolgozni, valami diákmunkába, majd levetve szülői önérzetem, és "bezzeganya aki mindent megad a gyerekének" stílust, és elmagyaráznám érthetően és kedvesen hogy mi a helyzet!

Egyben megtudakolnám hogy miért ez, egy jókedvű beszélgetés az osztálytársával...

Nem utolsó sorban magamba néznék!