Mit kezdjek egy önző, egoista és akaratos 8 évessel?

Szia!

Huu hát igen, azóta volt egysmás. Első körben anyukának elmondtam, hogy mik azok a dolgok amiket tapasztalok és szerintem nem túl jók. A válasz erre az volt, hogy akkor menjek haza, mert nem vagyok au pairnek való, ha nem tudom elviselni a gyereke étkezési szokásait. Hm... kicsit megdöbbentem, mert én merő jószándékból szóltam.

Aztán kezembe került egy cikk, melyben a hiperaktív gyerekekről szólt, ahol leírják, hogy nem csak az a "beteg" gyerek aki pörög folyton, hanem az is, aki nem tud dolgokat megcsinálni, csak ha részletesen elmagyarázod (kicsit tömören fogalmaztam meg, de ez volt a lényeg). Pl: a fiú nem tudja, hogyan kell levenni a kardigánt. El kell neki magyarázni, hogy megfogod a zipzárt, lehúzod, kiveszed az egyik kezed majd a másiakt.

Végül arra jutottam, hogy maradok és megpróbálok nem konfrontálódni a gyerekkel. Eddig is halkan és nyugodtan beszéltem vele (az hogy magamba anyáztam nem számít) és most is így csinálom. Rászolok, hogy ne csámcsogjon, de ha folytatja akkor nem veszek róla tudomást. Azért csinálja, hogy idegesnek lásson, ezért maga vagyok a nyugalom.

Szerencsére 3 hete nem volt különösebb összecsapásunk. Én elvégzem papírforma szerint ami a feladatom, de a további részben nem veszek részt. Nem mondok semmi olyat a gyerekekről, a napjukról vagy a viselkedésükről, csak amennyit elvárnak (jók voltak, ettek, levegőztünk, stb). A hétköznapokat túlélem a hétvégéket élvezem :)