Lehet belőle hátránya? Autista kisbarát

És amúgy hogy döntöttél, Kérdező?

Változott valamit azóta az a kisfiú, akár jó, akár rossz irányban? A többi szülő hogyan viszonyul hozzá?

Most találtam rá erre a témára, de nagyon érdekes dolgokat olvastam, néhányra reagálnék is!

Lányom 5 éves beszélő auti, de sajnos agresszív is néha.

Vannak barátai, akikkel kifejezetten jól elvan (1-1 gyereket el tud viselni). Mivel az autik maximálisan énközpontúak (ugye autizmus = önmagára irányuló) ezért azokat tudják jól elfogadni, akik őket elfogadják. Én magam néha rácsodálkozom, hogy némelyik gyereknek milyen jó érzéke van a lányomhoz, fantasztikusan megérzik, hogy kell vele bánni!

Hogy kell-e egy autinak normál oviba járni... elvileg akkor járhat csak oda, ha az ovi vállalja az SNI-s gyerekeket. Mivel az autizmus (hacsak nem nagyon súlyos) jellemzően pont közösségben derül ki, ezért pont az óvodai évek alatt. Ilyenkor pedig nem túl szerencsés 1-2 év után kiszakítani a gyereket egy olyan közegből, ahol már megszokták, tolerálják. Persze az se jó, hogy leköti az óvónők-dadusok figyelmét teljesen (ez tény!). Erre is van megoldás, nálunk találtak: gyógypedagógiai asszisztens, akinek az a feladata, hogy külön foglalkozik az autistával, ott van mellette, kezeli a konfliktusait, ha komoly dühkitörés van, egyszerűen kiviszi a csoportból és ott foglalkozik vele. Nálunk napokon belül óriási változás volt a gyp asszisztens jelenléte a csoport és a lányom életében is!

Hogy mit lehet tanulni egy autitól? Nagyon sokat. Először is toleranciát, ezt minden gyerek megtanulhatja, mert elég speciális "bánásmódot" igényelnek. Ezen kívül mindegyik másban jó, az én lányom pl. beszédben, de van, aki matematikában, van, akinek a vizuális memóriája kiemelkedő.

Hogy kell-e a tudni a többi szülőnek... én nem titkolom. Akivel amúgy is szoktam beszélgetni, azoknak elmondtam. Nagyon jólesett, amikor a kis barátnőnk anyukája úgy reagált, hogy utánanézett, utánaolvasott a témának! Ez már külön haszon, ugyanis nagyon fontos lenne, ha minél többen képben lennének az autizmus témájában, és nem csak az Esőember alapján lenne elképzelésük az autistákról.

Én tervezem, hogy következő szülőin beszélek majd - nem kértek rá, magamtól jutottam erre. Már csak azért is, mert a gyp asszisztens jelenléte nyilván feltűnt a szülőknek :), másrészt szeretném elkerülni, hogy "féljenek" a dologtól, illetve hogy miben tudnak "segíteni". A dühkitörések fő oka ugyanis nálunk az, hogy a lányomat "piszkálják" a többiek - és néha az ártatlanok isszák meg a levét, tehát nem mindig azt üti, aki felhúzza, hanem azt, aki éppen a legközelebb van (nem durván, de azért tényleg agresszív). Nagyon sokat javult a helyzet, hordom pszichológushoz is, plusz a gyp asszisztens is sokat segít ezen a helyzeten, de még jobb lenne, ha a többi gyerek is picit alkalmazkodna, és esetleg a szülők is tudnának ebben segíteni, hogy otthon elbeszélgetnek a gyerekükkel... ha már ketten megteszik, az is valami!

Kis lépésekkel haladunk, de már így is óriási eredményeket értünk el! :) Az autiktól egyáltalán nem kell félni, a többségük nagyon csendes, magának való. Az agresszió, dühkitörés ritka, de annak is mindig oka van, és lehet kezelni. Ha meg valakit zavar, hogy a gyereke autival van egy csoportban, van vele barátkozik, komolyan mondom, nyugodtan tiltsa el a gyerekét, mert higgyétek el, egy autistát ez abszolút nem érdekel. :) Őt egyáltalán nem érdekli a többi gyerek, ha játszanak vele jó, ha nem, még jobb... a legjobban azt szeretik, ha békén hagyják őket!

Egy auti soha nem csinál semmit "csak úgy". Az agresszió oka (ahogy minden más "furcsa" viselkedésé), hogy ők egyszerűen másképp érzékelik a világot, az embereket, a kommunikációs módjainkat.

Lehet, hogy számára az, hogy megérinted, olyan, mintha hátbavágnád.

De higgyétek el, hogy minden autihoz megvan a kulcs, az a bizonyos minta, amit ő használ. Az egyiknek vizuális támogatás kell (képen kell megmutatni mindent), a másiknak verbális (neki nagyon konkrét fogalmakkal el kell magyarázni).

Agressziót kiválthat fény, zaj, szag, valamilyen emberi viselkedés - mindegyiküknél más. De "csak úgy" nem lesznek agresszívak. Ha megérted az okot, el tudod kerülni a konfliktust. Nem mondom, hogy könnyű, nekem szülőként évekbe telt, de azt is látom, hogy néhány gyerek rövid idő alatt simán "ráérez" a megfelelő kommunikációs módra. Bennünk még nincsenek meg azok a rögzült elvárások, attitűdök, amik bennünk, felnőttekben.