Babánál kimaradt mozgásformák! Milyen hátránya lesz ennek?

Van akinél nem tudsz észérvekkel sem hatni. Mi sosem támaszottuk ki a gyereket, sosem ültettük míg magától nem ült és nem is állítottuk fel. megvártuk míg ő teszi meg.

sajnos a sógorék is iylenek. 3 hónapos babát már ültetnek, sőt lábra is állították (mondván az előzővel is ezt tették) és olyan kis aranyos....hát én nem találtam ezt aranyos dolognak, mivel a mi gyermekünk hypotón, hordjuk gyógytornára és tudjuk minek milyen következménye lehet.

mennyire jó a barátságotok? ha tényleg jó barátok vagytok el lehet nekik mondani hogy ezekkel a dolgokkal nem tesznek túl jót a babának.

ha viszont nem túl jó akkor célozhatsz rá. pl nekem is egy jó ismerősöm dicsekedett hogy milyen szépen ül a babája. kérdeztem hogyan ül fel? mászásból vagy kéztámasszal? mondta hogy sehogy, ők ültetik és annyira aranyos hogy imbolyog a baba. ekkor én mondtam: de ezt nem szabad, többet ártasz a fiadnak. ne erőltesd....

de én úgy vagyok vele, mindenki úgy rontja el agyerekét ahogyan akarja. és van aki tanul más hibájából, van akinek meg a hibájából mi tanulunk.

Nem feltétlenül lesz baja, bár szerintem is, mindennek eljön a maga ideje...

A mozgásfejlődés és az értelmi, érzelmi fejlődés elválaszthatatlanok, ha az agy differenciálódása során a folyamat valahol megakad, az hatással van a többire is... A baj ugyebár soha nem jár egyedül. Rengeteg kísérletet is végeztek, kimutatták, hogy pl ha a mászás kimarad, a gyerek "jó" eséllyel lesz diszlexiás, diszgráfiás... Ebben biztos van vmi, de attól még nem feltétlen kell így történnie. Legidősebbik fiam anno teljesen kihagyta a mászást, és ehhez képest ő tanult meg olvasni legelőször az osztályban, és azóta is nagyon jó szövegértelmezésben. Egyszerűen lusta volt (most is:-D) a mászáshoz.

Nem tudom, egyáltalán meg lehet-e győzni vkit ezzel kapcsolatban (mármint hogy ne siettesse), ha magától nem úgy gondolja. Győzködés helyett lehet csak meg kéne finoman kérdezni, hogy nem lehet-e attól baja, ha egyes mozgásformák kimaradnak (bár ezzel már elkéstél szerintem), illetve ha sietteti... De tényleg csak finom kérdésként, nehogy úgy érezze, bele akarsz dumálni.

Szia, az én történetem kicsit durvább, mint amit te írtál. az egész úgy kezdődött, hogy terhes lettem, erre a párom unokatesójáék is azonnal persze gyereket akartak. Össze is jött nekik, három hónap van a két gyerek között.

Az én fiam megfordult elég későn, mert fejlődésneurológushoz hordtuk a letapadt izmai miatt, így 5-6 hónapos volt, amikor már egyáltalán hasra tudott fordulni. Akkor az övékét is eröltetni kellett, úgy fotózgatták, stb. Aztán a fiam 8 hónapos és 3 hetes volt, amikor felállt. Az ő 5 hónapos gyereküket is állítgatták, hogy ne maradjanak le!!!

De hogy még jobban csodálkozz: a neurológus tanácsára vettünk elektromos bébihintát a gyerkőcnek, akkor volt 5 hónapos. Ők is vérszemet kaptak, de ugyanolyat nem vehettek, ezért az akkor 4!! hónapos gyereküket ajtófélfára akasztható hintában szenvedtették naponta több órát, mert hogy onnan olyan érdeklődően néz! Persze fotók minden irányból, látszott, hogy a kislány csuklik-nyeklik benne. A kisfiam tápszeres volt, ezért 5 hónaposan elkezdtem hozzátáplálni gyümölccsel..na több se kellett, a 3 hónapos gyerekét tömte krumplis répával, holott vígan szopott egész nap, mert ő tudta szoptatni. Aztán a fiam kapott járássegítőt, ők meg az 5 hónapos gyereküket kompba rakták, mert hát szintén úgy nézi érdeklődően a világot...azóta is abban van éjjel-nappal. Aztán a fiam az első születésnapjára kapott egy bébitaxit, ilyen hintává alakíthatós tolókarosat, de egy hónappal előbb megvettük neki, mert a vaterán akkor találtam egy nagyon jót. Erre ők a 8 hónapos gyereket beleszíjazták egy triciklibe, és úgy fotózgatták. Se a kormányt nem éri el, hogy kapaszkodjon, de a lábával a lábtartót, csak a hasán lévő szíj tartja benne. Ők meg vígan vigyorognak mellette, hogy hogy élvezi, ahogy tolják....A kislány most 9 hónapos, nem ül önállóan, csak néz ki a fejéből, mintha valami mentális baja is lenne, meg sem próbál pl. felállni, vagy kapaszkodni valamibe, ugyanis nem hiszed el, de nem tud rendesen fogni!

Mindebből azt akartam kihozni, hogy mondogattuk neki, hogy ezeket nem kéne csinálni, ezek károsak a gyerekének. Erre még ÉN lettem elhajtva azzal, hogy milyen szar egy anya vagyok, amiért a gyerekemnek ilyen-olyan sok játéka van, -a feltöltött fényképeinken mindig azt nézte, mi van a háttérben - meg minek neki csúszda, miért nem viszem a játszótérre---nálunk az nincs! - stb. És egyébként is az ő lánya MÁSKÉPP FEJLŐDIK, mint a többi gyerek....és ez mind komoly és igaz. Úgyhogy hacsak a barátnőddel tényleg nem vagytok nagyon jó viszonyban, akkor szerintem óvatosan tálald, esetleg keress a neten cikkeket, és "véletlenül" mutogasd neki, - na ez nálunk nem jött be - de a lényeg, hogy finoman csinált.

- a fent említett HP-val egyébként már nem vagyunk beszélő viszonyban jó ideje, amit nem is bánok egyáltalán -

Szia, én adtam a hosszú választ, amire reagáltál. Igen, nálunk is ez volt, hogy a legjobb megoldás a "homokba dugom a fejem különböző bazi nagy életigazságokkal" volt. Én bevallom már azért is nem tartom velük a kapcsolatot, mert nagyon sajnálom a kislányt, amiért nem hajlandóak a szülei beismerni, hogy valamit elrontottak és ki kéne javítani, ameddig nem okoz maradandó dolgokat, és mindezt majmolásból! Engem soha nem érdekelt, hogy más gyereke mikor jár, ül, mászik, mivel játszik, vagy mi érdekli, csak a saját gyermekem fejlődését tartottam szem előtt, hiszen én ismerem a legjobban. De azért normális keretek között, ezért is vettem észre 3 hónapos korában, hogy fejlődésneurológushoz kell vinnem, hiába mondogatta a védőnő sőt a gyerekorvos, hogy minden rendben, én tudtam...az eredmény: 4 hónap tornáztatás a letapadt izmok miatt, havonta kontroll, és egy bazi nagy ordítás a gyerekorvosi rendelőben, ahol NEM ÉN, hanem a doki ordított velem! és ez komoly! - azóta magán gyerekorvosunk van, a védőnő pedig nem teheti be a lábát, bár már nem is próbálkozik.

Tehát nyilván az én kisfiam a legszebb és legcsodásabb a világon, de azért sokszor nézem kívülálló szemmel, mint minden szerintem normális szülő - vagy "normális" :-)